Mit csinálhatunk Budapesten 350 forintból, ami 20 percig tart és egy darabig nem felejtjük el, ha először vesszük igénybe? Mielőtt pajzán jellegű gondolatok kavarognának a fejünkben, eláruljuk a megoldást: utazás a 2-es villamoson!

A fővárost alig ismerő külföldi vagy vidéki ismerőseinket városnéző túra céljából elég felrakni a sárga járműre, kezébe nyomni egy BKV-vonaljegyet és máris megszabadultunk tőle 20-40 percre képbe kerülhet látvány szempontjából Budapest egyik – ha nem a – legszebb villamosvonalán.

Indulás előtt érdemes betérni egy kis hangulatfokozásért a Jászai Mari téri végállomás közelében található , amely egyike Budapest legjobb borozós helyeinek. Pirospozsgás arccal felpattanva a villamosra mindjárt a közelmúltban átadott  nemzeti színűre festett ötkarikái tűnnek fel az ablakból. Müncheni nagy testvérével ellentétben neki nincs stadionja vagy tava, van viszont igényesjátszótere és sportpályái.

A a munkálatok majdnem teljes befejeztével egy darab daru szolgál látványelemként (?), majd - ha már szóba került a meló - honatyáink munkahelyét csodálhatjuk meg kívülről. Szegény túloldali épületek ilyenkor mintha ott se lennének, például az Alkotmányvédelmi Hivatal monstruma akár láthatatlan is lehetne, annyira elvonja a figyelmünket a Parlament. Külön kiemelendő az Országház környékén található szép, zöld gyep, ami ránézésre angliai pázsit minőségű. A 2-es metró retrojellegű épülete ront kicsit az összképen, szerencsére a Duna felbukkanása újra a helyes mederbe tereli az utazót. A rakparton haladva a nyakrándulás veszélye forog fent, mert annyit kell tekeregnünk: a Mátyás templom és a Budai Vár az egyik-, a Magyar Tudományos Akadémia és a Four Seasons Hotel a másik oldalon vonja magára a figyelmet.
Közeledünk a Lánchíd felé, de mielőtt elmerülnénk Széchenyi István egyik fő művének látványában, hirtelen a sötét alagútban találjuk magunkat, és eltűnik a telefonról a 3G. Szerencsére pár másodpercig tart odalent a netmentes élet, az alagútból kijövet máris mögöttünk pompázik az oroszlánoshíd – van idő bőven megszemlélni. Akárcsak a rakpartot, illetve a raqpartot, ahol egyébként  Budapest egyik új kedvenc nyáriszabadtéri szórakozóhelye. 

A Vigadó téren kordonszerű elemek csúfítják picit az egyébként rendkívül kellemes hangulatú találkozóhelyet. Az Erzsébet hídhoz érve az Eötvös térnél kis szerencsével akár Kiszel Tündét is megpillanthatjuk, ugyanis utolsó információink szerint a celebkirálynő a környéken lakik. Ha már a hírességeknél tartunk, a Duna- korzón található az egyik külföldi légitársaság irodája, rajta Kobe Bryant és Lionel Messi plakátjával. Akár leszállhatunk és csinálhatunk egy szelfit a két sztársportolóval, mint ahogy ők teszik

a népszerű reklámfilmben.


A Gellért-hegyhez nem kell szerencse, csak két, tágra nyitott szem, amíg el nem érjük a Fővám teret, mert megint lemerülünk a sötétbe. Itt esetleg meg lehet szakítani az utazást, hiszen egyedül ezen a ponton szállhatunk át a közelmúltban átadott . A felszínre érve könnyen el lehet mulasztani a , ha nem figyelünk, de a , ha akarnánk, se tudnánk ignorálni: az impozáns épületet Budapest Eiffel-tornyának tartják, nem véletlenül.

A Petőfi híd felé közeledve több értelemben is csökken a színvonal. A Zsil utcai megálló környékén például a fű sem olyan rendezett és igényes, mint a Kossuth téren, a palánk nélküli beton kosárlabdapályáról nem beszélve. A Boráros téren általában megduplázódik az utasok száma, aminek következtében a Duna Házat nem látni az ablakból. Kárpótlásul itt-ott bevillan a Duna túloldalán látható ELTE épülete, illetve később a Soroksári út felé haladva a Zwacké, utóbbi egy igazi .

Ha az V. kerületben van Palotanegyed, a Haller utcánál található részt elnevezhetnénk Irodanegyednek, annyi ilyen jellegű épület tornyosul ott. A és a  már nem sokat kell kibírni: a két modern épület főleg este, kivilágítva bűvöli el az embert, de azért nappal is kiemelkednek, nagyot dobnak a környék látnivalóinak minőségén. Az utazást a nem túl romantikus névre keresztelt Közvágóhíd végállomás zárja, ahol szórakozó- és koncerthelyen lehet bedobni valami italt, ha 17 óra után jutunk el oda.

A bevezetőben említett összeget bőven megéri még egyszer elkölteni a vonaljegyre és újra végigzötyögni a mini városnéző túrát, amelyről nem árt ha tudjuk, hogy a National Geographic magazin 2012-ben a világ hetedik legszebb villamosvonalának választotta.