Bármennyire is a bulinegyed kapcsán kerül előtérbe, Erzsébetvárost mai napig meghatározza a zsidó múlt. Több projekt is újragondolja mostanában a témát, ezek egyike a Síp12, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár új közösségi és kiállítótere.
Ha a zsidónegyed szóba kerül, legtöbben a Dohány utcai Zsinagógára asszociálnak, amelynek 1931-ben épült új szárnyában kapott helyet a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár. Itt több kiállítás foglalkozik a judaizmussal a zsidó tárgyi örökségen keresztül: az állandó tárlat, a Tamid: Mindig a zsidó hétköznapokat, ünnepeket és életszakaszokat mutatja be szertartási tárgyakkal, könyvekkel, bútorokkal, a 100! 100 év - 100 tárgy pedig a múzeum gyűjteményének alakulását 100 tárgyon keresztül. A múzeum tavaly ünnepelte ugyanis a 100. születésnapját: 1916 januárjában egy Hold utcai magánlakásban nyílt meg, mint a zsidó emlékezet megőrzésének intézménye, és a politikai-társadalmi viszontagságok ellenére folyamatosan gyarapodott.
A tavaly felújított múzeum elsősorban a szakrális örökségre és a vallási tematikára fókuszál, de emellett szerettek volna egy képzőművészeti vonatkozású kiállítóteret is létrehozni. Tavaly így jött létre a Síp12 Galéria és Közösségi Tér azzal a céllal, hogy a kortárs zsidó művészetet és kultúrát közelebb hozza az érdeklődőknek, és találkozóhelyként is funkcionáljon. Idén január 10-én meg is nyílt az első olyan kiállítás, amely a Magyar Zsidó Múzeum gyűjteményének egy művét állítja párhuzamba egy kortárs alkotó művével.
Ez pedig Ország Lili és Fábián Noémi Hiányjelek című kamaratárlata. A két művész több szempontból is hasonlít: mindketten felnőtt fejjel ismerkedtek meg zsidó identitásukkal, és ezek a tapasztalatok utazásokhoz kötődnek; valamint az írás gesztusként történő megjelenítése fontos szerepet kapott művészetükben.
Az ungvári születésű Ország Lili állítólag 1944 tavaszán, 18 évesen egy koncentrációs táborba tartó szerelvényről menekült meg. Hogy ez valóban igaz-e, abban eltér a művészettörténészek véleménye, de az mindenesetre igaz, hogy 1959-ben kereste fel a prágai zsidó temetőt, majd az 1966-ban Jeruzsálemben a Siratófalat, és ezek az élmények nagy hatást tettek rá. A hatvanas évek elején jelentek meg művein a héber írásjelek és betűtöredékek, és ebben az alkotói korszakában született az a Mózes törvénytábláit ábrázoló mű is, amelyet a Magyar Zsidó Múzeum gyűjteményéből kiválasztott Farkas Zsófia kurátor.
Ezt a művet állította párhuzamba Fábián Noémi munkáival, aki 1994-ben végzett az Iparművészeti Főiskola textilszakán, és fiatalon utazott el Jeruzsálembe a Siratófalhoz. Viaszból megalkotott táblái ehhez az élményhez kapcsolódnak. Érdekesség, hogy tíz éve nem alkot, hanem pedagógusi tevékenységét helyezi előtérbe, és a Síp12-ben látható művek az utolsó munkái 2008-ból.
Fábián Noémi más alkotásaiban is az írás áll középpontban: itt látható tábláin régi levelekből, naplórészletekből származó szövegeket láthatunk, amelyek szándékosan nem olvashatóak, utalva a múlt megismerésének, feldolgozásának nehézségeire. A roncsoltság és a múltfeldolgozás ellentmondásai rokonságba állítják Ország Lili látásmódjával: mindkettőjük identitáskeresése a zsidó kultúra kőből készült, kőbe vésett emlékeinek megjelenítésén keresztül formálódik.
A Síp12 Galéria és Közösségi Tér kétszintes helyisége régen utazási iroda volt; a kiállítás a második emeleten található. Alul a jövőben a közösségi programok mellett szeretnének könyvesboltot és múzeumshopot is üzemeltetni.
