A Borteraszt a Fashion Lounge-gal együtt idén indította a szálloda, előbbit abból a célból, hogy az igényes külföldi közönség számára is ismertté tegye a magyar borokat. A terasz kellemesen nyitott, de épp annyira el is van határolva, hogy ne érezzük magunkat úgy, mintha az utcán lennénk, ideális helyszíne egy könnyed esti borozásnak, bár az áraik egy szinttel magasabbak, mint ahogy azt a közkedvelt belvárosi borbárokban tapasztalhatjuk.
Gergő nem is kertel sokat, nyomban belevágunk a borkóstolóba. Az első tétel a poharunkban a 2010-es Küvélet, ami a 07-es számot kapta. (A pincészet egyedi módon minden kijövő tételt sorszámmal lát el, így a jelen rendszer szerint 99-ig mehetnek. Lesz min törni a fejüket úgy 15 év múlva!) Mint minden borász, Gergő is panaszkodik a 2010-es évről, ez a bor egyfajta kármentés volt – meséli – a fő erjesztési vonalba be nem fért szőlőket gyűjtötték itt össze. 50% Szürkebarát, 40% Chardonnay, 10% Tramini alkotja ezt a Cuvée-t. Az orrunknak kifejezetten rusztikus volt, jó értelemben vett parasztbor illata van, jó locsolóbor, olyasmi amit a ház boraként tarthatunk és egy könnyed nyári estén csak felpattintjuk és kiülünk vele a tópartra lábat lógatni.
Miután befejezte a bor bemutatását, házigazdánk rendszeresen körbejárt a vendégek között és személyesen is kifaggatott minket a borról. Jó érzés volt látni, hogy ennyire szívén viseli a bor fogadtatását és mi vendégek is egyre jobban megnyíltunk, egyre őszintébbek lettünk vele. A második bor kifejezetten meglepetés volt, ugyanis nem szerepelt az eredeti programban. Ezt a bort egy nappal a Borjour előtt palackozták, így még címke nélkül, a gyártósorról emelt le nekünk pár palackot, hogy megmutassa ezt a 2010-es Cuvéet (08), amit egyelőre Chatra néven mutatott be, mivel Chardonnayból és Traminiból született. A második fejtés késleltetve történt, ez tette a bort kerekebbé. Bár még kicsit meg van gyötörve, remélhetőleg egy nagyon szép kerek, kedves bor válik majd belőle a palackban.
Közben megérkeztek a Kempinski falatkái, igen változatos ízeket kóstolhattunk. Volt kecskesajtos, füstölt libamell mangó chutneyval, pulykasonka sárgadinnyével, angol hátszín káposztasalátával és camambert szőlővel. Ezekre a kis canapékra mindenki azonnal lecsapott, alig lehetett leállni velük olyan finomak voltak, de már csörögnek a poharak, jön a harmadik bor!
Ez egy 2010-es Pinot Grigo volt a 06-os rajtszámmal. Ez voltaképpen egy badacsonyi Szürkebarát, de mivel a szürkebarát nevet a fahordós szürkebarátnak akarjuk megtartani, így jött képbe a Pinot Grigo, ami a fajtának az olasz megfelelője - magyarázza Gergő. Ennyit a bor-nevezéktanról. A bort elegáns, lendületes savak jellemzik, a 13-as alkohol és 6,5-ös savtartalom a neutrális faélesztő és hideg erjesztés eredménye. Kár, hogy a Badacsonyi Szürkebarát egy ilyen „elkommerszített” brand lett, mivel ez a bor is egy nagyon kedves, behízelgő, kiváló savösszetételű darab, ami messze kiemelkedik a mezőnyéből.
Negyedik helyen a 01-es bort, a 2009-es Kőtenger Chardonnayt kóstoltuk. Farkastetőről, Szentbékkálláról származik ez a díjnyertes bor, ami 2010-ben a Chardonnay du Monde versenyen VB ezüstérmes lett, lenyűgöző eredmény magyar bortól. Ez az elnyújtott erjesztésű, szép ásványosságú bor most van a csúcson úgyhogy fogyasszuk bátran! A Chardonnay pedig önmagában is egy igazi Jolly Joker: mindenre alkalmas, kiszámítható, friss citrusosságú, jellegzetes savösszetételű, egy jó „igás állat”.
Néhány újabb falatka után a 04-es érkezik a poharakba, a 2009-es Chardonnay Battonage. Mindössze három hordónyi készült belőle közepesen égetett, francia barrique tölgyfa hordókban, ami az előző chardonnay alapot teljesen átfordította. A gyümölcsös citrusosság vajasságba váltott, illata kifejezetten aszús emlékeket ébresztett bennünk, nekünk egyelőre ez volt a személyes favoritunk. Mint kiderült, a Népszabadság Top 100 Bor válogatásába is esélyes a tétel, nem érdemtelenül.
Már mindenki kezd elég jól lenni, de nincs sok időnk pihenni, még két hatalmas bor vár ránk. Az első a 2009-es Brutál névre hallgató 03-as tétel. Egy 16,5%-os, vermutokat megszégyenítő borral állunk szemben, egy kifejezetten aperitif, digestive vagy szivarbornak való tétellel, ami ezzel az agresszív alkoholtartalmával bárkit ledönt a lábáról. Egy kifejezetten megosztó bor, 25,5 mustfokon, tartályban, nyálkázás nélkül lett szárazra erjesztve, mégis az alattomossága abban rejlik, hogy nem érezni az erősségét. Elismerést érdemel azért is, hogy a londoni International Wine Challengen bronzot nyert.
A Brutál után voltak akik már-már feladták, így a jó értelemben vett kegyelemdöfés a 2009-es Szürkebarát Battonage (a 05-ös) adta meg. Ez is egy rendkívül erős, 16%-os bor volt, amit a fahordós érlelés kiválóan összefogott, így olyan intenzív aromák és ízek szabadultak ki belőle, amik egészen egyedülállóvá teszik. Nincs mese, ez egy cognac funkcióban dolgozó bor, vacsora utáni levezetéshez való.
Összességében kiváló borkóstolót zártunk. Nagyszerű borokat ismerhettünk meg, a Kempinski cateringje kifogástalan volt, Orbán Gergő közvetlensége és kezdeményező készsége pedig olyan szinten közel hozta a termékeket a fogyasztóhoz, hozzánk, amit nagyon kevés helyen tapasztaltunk eddig. Tényleg, le a kalappal! Még attól is el tudunk tekinteni, hogy az este indításakor egy kb 10 perces intermezzoban egy komplett SOTE gólyatáboros csapat skandálta az „anyázós” tábori indulókat teli torokból, egy karnyújtásnyira tőlünk. Az ilyen dolgok adják meg az este spontaneitását, hogy ne csak a borokról legyen emlékezetes. Az est bora választásakor holtverseny alakult ki a két Chardonnay között, végül a Kőtenger kerekedett felül. Még a szálloda készséges személyzete körbevezetett minket az éttermekben és bekukkanthattunk a konyhába is, így vált igazán kerekké az este. Szép volt, jó volt, jövünk még!
Az est borai:
- 2010-es Küvélet, 07
- 2010-es Cuvée, 08
- 2010-es Pinot Grigo, 06
- 2009-es Kőtenger Chardonnayt, 01
- 2009-es Chardonnay Battonage, 04
- 2009-es Brutál 03
- 2009-es Szürkebarát Battonage 05
Házigazda:
Orbán Gergő
