A Dísz tér 2. szám alatt állt egykor a Vöröskereszt Székház, majd annak pusztulása után hosszú ideig egy üres telek éktelenkedett a világörökségi terület e részén. A közelmúltban viszont végre-valahára elkezdték a telek rendbetételét, ahol majd a Vöröskereszt impozáns épülete is újjászületik. Itt, a fák mellett egy pince is megbújik, ami 70 évig lezárva állt, most viszont megnyitották. Amikor a felszabadulást követően elkezdődtek a helyreállítási munkálatok, a háború alatt keletkezett törmeléket lehordták a pincébe. Sejthető volt, hogy találnak itt majd értékes és hasznosítható kőfaragványokat és épülettöredékeket, de azt senki nem gondolta volna, hogy egyéb mást is, olyasmit, ami komoly értékkel bír.
A budai Várban gyakorlatilag a második világháború óta zajlanak a különféle feltárási munkálatok, amit mindig is a Vármúzeum munkatársai végeztek. A Dísz tér környékén a 90-es évek közepe óta folyik munka, ami most ért el oda, ahol egykor a Vöröskereszt épülete állt. A páratlan leletekre akkor bukkantak, amikor az itt lévő pincéből eltávolították a törmeléket, ami alatt rábukkantak a szobrokra és a kézmosó medencére.
A medence feltételezhetően középkori eredetű, de ennek bizonyítása még várat magára. A lelet mindenesetre beszédes, szakmai szempontból meghökkentő. Eredetileg a falba volt beépítve, oroszlán és sárkány figurák és inda motívumok díszítik. Stiláris szempontból XII. századi munkának tűnik. Csakhogy vörös márványnak is nevezett vörös mészkőből készült, amit a XII. században itthon még nem használtak. Ez a fajta kő pontosan meghatározott régiókban található: itthon Süttő, Tardos és Esztergom, külföldön pedig Salzburg, illetve Verona környékén. Ha XII. századi a lelet, akkor a kő Veronából származik. Ebben az esetben előfordulhat, hogy a medence a XIX. században, mint műkincs került Magyarországra.
A régészek azonban azt sem zárják ki, hogy profi utánzattal állunk szemben, ami a XIX. században készült XII. századi minták alapján. Ugyanakkor árulkodó, hogy a medence felületén olyan nyomokat találtak, amelyek szinte biztos, hogy a kőfaragó mesterek ejtettek, viszont nem modern szerszámok nyomaira utalnak. Ezért két fontos vizsgálatot kell elvégezni annak érdekében, hogy a kézmosó medence korát pontosan megállapítsák. A kőanyagvizsgálat alapján el tudják dönteni, hogy honnan származik az alapanyag. A művészettörténeti elemzés pedig a díszítő motívumokkal foglalkozik majd. A szakemberek szerint viszont bármire is jutnak, a lelet mindenképpen értékes.
A szobrok is a pinceszint takarítása közben kerültek elő a törmelékhalom alól. Az egyik Elődöt ábrázolja, a másik pedig Álmos vezért. Ezt onnan lehet tudni, hogy a szobrok készítésekor a talpazatokba vésték a neveket, és ezek még most is jól olvashatók.
A szobrok eredetileg az 1899 és 1905 között felépített Halászbástyán álltak, és annak a Mikula Ferencnek a munkái, aki a Mátyás-templom és a Parlament számos szobrát is készítette. Előd és Álmos szobrai a Halászbástya északi főtornyát díszítették, a második világháború során súlyosan megsérültek, sőt, mindenki úgy tudta, hogy teljesen meg is semmisültek. A most előkerült eredeti szobrok ennek megfelelően torzók, se fejük, se karjaik nincsenek.
De vajon hogyan került Előd és Álmos a Vöröskereszt pincéjébe? Erre egyelőre csak elméletük van a szakembereknek. A háború alatt a Halászbástya is olyan sérüléseket szenvedett, hogy gyakorlatilag újjá kellett építeni. 1948-ban kezdődött a felújítás, amit Schulek János, a Mátyás-templomot és a Halászbástyát tervező Schulek Frigyes fia vezetett. A helyrehozott Halászbástyára az eredeti szobrok másolatai kerültek, amiket nagy valószínűséggel az eredeti, de sérült torzók alapján készítettek el. Utóbbiakat aztán a törmelékkel együtt a pincébe zsúfoltak be, egyszerűen azért, mert csak ott volt erre hely.
