Ady és felesége, Boncza Berta 1917 őszén költöztek be a Veress Pálné utca 4-6. szám alatti házba, maga a múzeum pedig 1977-ben, Ady születésének 100. évfordulóján jött létre. Azóta az itteni kiállításon megtekinthetjük a költő személyes tárgyait, egyben bepillanthatunk egy olyan századforduló utáni, modern polgári lakásba, amelyhez hasonló ebből a korszakból nem sok maradt meg Budapesten.

Korábban egy szerkesztőség működött az első emeleti lakásban Csinszka apjának, Boncza Miklósnak a vezetésével. Lánya megörökölte a modernnek számító, telefonnal, központi fűtéssel, fürdőszobával, világítással, lifttel ellátott lakást, ahol Adyval élt egészen annak 1919. január 27-én bekövetkezett haláláig.

A helyiségeket a cselédszoba és a konyha kivételével rekonstruálták, így – az önmagában is érdekes lakást – nagyrészt eredetileg is itteni bútorok és Ady személyes tárgyai, na meg a régmúlt történetei teszik még érdekesebbé. Az egyik, mellesleg Mária Terézia korából származó tálalószekrényben láthatjuk a költő hamutálját, névjegytartóját, fésűjét, gyufatartóját, papírvágó kését és ébresztőóráját. „Előfordult, hogy délutánra állította, más életmódot élt, mint mi.” – mondja diplomatikusan tárlatvezetőnk.

Bármilyen furcsa, de ez volt a költő első lakása, addigi életét szállodai szobákban, hónapos szobákban töltötte. Ezzel magyarázható, hogy a fiatal korában újságírásból élő, majd később érett költővé váló Adynak alig voltak könyvei.

Volt viszont a házaspár mindkét tagjának egy-egy privát szobája, köztük pedig egy nappaliszerű helyiség, amelybe egy klasszikus irodalmi szalont képzeltek el. Sokan jártak itt, a kék szalonban, azonban társasági események helyett – mivel a költő betegsége miatt egy idő után fel sem tudott kelni ágyából – inkább látogatásnak számítottak ezek az alkalmak.

Megfordult itt a kor értelmiségének és művészvilágának számos tagja, többek között Krúdy Gyula, Hatvany Lajos, Tihanyi Lajos és Rippl-Rónai József is. A falakon ma is láthatóak a művész barátoktól kapott képek, többek között a már említett Tihanyi és Rippl-Rónai, vagy éppen Márffy Ödön és Czigány Dezső alkotásai.

Az előtérben elhelyezett fotóalbumban számos ismert és sok, viszonylag ismeretlen képet láthatunk Ady mindennapjairól a nemes másolatokon. A legtöbb portrét Székely Aladár készítette róla, ezeken is jól látszik, hogy a költő adott a megjelenésére, igyekezett mindig elegáns maradni.

A múzeum tárgyai egyébként egy online archívumon keresztül is böngészhetőek. A segítségével így például azt is megtudhatjuk, hogy a kék szalon komódján álló historizáló órát 1910-ben, Párizsban vásárolta a költő öccsének, Ady Lajosnak, nászajándékul. Az asztali óra egyébként mindig negyed kilencre van állítva, ennek oka az, hogy Ady 1919. január 27-én ekkor hunyt el a Liget Szanatóriumban.

Ha pedig valaki a Nyugat című folyóirat világába szeretne bepillantani, ezt egy remek virtuális archívumon keresztül megteheti a múzeumban vagy akár otthon, a gép előtt is. De egy személyes látogatást semmiképp se hagyjunk ki, a Ferenciek terétől egy perc sétára található ez az elegáns, de mégsem hivalkodó, pátosz nélküli és mégis megérintő egykori polgári otthon, egy költőóriás múzeuma.

Elérhetőségek

Ady Emlékmúzeum 1053 Budapest, Veres Pálné utca 4-6.