Végállomás, Pasarét! – templom, rendház és buszállomás egy tér körül

Akár gyalog, akár autóval vagy busszal érkezünk a Pasaréti térhez, a budai táj egy figyelemre méltó helyszínére érkezünk. Ez nemcsak az egész Budapesten ritkaságszámba menő körforgalom miatt van így, hanem a tér nyugati részét félkör alakban lezáró épületegyüttes is összetéveszthetetlenül jellegzetes.

A csoportnak első ránézésre két rendkívül markáns eleme is akad, az íves alakban futó állomásépület, amiben jelenleg éttermet találunk, valamint a harangtorony.

Utóbbi a különálló itáliai harangtornyok (úgynevezett campanilék) hagyományát folytatja. Ez az ősi, ugyanakkor aktualizált formában, modern szerkezetekkel megépített elem nem volt szokatlan a két világháború közötti időszak hazai építészetében, elég, ha csak Árkay Aladár és Árkay Bertalan városmajori plébániatemplomára gondolunk (Szent Szív Városmajori Plébánia, XII. Csaba utca 5., épült 1932-1933).

Az épületegyüttes terveit a korszak egyik legnagyobb hatású és legfoglalkoztatottabb avantgárd építésze készítette: idősebb Rimanóczy Gyula tervezte többek között a Bosnyák téren található Szent Antal Plébániatemplomot – melyet mi is bemutattunk korábban –, a Dob utcai posta épületét, valamint a Műegyetem „R” épületét, de jelentős szerepe volt a – We Love Budapesten korábban szintén bemutatott – Bajcsy Kórház épületegyüttesének létrejöttében is. A középületeken kívül számos budapesti villa építése is a nevéhez fűződik.

A tehetséges, fiatal építész Maróthy Kálmán és Wälder Gyula műegyetemi tanár irodájában is dolgozott, majd önállósította magát.

„Bármihez nyúlt is, annak megjelenése olyan eleganciát sugárzik ma is, ami átsüt stílusjegyen és egyedüli hordozója annak a nagykultúrájú szellemnek, aminek az alkotó tulajdonosa volt… Kortársai közül, Lauberen kívül egyedül állott e képességével. Ez volt az, ami átadathatatlan, de a rá való törekvés akarása, az igen, az átplántálható, s ebben nem késlekedett megerősíteni senkit, akiben hajlandóságot látott.” – emlékezett róla Molnár Péter építész.

A Bosnyák térivel egyébként – nevén kívül is – számos elemében hasonló Pasaréti téri templom, valamint a mellette található ferences rendház 1933. és 1934. között épült föl, míg a buszvégállomás néhány évvel később, 1937-re lett kész.

A műemléki védettséget élvező, vasbeton szerkezetű, háromhajós templom belső terének számos részletét - a világítótesteket, a szenteltvíztartót, a gyertyatartókat, áldozási kelyheket - Rimanóczy maga tervezte meg.

A belső tér egyéb díszeit a korszak kiváló művészei alakították. Az üvegablakokat például az az Árkayné Sztehló Lili festette, akinek a férje, Árkay Bertalan a már említett városmajori templom egyik tervezője volt.

A szószéket és az eredeti oltár domborműveit Ohmann Béla készítette, akivel Rimanóczy – még Maróthy irodájának munkatársaként – már a Bajcsy Kórház építése idején is dolgozott. Csupán ez a két példa is mutatja azt a szoros és gyümölcsöző kapcsolatot, ami ebben a korszakban az építészek és a képzőművészek között fennállt.

A homlokzati szobrokat Vilt Tibor szobrászművész készítette.

A 46 méter magas torony kimagaslik a környék házai közül, hogy – a tervező szavaival – a „Pasaréti út felől jövet domináló képet nyújtson… ezért a campanile a Pasaréti út törési vonalába állíttatott”. Magassága miatt hírközlési célokra is használják: miután megmásszuk a lépcsőfokokat, az építmény belsejében híradástechnikai eszközöket találunk.A templom harangjait Szlezák László budapesti műhelyében öntötték 1935-ben.

A templom belső tereivel ellentétben a köztes terek, a rendház felé vezető rész díszítetlen, egyszerű – és egyszerűségében is elegáns. Aki a környéken jár és ideje engedi, nézzen be ide, nagy élmény.