A titkait magával vitte – Szabó Magdára emlékezik a Petőfi Irodalmi Múzeum

Ezt Háy János osztotta meg a közönséggel a megnyitón. „Az írókat nem csoportosította nemek szerint, a női irodalom és hasonló megjelenésektől mindig is falra mászott. Pedig mindig is nagyon nőies volt, merthogy nő volt. De az olyan újságírót, aki ezzel próbálkozott be, napokig tudta alázni, végső csapásként pedig kimondta a nevét; hogy biztos azért ilyen, mert ezt a nevet kapta a szüleitől. A szülei tehetnek róla, hogy ennyire ostoba” – anekdotázott az író a Petőfi Irodalmi Múzeumban. 

Abba nem megyünk bele, hogy létezik-e olyan műfaj, hogy "női irodalom", vagy sem, mindenesetre ez az utolsó, amit az egyik legnépszerűbb magyar íróra rásütnénk. Inkább a nagyon erős személyességet domborítanánk ki; aki ismeri életművét, az tudja, hogy írásai szorosan kötődtek saját életéhez és tapasztalataihoz. Ugyanakkor semmit nem kell készpénznek venni, mert ahogy a Mézescsók Cerberusnak című művében írja, „ … ami velem és köröttem valaha megesett, és amit én annak a nyersanyagából alkottam, aligha különíthető el. Ha meghalok, magammal viszem minden titkomat, s nem lesz irodalomtörténész, aki meg tudja fejteni, mikor ki voltam, melyik figurám, vagy mi volt valóban igaz ebben vagy abban az ábrázolásban.” Nem véletlenül viseli a címet a kiállítás: Annyi titkom maradt…

Persze mai fejjel ellenvethetnénk, hogy márpedig ez biztosan nincs így, mindent ki lehet nyomozni, és szépen kiállításba rendezni a látogatóknak. Szabó Magdához azonban nem passzolt volna egy kronológiai sorrendet követő, életét szárazon bemutató kiállítás. Így a PIM az írónő szövegeit, idézeteit vegyíti személyes tárgyakkal, fotókkal, művekkel, és több ötletes és interaktív ötlettel idézi meg szellemi örökségét, életének fontos szakaszait. Ez elsősorban annak lehet érdekes, aki ismeri a regényeit, vagy legalább megfilmesítve látta őket.

Például a világhírű Az ajtó című regényét idézi meg a különös ajtó mögött rejlő parányi szoba, ami leghíresebb és Szabó István által 2012-ban megfilmesített regényén kívül Szobotka Tibor íróval való házasságának is emléket állít. „Mikor először a kezembe kerültek a "novellái, elképedtem – azt hiszem, az írásába szerettem bele leginkább" – írja Haldimann Évának levelében.

Szabó Magda Debrecenben nőtt fel, és mindig is a város híres szülöttének számított, ugyanakkor Budapesten is élt és itt is hunyt el. A házaspár a II. kerületben élt a Nyúl utcában, és innen pár házra lakott házvezetőnőjük, Az ajtó marcona Emerence. A kis szobában egyaránt megtaláljuk kiállítva a Szobotkától ajándékba kapott kígyókarkötőt és a házvezetőnőt alakító Helen Mirren filmben viselt ruháját.

Nemcsak portréfotóit, hanem idézeteken keresztül Szabó Magda önmagáról alkotott, sokszor ellentmondásos képét is megismerhetjük, a műveinek keletkezéstörténetével, személyes, fontos tárgyaival, alkalmi ruhájával, gyerekkori üveggolyójával, kézírásával, kedvenc illatával és folyóiratával egyetemben. Csupa olyan dolgot, ami összeért művészetével: Az őz című könyv falba illesztett borítóját felnyitva megtaláljuk porcelánőzét, a Für Elise egyik bekezdése mellett a szövegben említett műszempillát és arany cipőjét.

Az irodalom szinte minden területén kipróbálta tehetségét, eleinte verseskötetekkel jelentkezett, később, politikai okokból való háttérbe szorítása után regényeivel vált híressé, és színpadi művei is sikereket arattak. Magyar-latin szakos tanárként, a római és görög kultúra elkötelezettjeként ő maga is létrehozott egy magánmitológiát, amelybe életének összes szereplőjét belefonta. Ezért egy terebélyes családfát is összeállítottak Borbás Andrea és Kiss Borbála kurátorok; bemutatják, melyik őse milyen művének szereplőjeként elevenedik meg. Szemrevételezhetjük írói vénával megáldott édesanyjának írásait, szeretett édesapja táskáját. A debreceni gimnáziumi évek dokumentumait, ami az Abigél alapjául szolgált. Egyébként külön sarkot kapott a Sziget-kék és az Abigél, ahol felállították a címszereplő szobrot – ha akarunk, írhatunk neki üzenetet.

Érthető módon az életúttal összefüggő idézetek jelentős része a Für Elise-ből származik, abból az önéletrajzi ihletettségű félfikciós regényből, ami az írónő gyerekkorát meséli el – látszólag. A műben megjelenített féltestvér, Cili, a trianoni árva ugyanis a valóságban nem létezett, legalábbis ez az irodalomtörténet egyik rejtélye. Valószínűsíthető, hogy barátnőjéről, Mikes Editről mintázta a szép, szőke kislány alakját, a kiállított tablóképen is csak Mikes Edit nevét találjuk, pedig a sztori szerint egy osztályba jártak nevelt testvérével. Háy János erre is kitért a megnyitón: neki konkrétan egy fotót is mutatott Ciliről Szabó Magda, ő pedig belement a játékba. „Nem lehetett tudni, mi az igaz, és mi nem, holott minden igaz volt, mert ő igaznak látta és igaznak tudta mutatni” – mondta róla. Az írónő regénybeli alteregójával, Dódival merőben ellentétes természetű és külsejű, szép, szőke, illedelmes, kedves Cili alakja mögött valószínűleg az a sérelem állt, hogy ő sose lehetett ilyen.

„Cili én voltam, ő meg én, azaz egymás hiányai, ketten alkottunk reális egészet” – írja a regényben, amiben mintha édesapja újabb kistestvér iránti vágyát is beteljesítette volna, szülei házasságából ugyanis nem született több gyerek. A kétkötetesre tervezett Für Elise második része már nem születhetett meg, az írónő 2007. november 19-én olvasás közben elhunyt. Digitalizált művei elérhetőek a Petőfi Irodalmi Múzeum honlapján.