Gyanítjuk, hogy a jól ismert és sokak által kedvelt Lé Bár helyett nyílt meg a Múzeum körút 23/25. szám alatt júliusban a sokkal kevésbé visszafogott VegaCity, amely hatalmas üvegfelületekre ragasztott feliratokkal hirdeti a növényevést. Ezt remek dolognak tartjuk, viszont mivel nem könnyű kielégíteni egy vegetáriánus/vegán minőségi és egészséges ételekkel kapcsolatos igényeit, ezért elhatároztuk, hogy leteszteljük.
A missziónknak nagy lelkesedéssel vágtunk neki, és a kritika korábbi tapasztalatok tüzében edzett pengéjét megélezve ültünk le a kívül-belül nagyon igényesnek tűnő hely egyik asztalához. De ekkor két dologra lettünk figyelmesek: az egyik, hogy hatan nem férünk el kényelmesen, annak ellenére, hogy hely lehetne bőven; továbbá arra, hogy ez egy bizony teljesen átlagos menza, amelyet a veganizmus trendi leple alatt egy gondolatnyit talán túláraztak. Ezzel a kijelentéssel persze sokan vitába szállhatnak, hiszen egy egytálétel ára “csak” 850 Ft és menüt is kaphatunk már 1100 Ft-tól, de ha tényleg jól akarunk lakni, és, mondjuk, egy rizottót ennénk két szelet vegán rántott sajttal és egy szelet krémessel (ami egyébként hibátlan), akkor már a 2000 Ft körüli összeget súroljuk. Egy szó mint száz, ár-érték arányban van jobb megoldás is az ebédre.
A választékot böngészve viszonylag egyszerű, mondhatni gyorsan elkészíthető, “házias” ételekkel találkozhatunk. A menü minden hét minden napján más: ottjártunkkor olyan lehetőségekkel találkoztunk, mint például a tofus miso leves, a kukoricakrém-leves, a zabtejből készült finomfőzelék, a mediterrán rizottó tahini mártásban. Megpróbáltunk majdnem mindent megkóstolni, amivel kifejezetten elégedettek voltunk az a rizottó volt, a többi ételről viszont nem mondható el, hogy megingatta volna a személyes gasztrokultúránk tartópilléreit; mondhatni minden átlagos volt, kivéve a sült krumpli - ugyanis amit e címszó alatt kaptunk az inkább egy kissé olajos, főtt krumplira hasonlított, az elvárt “French fry” helyett -, illetve a falafel, amit ízetlennek és száraznak találtunk.
Amúgy a séma nagyjából minden nap hasonló: van két leves, két főzelék, és két egyéb egytálétel, ami lehet mondjuk tészta, rizs, vagy akár csicseriborsó/spenót/lecsó alapú. Hozzá pedig mindenféle házi sütik és saláták is választhatók. Ezzel az egyetlen gond, hogy mi szívesen ettünk volna valami izgalmasabbat, mondjuk egy pizzát, egy vegán burgert, esetleg valami rakott palacsintát, lasagne-t, vagy netán valami töltött gombát (olyat, amit egy vegán nem eszik minden nap). Sajnos ilyenekkel nem találkoztunk, még akkor sem, amikor hetekre visszamenőleg megnéztük a menüket a Fecebook oldalon.
A jó dolog ebben viszont az, hogy mindig van például főzelék, ami szerencsére nem a szokásos kifőzdés lisztes-keményítős massza, és növényi rántott sajtot is kaphatunk itt, ami annak ellenére, hogy nyilvánvalóan nagyon egészségtelen, egyszer-egyszer életmentő lehet a nagy “megőrülök egy szelet sajtért” típusú fellángolások esetén. Persze ebben is van rossz: a szeletek miniatűrök, de ennek ellenére 250 Ft-ba kerülnek darabonként, és a szejtánt is 320 Ft/10dkg árban mérik. Ez utóbbi nem igazán érthető, tudván, hogy úgy 300-400 Ft-ból hetekre elegendő szejtánt állíthatunk elő otthon, nem túl nagy energiabefektetéssel.
Összegezve a tapasztalatokat a következő konklúzióra jutottunk: lassan több vegán étterem lesz Budapesten, mint vegán, viszont úgy tűnik, hogy a helyek kezdenek kifogyni az eredeti ötletekből. A VegaCity erre jó példa, hiszen ez egy remek hely, ha az ember gyorsan csillapítani szeretné az éhséget és éppen a Múzeum körút közelében tartózkodik, viszont semmiképpen sem nyújt gasztronómiai élményt, és arra sem jó, hogy a húsevőknek megmutassa, hogy a vegánkonyha mennyire kreatív tud lenni, ha akar. Mindez persze változhat, a fejlődés lehetősége mindenben ott rejlik, és ennek a helynek tökéletes adottságai vannak arra, hogy meglepjen még minket a jövőben. Mi szurkolunk.
