Nem egy gondozott közpark, mégis rendkívül hangulatos a szobrászhallgatók bázisa Terézváros szívében. Az Epreskert komoly történelmi tradíciókkal rendelkezik, gyakorlatilag egy jó évszázada a hazai szobrászképzés egyik legfontosabb bázisa. Kissé elhanyagolt bokrok között jutunk be a pavilonszerűen elhelyezett épületekbe. Ezek egyikében találjuk Becskei Andor műtermét is. Kicsit poros, de szépen besüt a nap, és csak első látásra tűnik úgy, hogy rendetlenség van, valójában mindennek megvan a helye. Ketten vannak itt, és jól megférnek egymással.
Andor még csak 25 éves, de nem egy művére jelentkezett vásárló, pedig már-már bosszantóan nem tesz semmit azért, hogy eladja azokat. Mint mondja, a mesterében, Karmó Zoltánban sem a menedzsert látta meg, sokkal fontosabb, hogy megértik egymást és a művészetről, a gondolkodásmódról beszélgetnek, és arról, hogy hogyan lehet szobrásszá válni.
Ez a „szobrásszá válás” azonban kemény munka. A középiskolában díszítő szobrásznak tanult, mestere Borsos Róbert volt, majd innen (majdnem) egyenes út vezetett a Képzőre. Elsőben mindenki együtt tanul, portrékat, feles aktokat és konceptuális műveket készítenek, majd év végén mestert választanak. Másodévben már a mester osztályában vannak, és portrékat, aktokat, domborműveket, érméket készítenek, meg persze élik a művészhallgatók – gondtalannak tűnő – epreskerti életét.
Andornak fiatal kora ellenére meglepően komoly gondolkodásmóddal bír, amelyhez talán az is hozzájárult, hogy még az egyetemre se járt, amikor megszületett a kisfia, Álmos. Innentől fogva nem volt kérdés, dolgozott, amennyit csak tudott, és igyekezett kihasználni az öt évet.
Este lecsúszik persze egy-két sör, de tényleg csak ennyi, az egyetemi évek számára nem a buliról szóltak – igaz, jó ideig gyűjtögethették a poros falak között azt a 130 üveget, amit érkezésünk előtt váltottak vissza.
Persze sokan álmodozó lézengőknek képzelik a művészeket – biztos van ilyen is – a szobrászok többsége kemény fizikai munkát végez. Andor reggel kezd a műteremben és csak 9-10 körül ér haza, addig egész nap a teremben van hallgatótársával, Ecsedi Zsolttal, akivel szinte a teljes napot végigdolgozzák. Mindketten főleg fémmel dolgoznak, így nem zavarja őket a hegesztés villogása és a füst sem.
Andor munkáiban elsősorban Modigliani hatását fedezhetjük fel, és ez nem véletlen. Mint mondja, a mesterein kívül leginkább az olasz művész volt rá hatással, de ami érdekes, hogy ez a választás szinte tudattalan volt: már jó ideje alkotott ebben a stílusban, amikor jobban megismerte Modigliani művészetét. A magyarok közül Schaár Erzsébet, Vilt Tibor, Somogyi József és Kerényi Jenő hatott rá.
Aki még inspirálja Andort, az a barátnője, aki szintén a képzőre, alkalmazott grafikus szakra jár. Sok közös tervük van, többek között szakköröket, felkészítőket szeretnének tartani. Ösztönzik egymást, és tényleg szeretik a másik munkáját. „Legalább neki tetszik, amit csinálok” – mondja nevetve Andor.
Andor munkáiról itt találhatsz több infót:
https://www.behance.net/andorbecskei
