Március 7-én, péntek este 7 órakor tizenkétezer aranyszínű csótány költözött a Műcsarnokba. A különleges állatok - akik sokak nagy örömére nem mozognak - Kiss Miklós képzőművész Goldenroach című projektjének szereplői, „akik” közül minden látogató hazavihet egyet az M0 projektteremből. Hogy ez miért jó? Mert az apró szobrocskák nem csak jól néznek ki, hanem művészeti szempontból is komplex jelentéssel bírnak - arról nem beszélve, hogy az egyik tényleg aranyból van és egy kis zsák pénzt ér. És igen, aki megtalálja, megtarthatja.

Aranycsótányok, múzeumi csempészések... Mi ez az egész?
Egy ember vagy egy alkotás brandelése nem egyszerű feladat: a pop art hallatán Andy Warhol, a szürrealizmus kapcsán Dali, a dadaizmussal összefüggésben pedig Marcel Duchamp neve szokott előkerülni, holott ezeknek az alkotóknak a tevékenysége nem határolható be csak az említett irányzatokkal, épp úgy, ahogy Banksy sem feltétlenül számít graffiti művésznek és Picasso sem az első kubista volt.

De akkor mitől válik egy adott alkotó ikonikussá egy adott területen? És miért nem hallani magyar sztáralkotókról manapság? Kiss Miklós képzőművész-dizájnert anno egy Temze-parti beszélgetés ihlette arra, hogy mindezen elgondolkozzon, ennek eredményeként született meg az aranycsótány gondolata. Az aranyozott svábbogarakat 2011-ben különböző külföldi múzeumokba kezdte el becsempészni a Goldenroach-team, az akciókról videók is készültek.

Az Ocean’s filmekre hajazó “betörések”

persze nem csak az unaloműzés elleni passzióból erednek,

a dolog mögött komoly koncepció van. A belopások egyrészt a „megistenülés” kérdését feszegetik, vagyis azt, hogy vajon műalkotásnak fog-e számítani valami, ami felbukkan egy múzeum falai között? Másrészt az aranycsótányok nem elhanyagolható reálértékkel is bírnak, így érdekes árnyalatbeli különbség jelentkezik Banksy csempészéseihez

képest (akinek az állata a patkány), akinek becsempészett munkái inkább eszmei értékük felől érdekesek, és mindig az adott kiállítótérre vagy a benne elhelyezett műre reflektálnak,. Az akciók egyébként annyira precízek, hogy KissMiklós és csapata az adott múzeum infótábláit is lemásolják és a becsempészett csótánnyal együtt elhelyezik az épületben, totálisan viccet csinálva ezzel a tolvajlásból.

Amíg a készlet tart - Rovarok a Műcsarnokban

A Műcsarnokban március 7-én nyílt meg az aranycsótányokkal foglalkozó kiállítás (ezúttal legálisan), amely az ingyenesen látogatható M0 Projektteremben kapott helyet. A kiállítás lényege, hogy minden látogató elvihet egy-egy csótányt. A dolog pedig attól lesz igazán izgalmas, hogy a

tizenkétezer darab fröccsöntött rovar közül egy példány valóban aranyból van, és körülbelül kétszázezer forintot ér. A szerencsés megtaláló természetesen megtarthatja szerzeményét, amely - a pénzbeli értéken túl - műtárgynak is minősül.

Az egész azért érdekes, mert itt arról van szó, hogy legálisan lehet lopni egy műalkotásból, amely a „lopások” által fokozatosan eltűnik. A folyamatot élőben streamelik, tehát az egész világ láthatja a Műcsarnok weboldalán és a Goldenroach oldalán.

A csótány-projekt amúgy itt nem ér véget: ezzel a kiállítással párhuzamosan lesz egy Kiss Miklós-akció New Yorkban, a MoMÁ-ban (Museum of Modern Art), tehát miközben Budapesten emberek elvisznek valamit egy múzeumból, addig a tengerentúlon ennek az ellenkezője fog történni. A tervek szerint a Műcsarnok segítségével le fogják leplezni a New York-i akciót, és egyben tájékoztatják a kinti múzeumot KissMiklós hazai kiállításáról.

És miért éppen a csótány? 
Mert ez az állat az, amely az evolúció kezdetétől jelen van, mindent túlél és mindenhova be tud jutni. Különleges tulajdonságai miatt

sok más műalkotásban is felbukkan, egyik leghíresebb példáját Franz Kafkánál találjuk meg, noha nem egyértelmű, hogy az ő bogara feltétlenül egy csótány.