Az épület történeteBármelyik városban fájó pont egy világháború óta romos épület - ez a Budai Vár kapujaként is funkcionáló Dísz téren még inkább igaz. Jóllehet jobb-rosszabb terv tucatnyi készült a területre, egészen napjainkig kellett várni, hogy végre történjen is valami.
A Dísz tér meghatározó háza egy korábbi kaszárnyaépület és egy evangélikus templom helyén épült 1895 és 1897 között a korszak foglalkoztatott építésze, Kallina Mór tervei szerint. Bár ez stílusán nem feltétlenül látszik, az építész az iskolateremtő bécsi mester, Otto Wagner köréhez tartozott, több tervpályázaton együtt indultak, illetve a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga kivitelezésében is tevékeny szerepet vállalt az időközben Budapestre költöző Kallina.
Az egykori Honvéd Főparancsnokság a második világháborúban olyan súlyos találatokat kapott, hogy az alsó szintek kivételével nem lehetett megmenteni - ezeket a szinteket azonban nem akarták lebontani, így évtizedeken keresztül egyfajta patthelyzet alakult ki. Látni kell ugyanakkor, hogy ha lett is volna rá lehetőség, a teljes rekonstruálás ugyancsak sok kérdést vetett volna fel. A magas kupolával záródó épületet már újkorában is sokat kritizálták arányai miatt, a Szent György tér hiányzó nyugati térfala pedig csak fokozta volna a kontrasztot.Így újult megAz épület külső homlokzatát megtisztították, a falon egy diszkrét felirat - Memento 1944-1945 - emlékeztet a világháború pusztításra. A főbejárárat korhű kaput kapott, ezen keresztül lépünk be az előcsarnokba.
A reneszánsz ízlést tükröző díszítés nagyobb részét itt sikerült - elsősorban rajzok alapján - megmenteni és rekonstruálni. Ez az előcsarnok és a lépcsőház volt az a két tér, ahol a helyreállításra törekedtek, az épület maradék részén más filozófiát követtek - meséli a közeli Mátyás-templom felújításáért is felelős Deák Zoltán vezető tervező. A nyers téglafalakat lecsupaszították, ahol kellett kiegészítették. Természetesen a modern gépészetet, ahol csak lehetett, elrejtették, hogy ne zavarják meg a kiállítási terek hangulatát.
Az egyszerű alaprajzú, zárt belső udvar köré szervezett épület funkciója - mai szóhasználattal élve - elsősorban irodaház volt. Így azonnal világos volt, hogy az új funkciók - a turisztikai információs központ, a vendéglátás és kiállítótér - más felosztást kíván, ezért a belső válaszfalak egy részét kibontották, így egy szép, kiállításokhoz ideális teremsor jött létre.A tervezés korántsem volt egyszerű feladat, hiszen nem minden későbbi funkció világos, így olyan tereket kellett tervezni, amelyeket könnyen, flexibilisen lehet alakítani.Zsolnay-kiállítás
A Zsolnay Vilmos által 1852-ben alapított pécsi gyár a magyar ipartörténet egyik legfontosabb és leghíresebb szereplője. A család innovációk tucatjait vezette be a gyártás során, így időről időre meg tudtak újulni, a híres Zsolnay-féle tetőcserép pedig - többek között Lechner Ödön munkásságának köszönhetően - a magyar építészettörténetbe is bevonult. Zsolnay és Lechner egyébként barátok voltak - az 1889-es közös londoni tanulmányút meghatározó volt mindkettejük számára.
A napokban nyílt Egy zseniális család című tárlat a pécsi gyár és a família történetét mutatja be mintegy 260 alkotáson keresztül. A tárolókban elhelyezett kerámiákon kívül tervlapokkal és a család történetével is ismerkedhetünk. A kiállítási tér nyers téglafalai, a csiszolt betonpadló jól illik a letisztult tárolókhoz, amelyekben a díszes Zsolnay-tárgyak helyet kaptak. Végül, ha megtetszett valami a híres gyár termékei közül, a lenti boltban akár meg is vásárolhatunk ezt-azt.Az látszik, hogy még nincs minden részlet kitalálva, de ez egyben lehetőség is. Az épületbe a jövőben boltok, kisebb vendéglátó egységek költözhetnek, a turizmus érdekeit pedig nagyban segítené egy napjainkig hiányzó infópont. A város tehát törlesztett egy hét évtizedes adósságot, ami hozzájárulhat a környék rendezettebbé tételéhez.
Zsolnay
WEB
Facebook
