„A leghangosabbak is elcsitulnak, ha a kezükbe adjuk a fegyvert” – ilyen egy fedett lőtér Budapest közepén

A fegyveripar etikai dilemmáit hosszasan lehetne fejtegetni, egy biztos, senki sem marad közönyös egy lőfegyver láttán, és talán jobb, ha a kíváncsiak kontrollált keretek között próbálják ki, mint ellenőrizetlen formában, a szomszéd nagyapjának puskájával a hátsó kertben. Hiszen hacsak nem vadász, hivatásos rendfenntartó egység tagja vagy sportlövész, a magyar ember legfeljebb akciófilmekben lát ilyesmit, nem csoda, hogy az egyszerű halandók fejében ezért számtalan tévhit él a lőfegyverekről.

„Amit az amerikai filmekben látunk, annak 60%-a bullshit, 40%-a életveszélyes” – magyarázza Jójárt Péter, a Budapest Shooting egyik vezetője. Jellemző klisé például, amikor az akcióhős ujját az elsütőbillentyűn tartva hadonászik a revolverrel, és teljesen figyelmen kívül hagyja, hova csapódik be a lövedék a célpont körül, legyen az babakocsi, zöldséges vagy arra járó iskolás. Pedig az alapszabályok között szerepel, és ezt minden hozzájuk betérő érdeklődőnek eszébe vésik, hogy az ujjunkat csak akkor helyezzük a ravaszra, ha már rászegeztük a fegyvert a célpontra. Lehetőleg felfelé vagy föld felé tartsuk a stukkert – de ez sem garancia semmire, mert ha véletlenül elsül, még a betonról is vissza tud pattanni a golyó. Sőt, még az emberről is, megsebesítve a környezetben lévőket.

A Budapest Shootingnál élménylövészeten vettünk részt, amit a kíváncsi laikusoknak tartanak, de sportlövészet, egyéni kiképzés és hivatásosok tréningje is lehetséges. A kiscsoportos programon előre foglalással lehet részt venni, illetve ha a kétóránként induló csoportokban épp van hely, akár az utcáról besétálva is beférünk, csak egy fényképes igazolvány szükségeltetik hozzá. Az alkoholos vagy egyéb szer befolyásoltsága alatt állókat nem engedik be – ha a felszólítás után akadékoskodik az illető, előveszik a szondát. Ez nem mindegy, hiszen a bulinegyedben járunk, és mint megtudtuk, 95 %-ban külföldiek, legénybúcsús társaságok, turisták jelentkeznek be a lőtérre. Nyugat-Európában, főleg Nagy-Britanniában ugyanis sokkal szigorúbbak a lövészetre vonatkozó szabályok, kipróbálni csak klubtagként lehet, bonyolultabb a hozzáférhetősége, mint egyes Kelet-Közép-Európai országokban.

Fizikai vagy elméleti követelmény nincs, én is csak annyit tudtam, mi a különbség a revolver és a pisztoly között. A józan elmén túl fontos még, hogy elmúltunk-e 18 évesek, illetve nem árt, ha nem remeg krónikusan a kezünk, és nem borulunk ki egy fegyver láttán, de ezek igazából csak a sikerélmény miatt fontosak. Kétfajta ember létezik: az egyik levezeti a feszültséget a lövésekkel, míg a másik ideges lesz tőle. Van, aki teljesen felajzott lesz tőle, míg mások remegnek, mint a nyárfalevél. „De a leghangosabbak is elcsitulnak, mikor a kezükbe adjuk a fegyvert” – mondja Jójárt Péter.

Két hangszigetelt, szellőzőrendszerrel ellátott teremben zajlanak a foglalkozások, a golyófogó falban homokkal, autógumival bebiztosított szigetelésnek köszönhető, hogy a szomszéd ház pincéjében épen maradnak a befőttesüvegek. Fontos, hogy a felületről ne pattanjon vissza lövedék – minimálisan így is megeshet, de maximum a szembe kerülve okozhat sérülést, ezért is kell védőszemüveget viselni. Az össze-vissza potyogó tárakkal azonban érdemes lövés közben számolni, a földet is beborították a rézszínű töltényhüvelyek. A fülvédőnek köszönhetően csak olyan erősségű zajokat hallani az egészből, mint a petárdáé.

A Budapest Shootingnál standard és extra csomagok között lehet válogatni 18 000-22 000 Ft közötti összegekért, de a csomagok tovább bővíthetőek. Többek között olyan fegyvereket lehet kipróbálni, amilyenekkel nemzetközileg ismert különleges alakulatok is dolgoznak a világ különböző pontjain, továbbá nagyteljesítményű sörétes vagy precíziós lőfegyverekkel, régivágású revolverekkel. Én a Rookie alapcsomagot próbáltam ki, ebben négy maroklőfegyverrel és három puskával lehetett sorozatokat leadni a papír célpontokra, amiket aztán hazavihettünk emlékbe. Lőttem a szovjet Kalashnikov AK-47-essel, amely állítólag minden idők legsikeresebb gépkarabélytípusa, vagy a sörétes Mossberg M500-zal, amely az amerikai nép nemzeti fegyverének tekinthető, és olyan revolverrel is, ami a Ponyvaregényben is látható volt (Taurus M689).

És milyen érzés lőni? Egyszerre félelmetes, és egyszerre érzi azt ember, hogy rettenthetetlen. Ez nyilvánvalóan egyéni érzékenység kérdése, de én inkább azok közé tartoztam, akiken nem a szenvedély, hanem inkább a nyugtalanság vett erőt – ezek a gépek mégiscsak megölhetnek egy embert, gyakorlatilag erre tervezték őket. Persze ezek a gépek itt a lőtéren nem öltek meg senkit. Mindegyiknek van plasztikkártyája, „személyije”, legálisak; a bűncselekmények jelentős többségét illegális fegyverekkel követik el.

Biztos fogás, némi karizom jól jön, mert a fegyverek nehezek, és a ravasz meghúzása alaposan kibillenti őket az alaphelyzetükből, szóval sokkal, de sokkal nehezebb jól célozni, mint azt az akciófilmekben látottak alapján gondolnánk. És még egy tévhittel le kell számolni, miszerint a puska úgy hátravet, hogy el is törheti a kulcscsontot. „Nem gyártanak olyan fegyvereket, amiket nem lehet normálisan használni” – világosított fel Jójárt Péter. A puskákat ráadásul jobban ki lehet támasztani a vállgödörbe helyezve, több ponton is stabilabb, mint egy maroklőfegyver, és a fix tartásnak, illetve a hosszabb irányzéknak köszönhetően célozni is jobban lehet velük.

A lövészet végére azért eldőlt bennem, hogy nem ez lesz a kedvenc hobbim, és ennek nem elsősorban anyagi, hanem inkább a pacifista érzelemből fakadó okai vannak – ennek ellenére életre szóló élmény és tanulság volt az ott eltöltött egy óra. A figyelmes, szakértő stábnak első a biztonság, és a legfurcsább kérdésekre is örömmel válaszolnak. Adja a sors, hogy sose kerüljünk olyan helyzetbe, hogy a Budapest Shootingban szerzett tapasztalatok jól jöjjenek vagy hasznosnak bizonyuljanak – mindenesetre senkinek sem árt, ha leszámol pár, fegyverhasználattal kapcsolatos legendával, és ha egyszer véletlenül pisztoly kerül a kezébe, nem követ el óriási butaságot.