Az Alföldi Átmeneti Szálló nem klasszikus értelemben vett hajléktalanszálló, hanem egyfajta bentlakásos intézmény, amely leginkább egy kollégiumra hasonlít, többágyas szobákkal, közös konyhával, és körülbelül 220-250 rászorulónak biztosít fedélt a feje fölé jelképes díj ellenében, fél évig, legfeljebb két éves időtartamig. Az itt tálalásra kerülő 260 adag étel a KIOSK konyhájában főtt le, a kopott sörpadokra teríték került, és barátságos gyertyafény világította meg a sokat látott falakat. Mindezt a céges partnerek, barátok karácsonyi ajándékára szánt pénzből valósította meg az étterem stábja.
5 órakor úgy tűnt, több lesz az önkéntes, mint a vendég, de szép lassan összegyűltek a szállás lakói a három emeleten kialakított átmeneti éttermekben. Azért esett a hagymás tört krumplival tálalt fasírtra és almás pitére a választás, mert ez a menü már bevált korábban a Klauzál téri osztásokon – a KIOSK ugyanis más éttermek konyhájával egyetemben a Heti Betevő Egyesület adományozóinak pénzéből készíti a fogásokat és közösen ott oszt ételt minden héten az utcán élő hajléktalanoknak. Őket nehéz is lett volna a mostani módon asztalhoz ültetni, hiszen az intézményrendszeren kívülieket lehetetlen elérni.
Bár elvileg csak az otthon lakói részesülhettek a vacsorában, 6 óra körül pár utcán élő érdeklődőt is betessékeltek a terített asztalhoz, és a repetázás is beindulhatott. A séfek, a szervezők aztán bepakoltak a fehér kisbuszba, hogy elinduljanak a IX. kerületi Aszódi utcai szálláshoz és nappali melegedőhöz levezényelni az este második felvonását további 250 rászoruló megvacsoráztatásával.
Egy étteremben kitüntetett figyelem jár az embernek, és a terített asztal élménye mellett talán a méltóságteljes bánásmód az, amivel a legnagyobb örömet lehet okozni a fedél nélkül élőknek. Mikor megkérdeztem egy középkorú férfit, hogy ízlett a menü, elsírta magát a meghatódottságtól, és a szervezők kiléte felől érdeklődött. Egy villamosbaleset miatt futott zátonyra az élete, háromszor próbált kitörni a hajléktalanságból, április óta él a szállón.
Aki nincs hozzászokva a karitatív ételosztásokhoz, annak lelkileg igencsak megterhelő volt az este, és lehet, hogy egész este összeszorult gyomorral és sírógörccsel küszködve futkorászott a tányérokkal. A KIOSK stábja és Hlatky-Schlichter Huberttel az élen már rutinosabban szolgált ki, hiszen a Klauzál utcai rendszeres ételosztások mellett már 2014 óta tartanak ilyen akciókat: két éve a Dankó utcai hajléktalanszálló lakóit látták vendégül, 2015 júniusában száz magyar ápolót a Március 15-e téri éttermükben, december 4-én otthonban élő gyerekeket várnak majd a KIOSK-ba villásreggelizni, szintén a Segítő Angyalok Alapítvánnyal közösen.
