A telekre belépve nyáron a „vidék a városban” érzése fog el. A házak előtt piac működik, a vásznak alatt csúszik a fröccs, a kertben pedig még két kecske is legelészett. Utóbbiak rendszeresen felmásztak a tetőre, ami nem bizonyult akkor jó ötletnek, így őket elvitték egy síkabb terepre, de a kert megmaradt – egyelőre.
A Margitutcakilenc hangulata télen egészen más. A bal oldali épületben régen még tűz is ropogott, az elszórt szalmával és a forralt bor illatával egy kicsit hihetetlen hely volt – pontosabban inkább az volt az, hogy a négyeshatostól egy perc sétatávolságra vagyunk, Buda közepén.
A jobb oldali épületbe belépve keleti fűszerek illata csap meg. Néhány kiterített kendővel az egész hely olyan, hogy akár Nepálban is lehetnénk, de sokan egy hüttéhez hasonlítják a szerény építményt.
Szerdánként koncerteket tartanak, főleg dzsessz-blues zenekarok, de gyakran tartanak itt vetítést, így könnyen belecsöppenhetünk egy kenyai vagy éppen tanzániai úti beszámolóba is.
Piac ilyenkor nincs, az antikvárium és a pult viszont ilyenkor is működik. Télen sokan a 18-20-féle, főként gyógynövényes tea közül választanak, amelyek között találunk cickafarkat, levendulát, akácvirágot, csalánlevelet, lótuszt és hibiszkuszt is. A borok között főleg kis szekszárdi pincészetek tételeit látjuk a polcokon, a csapolt söröket a Rothbeer, a Fóti és a Stari szállítja.
Emellé akár egy kolbászos, akár egy malachúsos-zsíros kenyeret is választhatunk, de sokan a sült kolbászra, a quesadillára, a bablevesre vagy éppen a fűszeres szilvalevesre szavaznak. De magunk is elkészíthetjük az ételeket, kölcsönözhetünk bográcsot is hozzá – hóesésben kevés hangulatosabb dolog van ennél.Buda egyik leginkább emberközeli közösségi tere ez, amit pár év alatt megszerettek a környékbeliek és persze a messzebbről érkezők is. Remélhetőleg valamilyen formában tovább él majd – addig is, nézzünk be télen is.
