Kevés olyan sportág létezik napjainkban, amelyet ha a kanapéról felállva, a semmiből elkezdesz, viszonylag hamar akár egy országos bajnokságon is találhatod magad. A curling ilyen. Ehhez persze némi affinitás, szerencse, no meg egy curlingpálya kell – utóbbit Budapesten, és az egész országban egyedül a Kamaraerdei Ifjúsági Parkban találod meg.

A Eurosportra tévedő átlag tévénéző annyit tud a curlingről, hogy valamiért eszeveszetten sepernek, és az ország korábbi fitneszkirálynője elég komoly szintre jutott el benne. Az viszont kevesebbeknek nyilvánvaló, hogy az elmúlt években óriásit fejlődött itthon a sportág: Palancsa Dorottya és Kiss Zsolt személyében vegyes páros világbajnokaink(!) vannak – tekintve, hogy Magyarország kb. annyira a téli sportok nemzete, mint mondjuk Tanzánia –, ez nem kis szó!

"Nagyjából 150 curlingező szerepel a hazai nyilvántartásban, úgyhogy a folyamatos játékoshiányban szenvedő egyesületek mindig örülnek az új embereknek. Sőt, egy ideje kerekesszékes-toborzót is tartunk, az átalakításoknak köszönhetően tudjuk fogadni a mozgássérült érdeklődőket" – mondja Bardocz-Bencsik Mariann, a szövetség sajtófőnöke, aki természetesen ugyanúgy megmarkolja a seprűt, és csúsztatja a követ, mint a többiek. "2008-ban kezdtem, miután abbahagytam a táncot. Rögtön az első edzések után beleszerettem, mégpedig azért, mert csapatjátékosnak tartom magam, és nagyszerű érzés, hogy négyen egy olyan teamet alkotunk, amelyben mindenki tudja, mi a feladata." – folytatja Mariann, akitől azt is megtudtuk, hogy a környező országokat tekintve a budapesti pálya tart legtovább nyitva (egészen júniusig).

Amennyiben szereted a csapatsportokat, illetve nem reszketsz attól, ha a téli mínuszokban fűtött csarnok helyett hidegben kell mozognod, akkor meleg szívvel ajánljuk Skócia nemzeti sportját, mely egyébként Hollandiából ered. A curlinget két csapat játssza, mindkettő nyolc-nyolc követ csúsztathat a 45 méter hosszú jégpályán egy kijelölt kör alakú mezőbe (ezt hívjuk háznak). Az a csapat nyer, amelynek kövei a legközelebb esnek a ház középpontjához. Egy mérkőzés tíz endből, egy end nyolc-nyolc kő csúsztatásából áll. Az end győztese az a csapat, amelynek köve(i) a célterület középpontjához a legközelebb van(nak) a játékmenet végén.

A legtöbb laikust persze az izgatja, hogy miért szükséges olyan észveszejtő tempóban söpörni, mintha egy nagyon makacs foltot próbálnánk meg eltüntetni a padlóról? Nos, a jégmesterek egy speciális szerkezettel langyos desztillált vizet permeteznek a jégre, és amint a cseppek megfagynak, buborékok keletkeznek a felületen. Ezeken a buborékokon forogni tudnak a 20 kilós, nagyjából 200 ezer forintot érő kövek – innen ered a sportág neve (curling, azaz forgás). A boszorkányok első számú szállítóeszközének maximális erőkifejtést igénylő használatára pedig azért van szükség, hogy a buborékokat megolvasztva, 4-5 méterrel meghosszabbítsuk a ház felé haladó kő útját!

Ha megjött a kedved a kipróbáláshoz, nincs más dolgod, mint felkeresni az itthoni szövetség Facebook-, vagy hivatalos oldalát, és jelentkezni a kevés jégidő miatt általában hetente egyszer, kedd esténként tartandó kétórás, ún. Curling College-ra. A foglalkozásokra a totál kezdőket és a haladókat egyaránt várják, az edzettségi szintnek megfelelő feladatokkal, alkalmanként 1000 forintért. Egy-egy ilyen edzésen a játszani vágyók megismerkedhetnek a sportág rövid történetével, kapnak balesetmegelőzési oktatást (merthogy a hagyományos műjégnél 4-5-ször jobban csúszó felületen nem veszélytelen a közlekedés), megfelelő segédeszközöket (csúszótalp, seprű), no meg jó társaságot és forró italt a felmelegedéshez. Néhány tréning után akár el is indulhatsz az amatőrök számára kiírt tét nélküli kupákon, és ki tudja, amennyiben fáradhatatlanul söpörsz, és képes vagy rendre a megfelelő helyre leparkoltatni a követ, talán felfigyel rád egy országos bajnokságban érdekelt egyesület.

A már említett fejlődésnek köszönhetően a fázósabb kíváncsiskodóknak nem muszáj a Susulykautcáig vándorolniuk, ugyanis a komolyabb versenyeket élő internetes közvetítéseken is követhetik.