Több mint két és fél évtizedig árválkodott teljesen üresen Budapest talán legértékesebb foghíjtelke a Budai Váralagút és a Lánchíd közvetlen szomszédságában, a Clark Ádám téren. A régi Fortepan fotókat böngészve jól látszik, hogy eredetileg a tér beépítése teljesen más volt, sokkal zártabb volt az alagút Duna felőli torkolata. A 2. világháborúban súlyosan megsérült, és nagyrészt elbontott Ybl Mikós tervezte Budai Takarékpénztár épülete helyén csak 1949-ben alakították ki a ma is ismert körforgalmat, ám az eredeti épület nem tűnt el nyomtalanul, az egykori udvari árkádok megmaradtak, és ezek alatt üzemelt a Lánchíd presszó. Az utolsó pillérek a 90-es években tűntek el, és azóta szinte minden évtizedre jutott egy vagy két terv és ötletpályázat, hogy mit kéne felhúzni ezen az illusztris helyen, ám a végső koncepció 2017-ig váratott magára.
A Duna-parti világörökségi látvány kiemelt pontján fekvő helyszínre vonatkozó, nagyrészt a mostani Hotel Clark előképének tekinthető terveket 2010-ben láthatta először a nagyközönség. Az ausztrál származású építész, Anthony Gall egy visszafogott, csak az ablakok nyílásai által tagolt homlokzatú épületet álmodott meg a félköríves, tortacikkelyszerű telekre. Az utcafront tömegformálása alig változott azóta, csak a burkolati anyag módosult látványosan: a világos lapok helyett sötétlilás IVANKA látszóbeton borítást kapott a Market Építő Zrt. kivitelezésében megvalósult épület.
Az oroszlán barlangjába belépve, vagyis a hatalmas geometrikus-oroszlános kapun átérve azonnal Ungár Fanni hatalmas PEAK dizájnlámpáival találkozunk, majd miután szerencsésen túljutottunk a Beefbar Budapest jelentette kísértésen, egy leginkább art deco stílusjegyekkel operáló, elegáns lobbiban találjuk magunkat.
A recepció pultjai mögött első pillantásra feltűnnek a régi fényképekről ismerős, Ybl-féle oszlopok, ezeket bontás után a Kiscelli Múzeumban őrizték, onnan kerültek vissza a restaurálás után az új hotelbe. De nem ez az egyetlen – a helyszín történelmi örökségéhez kapcsolódó – apróság: a mindenütt felbukkanó oroszlánok – Szőke Gábor Miklós szobrán át a helyiek által oly jól ismert legendákat elmesélő plakettekig – megadják a hely alaphangulatát.
A hotel összesen 86 szobát kínál négy különböző kategóriában, az egységes dizájn és szolgáltatások mellett a döntő különbséget a panoráma adja. A Dunára néző szobákból nem mindennapi látvány tárul éjjel-nappal a szállóvendégek szeme elé: a szinte az ablak alatt kezdődő Lánchídra, a Dunára, de még a Szent István-bazilikára is elképesztő kilátás nyílik. A Deluxe szobákban ráadásul a látványt nem csak az ablakból élvezhetjük, de a teraszról, sőt a fürdőkádból is csodálhatjuk Budapestet.
A szobák és a hotel belső tereinek kialakításáért Bara Ákos építész volt a felelős, az egyik legérdekesebb elem az első emeleti, a lobbit és az éttermet elválasztó, üveglamellákkal határolt folyosó. A tükröződések játéka és az átláthatóság miatt az amúgy kisebb terek térérzetének a növelése mellett mindenképpen izgalmas látványban lehet részünk, amit az élő növényekből álló zöldfal is feldob.
A hotel felnőttbarát, azaz csak 18 év feletti vendégeket fogadnak, és a szolgáltatásai között konditermet, szaunát, csomagmegőrzőt is találunk.
Az összhatás visszafogott, és modernül elegáns, ami a belső tereket illeti, a homlokzati kialakítása pedig – bár viták valószínűleg mindig lesznek körülötte – letisztult vonalvezetésével, hivalkodásmentes színével, és a környező házak léptékét tartva nem telepszik rá a környezete történelmi örökségére.
