We Love Budapest: Mindenki az új évben vág bele a tisztítókúrákba és az egészséges életmódváltásba. Miért novemberre esett a választásotok, és nem januárra?
Dávid Ferenc: Isten ments! Eszünkbe se jutott a Száraz Január. Az újévi fogadkozás egy mámorban fogant, bűntudatokkal teli, veszélyes önpusztítás, ezt a fajta „törlesztést” nem szabad összemosni az egy hónapos alkoholstoppal, aminek teljesen mások a céljai, és nem is tart örökké. A november még pont rákészít az ünnepre, és decemberben még tart annak az öröme, hogy az ember egy hónapon át tudott pia nélkül funkcionálni. Amúgy is nehéz túlélni a januárt, a február pedig még rosszabb: tavaly kipróbáltam egyedül, mert a sok munka miatt szükség volt egy száraz szakaszra, de félúton elvéreztem. Rengeteget segít az is, ha egy közösség tagjaként csinálod.
WLB: Sokan amiatt nem szálltak be a kihívásba, mert úgy vélik, hogy ha az egy hónapos szünet után újra lehet piálni, akkor sok értelme nincs az önsanyargatásnak.
D. F.: Márpedig ez nem így van. Fontos, hogy nem a végső absztinenciára törekszünk, hanem hogy megtanuljuk, hogyan tudunk egy életen keresztül úgy alkoholt fogyasztani, hogy közben nem válunk a rabjává. Foucault-i perspektívából nézve a cél a gyönyörök gyakorlása is, ami újdonság a drogokról folyó diskurzusban. A Kék Pont Alapítvánnyal tíz éve a belsővé tett kontrollal foglalkozunk, ennek alapja a mértékletesség, ami Arisztotelésznél a legfontosabb erények között szerepel. Ez a gyönyörfokozás egyik formája is: a mértékletes ember jutalma, hogy minél kevesebbszer és minél kisebb mennyiséggel ér el sokkal nagyobb gyönyört él át. Hogy meg tudjam tartani az örömeimet, és ne forduljanak ellenem, gondoznom és ismernem kell őket, így elérhető az az állapot, ami a két szélsőség, a hedonizmus és a teljes szermentesség között található. A „felépülés” folyamata mindig egyéni út, van, aki alkoholmentes sörökkel tolja végig a Száraz Novembert, van, aki nélkülük, mert a Soproni Szűz inkább a vágykeltés felé löki.
WLB: Elég nyomasztó érzés narancslével üldögélni egy kocsmában, miközben mások vedelnek körülöttünk. A vendéglátóhelyek mennyire voltak segítőkészek a száraz novemberezésben?
D. F.: A Gólya rögtön csatlakozott, de ők egy alternatív közösségi hely, rajtuk kívül nem tudok többről. Pedig megalkottunk egy Száraz Kocsma-szempontrendszert, ami tartalmazza, hogy biztosítsanak egy Száraz November itallapot, egy asztalt, ahonnan nem látszik alkoholreklám, legalább két pultosnak alkoholstopot kell tartania, plusz kell rendezni oda egy témába vágó eseményt. Az elején az alkohollobbi, különböző Nedves Novemberezők, borkóstolók, Márton-nap környéki nagy kaszálók beleposztolgattak a Facebook-eseménybe, nagyon kellett gyomlálni őket. Kell még pár év, hogy a helyek meglássák ebben a bizniszt. Az biztos, hogy jövőre már nagyban, óriásplakátokkal szeretnénk indítani a kampányt.
WLB: Félidőnél tartunk. Mik a tapasztalataitok, hogy bírják a résztvevők?
D. F.: Az esemény zárt Facebook-csoportjában meg lehet osztani az élményeket, és rengeteg a „nem gondoltam volna”-típusú vallomás, például „nem gondoltam volna, mennyire jó, ha nem vagyok másnapos”, „hogy a második hétvégémen vágyom az italra”, „hogy van pia nélkül buli”. Sokan úgy vannak benne egy problémában, hogy azt gondolják, ez a valóság; őket kicsit ki kell billenteni. Ha nincs a Száraz November, maguktól soha nem jutna eszünkbe, hogy kipróbálják, milyen pia nélkül az élet. Az egész baráti társaságom csinálja, és múltkor összeültünk társasozni. Még soha nem történt olyan, hogy senki nem ivott. Kicsit furcsa volt az elején, de aztán belejöttünk; mindenki kicsit tisztábban volt jelen.
WLB: Érdekes, de a prekoncepciókkal ellentétben óriási szorongásoldó hatása is van az önmegtartóztatásnak. Én egyszer 4 hónapot csináltam végig saját elhatározásból, és egészen elképesztő önismeretre tettem szert.
D. F.: Ennyi idő alatt már rögzül, hogy az ember képes funkcionálni különböző színtereken, elindulnak a pozitív megerősítések. Az első héten még visz a kihívás lendülete, aztán szép lassan kialszanak a rakéták, jön egy nehéz hét, ami a sóvárgásról, a veszteségélményről szól. A harmadik hétre ez eltűnik, lecsendesedik az elme, én például már nem veszem észre az alkoholreklámokat, és észrevettem, hogy jobban funkcionálok, jobban jelen vagyok a munkában. Megdöbbentő, hogy mennyire másképp vág az agyam két hét után, pedig én nem vagyok nagyivó. Ez nem jelenti azt, hogy örökre szakítok az alkohollal, pont ellenkezőleg, azért csinálom, hogy meg tudjam tartani. Mert ha valaki eljut addig, hogy függő, és nem tud kontrollt tartani, akkor végleg le kell tennie. Olyan nincs, hogy valaki kemény alkoholista volt, lejött a szerről, aztán mértéket tartva békésen elsörözget hátralevő életében.
WLB: A Száraz November direkt nem az alkoholbetegeknek szól, szokás viszont kockázati ivókról, problémás alkoholfogyasztókról is beszélni. Mikor kezdjünk el aggódni?
D. F.: A számszerűsítés segíthet, hogy megtudjuk, hányadán állunk az alkohollal, de nagyon eltérő függőségi formák léteznek. Én például nem fogyasztok nagy mennyiségben alkoholt, nem is szoktam részeg lenni, de napi egy sört megiszom átvezetésképp a munkaidőből a szabadidőbe. Ez a funkcionális stresszoldó technika adott esetben, ha nincs más alternatívám a levezetésre, veszélyesebb lehet, mintha minden hétvégén berúgnék. Ha a szakirodalmat nézzük, akkor férfiaknál naponta egy korsó, nőknél egy pohár sör vagy egy feles elfogyasztása hosszú távon nem okoz egészségügyi problémákat, de ugyebár ez funkciójától is függ. Ha valaki ennél többet iszik, annak lesz fizikai következménye 5-10 éven belül. A magyar társadalom rendkívül megengedő, és a problémás ivás és az alkoholbetegség között már nagyon vékony a határ. Ha valaki napi 3 sört legurít, akkor inkább elmozdul az utóbbi felé.
WLB: Sokan absztinensként más szerekhez, például a cigihez menekülnek. Más függőségekkel is lehetne-e száraz hónapokat tartani?
D. F.: Három olyan szer van, amelynél lehetetlen a mértékletes használat, és el kell engednie a társadalomnak: a cigi, a crack és a heroin. A cigizés elmúlófélben is van. Viszont ha Arisztotelész ma találkozna a magyar drogtörvénnyel, kiröhögné. Rendészeti eszközökkel az emberi vágyakat megregulázni nem lehet, viszont belsővé lehet tenni a kontrollt. Csakhogy ahhoz beszélni kell ezekről a dolgokról. Az alkohol esetében tudunk erre kampányt felfűzni, de ha fűmentes májust hirdetnénk, senki nem jelentkezne rá Facebookon, mert körbelengi a jogi szankció veszélye. Pedig a marihuánát letenni ezerszer könnyebb, mint az alkoholt vagy a cigit.
WLB: Elnézve a nyugati kultúrát, szinte képtelenség elképzelni az életet a Foucault-i értelemben vett mértékletes élvezetet gyakorolva.
D. F.: Felállni a terített asztaltól félúton, hogy köszönöm, ennyi elég volt, az valóban nem az emberiség sajátja. A minőségre törekvés sem az, mert mindent akarunk, és minél többet. A mértékletesség sose volt népszerű hozzáállás, a fogyasztásra buzdított társadalomban ez lázadásnak számít. Magyarországon az örömökről folyó diskurzus elég álszent, az alkoholpolitikánk pedig arról szól, hogyan adjunk el minél többet belőle, ami egy vicc. Az, hogy a pálinkát lehet otthon főzni, a társadalmi tragédiák ideáltípusa; nem normális, hogy minden családban van otthon 50% -os alkoholtartalmú ital. A pálinka nagyon kemény cucc, bármennyire is próbáljuk becsomagolni nemzeti vagy kulturális köntösbe. Régen maximum disznóvágáson itták, ma meg hungarikumként a romkocsmák legdrágább itala. Északkelet-Európától eltekintve nem nagyon jellemző, hogy ebéd előtt becsapnak egy pálinkát, a kulturált alkoholfogyasztásáról ismert Olaszországban ezt el se hinnék.
WLB: A kamaszok vajon nem csúsznának bele annyira a piálásba, ha szigorúbban vennék a 18-as karikát a kocsmákban és a boltokban?
D. F.: Budapesten ma már jobban vigyáznak az ellenőrzések miatt, de vidéken, ahol mindenki ismer mindenkit, kiadták a piát a 15 éves unokaöcsémnek is. Ennek az alkoholstratégia részének kéne lennie: a piacnak megvannak a törvényei (minél többet el kell adnia), de a civil szektornak és az államnak az egyént kéne védenie vele szemben. Ha piacon múlna, a 14 éveseknek is szólna cigireklám. Viszont megelőző programokat indítani 16 éveseknek teljesen felesleges, rég túlestek mindenen. Meg kellene vizsgálni a keresleti és a kínálati oldalt, és betiltani a happy hour akciókat, a 14 éveseket is elérő alkoholreklámokat, vidéken alternatívát kellene nyújtani a fiataloknak a kocsmázásra. De ha valaki a középiskolában megússza, akkor az egyetemen már egy egészen másik szint várja, ott aztán tényleg a szocializáció része a piálás. Egyetemi kollégiumban Száraz Novembert csinálni igazán hard core küldetés. Ha minden arról szól körülöttünk, hogy igyál minél többet, akkor miért lepődünk meg rajta, hogy alkoholbetegek lesznek az emberek?
WLB: Nyilván nem elhanyagolható a pszichológiai hozadék sem: az alkohol a legjobb gátlásoldó szer, és a magyarokat amúgy sem a kiegyensúlyozottság jellemzi.
D. F.: Valóban: aki fiatalon nem tanul meg kommunikálni, csajozni, pasizni pia nélkül, annak nem lesz egyszerű később az élete. Ez tömegeket jellemez. Pedig léteznek társadalmak, civilizációk alkohol nélkül, ott van például az egész iszlám világ – igaz, ott teljesen más a társadalmi berendezkedés és a férfi-nő kapcsolatok is.
A nyugati világban inkább alkoholt kevésbé favorizáló szegmensek vannak, ilyen például a partikultúra, ezzel szemben a rock világában inkább piálnak. Érdekes lenne megvizsgálni az egészet a nemi szerepek felől, hiszen az alkoholfogyasztás eredendően elég maszkulin tevékenység.
WLB: A Száraz November a Müsziben ér majd véget november 30-án. A „Megérkezés napja” buliban mennyire számítotok majd a tömeges lerészegedésre?
D. F.: Egyáltalán nem, fontos stratégiai elem az utolsó napra való felkészítés. Nem jellemző ilyenkor a totális lealjasodás, inkább eltolódik egy héttel eltolódik. Az, hogy le tudtad győzni önmagad, meg tudtál birkózni a démonokkal, nagyon komoly sikerélmény, ad egy bizonyos tartást ad. Biztos isznak majd a résztvevők, hisz alig várják, de ilyenkor az eredményt nem dobjuk sutba azonnal egy gyors lerészegedéssel.
