Élmény

Utazás Budapest középpontja felé – a Gellért fürdő alatti ősforrásnál jártunk

Fotó : Koncz Márton / We Love Budapest
gellért fürdő, ősforrás,

Amikor az általunk is oly jól ismert terek, annyiszor látott helyszínek felfedik titkos arcukat, az mindig hihetetlen izgalommal tölt el minket. Ilyen a Gellért tér is, bizonyos szegmenseit ismerjük, átrobogunk rajta villamossal, vagy alatta metróval, lepillantunk rá a Gellért-hegyről. De hogy mi húzódik meg az impozáns épületek alatt és a hegy gyomrában, azt most láthattuk először a Dunapest fesztivál szervezte sétán. Szép lassan ereszkedtünk alá a fürdő csillogó és elegáns szecessziós tereiből a környék alatt húzódó mészkő barlangok szűkös és forró világába.

“Már a rómaiak is…”, kezdhetnénk a fürdő történetének elmesélését, és részben igazunk is lenne. A Duna mellett húzódó határvonalon állomásozó római légiósok is felfedezték a budai oldalon húzódó hőforrásokat, bár a feljegyzések szerint inkább az északabbra fekvőket használták. A mai Gellért tér területén az Árpád korban élénkült meg a jövés-menés, és azóta hódítók és politikai rendszerek jöttek-mentek, de egyvalami nem változott: a forró víz fáradhatatlanul bugyog föl a földből, a gyógyulásra vágyók pedig rendületlenül keresik fel, hogy enyhülést találjanak fájdalmaikra.

Gellért Fürdő
  • 1118 Budapest, Kelenhegyi út 4.
Fotó: Bódis Krisztián / We Love Budapest
Fotó: Bódis Krisztián / We Love Budapest
Fotó: Bódis Krisztián / We Love Budapest

A Hegedűs Ármin, Sebestyén Artúr és Sterk Izidor tervezte  Gellért Gyógyfürdő és Szálló épületéről már több alkalommal is írtunk, a Szabadság híd mögött magasodó gyógyfürdő és hotel Budapest egyik legszebb szecessziós épülete, de pancsolt és kávézgatott már itt vizes öltönyben a kék mozaikos medencékben Ryan Gosling is.

Fotó: Koncz Márton / We Love Budapest

Most viszont egy rövid felszíni épületséta után egészen új irányt vettünk, és az üzemi területeken keresztül lejutottunk a komplexum – és igazából az egész környék – alatt elterülő rejtélyes alagúthálózatba.

Ha valaki olvasta valaha Jules Verne Utazás a Föld középpontja felé című regényét, talán el tudja képzeli, milyen hangulatba kerültünk, amikor a Gellért téren eldübörgő villamosoktól remegő, sárgás fényű alagútba – fejünkkel a plafont súrolva – ereszkedtünk alá az egyre melegebb és párásabb helyre. Sorban kerültek le mindenkiről a kabátok és pulóverek, ahogy a források közelében emelkedett a hőmérséklet és a páratartalom, és erősödött a záptojásszag.

 

Föld alatti sétánk az üzemi területeken keresztül vezetett, ahol csodás tipográfiával írt táblák tájékoztatták a dolgozókat, hogy a sok egyforma berendezés és kapcsoló és tekerő közül mi mit üzemeltet. Helyenként feltűntek az egyik Márton napi fesztivált népszerűsítő graffitik is, fekete és ezüst színben – valószínűleg itt gyakorolhatott a készítőjük.

Fotó: Koncz Márton / We Love Budapest

Majd a modernebb, még csempézett föld alatti termekből átértünk egy szűkös, boltíves alagútba, ahol bizony a magasabb termetű embereknek már kétrét görnyedve kellett előre haladnia. A fölöttünk több tíz méterrel eldübörgő villamos meg mintha csak centikre ment volna el a fejünktől. Az első boltíves terem, ahova kijutottunk, a már használaton kívüli ősforrás volt. A 2-3 méter mély medencében a zavaros felszínű, Dunával keveredett gyógyvíz már a 19. század óta használaton kívül van. Valaha a forrás még a Gellért-hegy lábánál eredt, és a felszínen tört fel, de a Ferenc József híd (mai Szabadság híd) építése során be kellett fedni. Egy oldalsó lépcsőn lemászva a vízbe is belemárthattuk a kezünket, és meglepetésünkre egyáltalán nem volt olyan forró, mint amire a számítottunk. Ennek fő oka – tudjuk meg túravezetőnktől–, hogy itt már a Duna vize is belekeveredik, így az lehűti.

Fotó: Koncz Márton / We Love Budapest

A tározó után föld alatti kalandjaink tovább folytatódnak, és egy meredek vaslétrán a Gellért-hegy gyomrában meghúzódó barlangrendszer egy nyúlványába, az úgynevezett Aragóni-barlangba mászhattunk fel. Az elnevezésnek semmi köze a spanyolországi tartományhoz, csupán arra utal, hogy a mészkőből álló Gellért-hegy fő alkotóeleme a kalcium, és ennek az egyik ásványa az aragonit is, ami a barlang falát vastag rétegben borítja. Konyhanyelven leginkább egy karfiol fejére hasonlít a kő, innen ered a barlang másik, póriasabb neve is, a Karfiol-barlang. Az objektumot 1964-ben fedezték fel, amikor az egyik kutatófúrást mélyítették. Egyik nyílása a Sziklakápolnába torkollik, míg egy másik a Gellért-hegy felszínére, de ezt sürgősen be kellett falazni, mert sokan másztak be rajta a hegy gyomrába.

Fotó: Koncz Márton / We Love Budapest
Fotó: Koncz Márton / We Love Budapest

Már a barlangba vezető úton is egy sínpár mellett sétáltunk el egy széles alagútban, most azt is megtudhattuk mire szolgált. Az alagút az 1960-as években épült ki mai formájában, és több mint két kilométer hosszan fut a Dunával párhuzamosan, egészen a Rácz fürdőig. Ennek mentén találhatóak azok a máig működő források, amelyek a környék gyógyfürdőit táplálják, kettő a Gellértet, és egy a Rudast. Az itt található feltörő termális karsztvizeket alhévízi forrásoknak is nevezik. Mivel a Kelenhegyi törés itt helyezkedik el, a kutak alig 18 méter mélyek (szemben például a Széchenyit tápláló kúthoz majd 1 kilométer mélyre kellett fúrni). A sínpáron azok a csillék közlekedek, amelyekkel 1993-ig a Gellértbe szállították a Rudas és a Rácz fürdő gépészeti elemeit javítani, mivel csak itt volt meg az elegendő hely hozzá.

Fotó: Koncz Márton / We Love Budapest

Az egyik működő forrás meg is nézzük, bár ez kívülről már kevésbé teátrális, mint az ősforrás volt a maga boltíveivel és rejtélyes összevissza futó csöveivel. A zárt rendszerből a 45 fokos víz egyenesen a köztes tároló medencébe kerül, hogy kicsit lehűljön, mivel a legmelegebb medence is “csak” 38 fokos. Innen kerül tovább a gyógyvíz a különböző medencékbe, keverés nélkül. A gyógymedencék vizét tilos is összekeverni más vízzel, egyedül a két nagy, külső és belső úszómedence vize vegyes. A Gellért fürdő gyógyvize ízületi betegségekre és gyulladásokra, gerincbántalmakra, keringési zavarokra és asztmás panaszokkal küzdők számára is ajánlott.

Fotó: Koncz Márton / We Love Budapest

Kérdésünkre, hogy mi történik az elhasznált termálvízzel, sétavezetőnk elmondja, hogy jelenleg még megszűrve a Dunába engedik, ha a Szabadság hídon áthaladva letekintünk a rakpartra, láthatjuk is a gőzölgő kifolyást, és az aláépített ‘jacuzzit’ is, ahol még egyszer utoljára kihasználják a hőforrások áldását a budapesti hajléktalanok.