Élmény

Az író mesebeli búvóhelye – Jókai-kert a Svábhegyen

Fotó : Hartyányi Norbert / WLB
Az író mesebeli búvóhelye – Jókai-kert a Svábhegyen

Az “Az arany ember” elején olvasható tájleíráson anno mindenki nehezen rágta át magát, de azt senki sem sejtette, hogy a szőrszálhasogatóan pontos ismertető az író szenvedélyes természetszeretetéből fakad. Jókai Mór nemcsak a romantika legnagyobb mesélője, hanem korának egyik legműveltebb és legtehetségesebb hobbikertésze volt. 1853-ban vette meg a kopár birtokot, amelyen két keze munkájával igazi, mai szemmel nézve bio mintakertnek tekinthető gazdaságot teremtett. A Költő utcában található park ma is gyönyörű, sőt, a tájvédelmi körzetté alakult területen pár éve ismét szőlőt kezdtek művelni.

Széchenyi-hegy (Svábhegy)
  • 1121 Budapest, Széchenyi-hegy
Az 1850-es években a Svábhegy nagy része lakatlan, erdős terület volt, a magányra vágyó Jókai Mór nem véletlenül keresett erre nyaralót. A sivár, kopott, elhagyott kőbánya helyén pár év alatt valóságos paradicsomot varázsolt, pedig több kihívással is szembesült a gazzal és cserjékkel benőtt területen.
Fotó: Petőfi Irodalmi Múzeum
Először is fel kellett vennie a kesztyűt a sajátos svábhegyi klíma ellen: a nyaraló elé juharfát, vadgesztenyét, kőrist és hársfát ültetett, amelyek megfogták a szelet. Főleg hazai szőlőfajtákat telepített, és a szőlőgyökértetű (filoxéra) sem állhatott az útjába – míg ez sorra gyilkolta a hazai szőlőtőkéket, a gondos Jókainak nem jelentett problémát a speciális talajgazdálkodásnak hála, és minden nehézség ellenére vígan zajlottak a szüretek az író birtokán.
Ez a szőlő- és gyümölcsbirtok volt az ő menedéke és alkotóműhelye. Gyümölcsfák, veteményes és díszkert tarkította a kertet, ahol szárnyalhatott az írói képzelet. A  házhoz vezető utat hársfák szegélyezték, pompás kilátás nyílt a városra, amelyet az író meg is örökített egy festményen.
Az 1870-es évek közepéig a szomszédos telkeken is sorra elkezdtek kiépülni a szőlőskertek, Jókai ezeket a gazdákat csak “szőlőmívelő vandáloknak” nevezte. Részeg tivornyáik meglehetősen zavarták a magányt kedvelő írót, aki ezért is tette át Balatonfüredre állandó nyári rezidenciáját.
Fotó: Petőfi Irodalmi Múzeum
Egészen első felesége, Laborfalvi Róza haláláig csak a szüretekre járt vissza a svábhegyi gazdaságba. Az ötven évvel fiatalabb Nagy Bellával kötött második házassága más életformára kötelezte: a fiatalasszonnyal sokat utazgattak szerte a világban, így megvált a birtoktól.
Később a háborútól és az átépítésektől megrongálódott nyaralót lebontották, de a présház megmaradt; itt Jókai-emlékszobát alakított ki a Petőfi Irodalmi Múzeum. Jelenleg a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Keve András Madártani és Természetvédelmi Szakkönyvtár is a kultúrtörténeti értékként védett, országos jelentőségű természetvédelmi területen működik.
Fotó: Krisztián Bódis / We Love Budapest
Pár éve újra szőlőt is termesztenek a kertben, a hagyományos svábhegyi szüreti mulatságot idén is megtartották. Jókai szőlőültetvényei főként a hegy legjellemzőbb és legrégibb fajtájából, a kadarkából álltak, amely alapja a hajdan híres “Budai Vörös” bornak. A “Budai Vörös” újraszületésén és egykori hírének visszaállításán dolgozik a Kadarka-kör, melynek tagjai 2011-ben kezdtek ismét szőlőtermesztésbe a Jókai-kertben.
Jókai szerette volna, ha kedvenc fehérlevelű hársfái alatt temetik el, kívánsága azonban nem teljesült: a híres író a Kerepesi úton nyugszik a nemzet többi halottja között.