Kétségtelen, hogy az egyik legérdekesebb budapesti út az Andrássy, amin fővárosiként is érdemes végigsétálni. Jó pár órát el lehet tölteni itt, ha a nagyjából két kilométer hosszú sugárút minden egyes palotája és bérháza előtt megállunk, és megpróbáljuk felfejteni az épületek történetét. Éppen ezért mi most csak néhány érdekes palotát és kísérteties történetet mutatunk be. A „legendás sugárút történeteiről″ nemrég egy könyv is megjelent, melyet Pesten innen, Budán túl című podcastünk műsorvezetője, Morcsányi Elza írt.
A kiegyezés utáni években rohamtempóban indult meg a város fejlődése, egyre-másra jelentek meg a hatalmas és díszes paloták, az embereknek otthont adó bérházak és minden, ami elengedhetetlen volt egy európai metropolisszá váló város életében. Ennek köszönhetően szárnyaltak a városrendezési törekvések, amelyek egyik kulcseleme volt egy olyan út kiépítése, ami összeköti a Ligetet a belvárossal. Ez lett a Sugárút, vagyis a mai Andrássy út.
Fonciére-palota (Andrássy út 2.)
Az Andrássy út és a Bajcsy-Zsilinszky út sarkán álló épület biztosan mindenkinek feltűnt már, hiszen a tetején álló Hermész-szoborral azonnal felhívja magára a figyelmet, ahogy azzal is, hogy kicsit hiányosnak tűnik. A hiányérzet nem véletlen: a Fonciére-palota eredetileg hatalmas, színes, palafedéses kupolájáról volt híres, amelyet a sajtó, a szakma és a budapestiek is a főváros legszebb kupolájának tartottak. Az 1882-ben épült palotában minden megvolt, ami a kényelmet szolgálta: távirat- és telefonhálózat, és minden nagyobb lakásban volt fürdőszoba, víz- és gázvezeték. A luxus és a kényelem persze nem véletlen, a telken a francia Fonciére Biztosító Társaság építtetett magának székházat, akik a város legszebb palotáját akarták itt felhúzni, hogy ezzel is megmutassák nagyságukat. A legszebb palotához pedig a város legjobb, legfontosabb és legelőkelőbb telkét szemelték ki maguknak, ahol ma is magasodik a Feszty Adolf tervezte palota, bár a valamikori kupolájától megfosztva.
Párisi Nagy Áruház (Andrássy út 39.)
A Párisi Nagy Áruház nemcsak építészetileg érdekes, bár tény, hogy a szecessziós homlokzata és a belső tér Lotz-freskói mindenkit ámulatba ejtenek, de a története legalább ennyire izgalmas. Az épületet eredetileg kaszinónak tervezték, úgyhogy volt benne étterem, bálterem, biliárd- és olvasószoba, de a kaszinói létnek köszönhetjük Lotz Károly freskóit és a márványoszlopokat is. 1909-ben került az épület új tulajdonosához, Goldberger Sámuel kereskedőhöz, aki az ország legmodernebb áruházát szerette volna megnyitni az Andrássy úti telken. A kaszinó épülete nem volt a legjobb formában, úgyhogy nemcsak átalakítás, de bontás is kellett, viszont ennek köszönhetően olyan áruház jött létre a sugárúton, aminek mindenki a csodájára járt, mert hát elég ritkának számított akkoriban egy ötemeletnyi magas, fedett üvegudvar, pláne egy tetőterasz kilátósétánnyal. 1958-tól a Divatcsarnok költözött az épületbe, a nyitáskor pedig állítólag akkora volt a tömeg, hogy a Szent Teréz-templomnál (Nagymező utca) volt a vége.
Japán Kávéház (Andrássy út 45.)
Ma az Írók Boltját találjuk az egykori kávéház helyén, ahol valaha József Attila írta verseit, Rejtő Jenő pedig regényrészletekkel fizetett a kávéért. A Japán Kávéház asztalainál mindennapos volt az írók, művészek és építészek sereglete, utóbbiak főleg azért jelentek meg itt rendszeresen, mert Lechner Ödön a teraszán mesélt a hallgatóinak, persze emellett még arra is volt ideje, hogy udvaroljon az arra járó hölgyeknek. Lechnernek különben is nagy szerepe volt abban, hogy a Japánba divat legyen járni, ugyanis megharagudott a konkurens Abbáziára, és sértődöttségében költözött át tanítványaival a Japán Kávéházba. Később előszeretettel jártak ide a művészek, ugyanis a tulajdonos hitelbe adott nekik enni, valamint bevezette a „javító kávé” intézményét is, ahol mindig utántöltötte vízzel vagy tejjel azok csészéit, akik nem engedhettek meg maguknak egy kávénál többet. Érdekesség, hogy a kávéház belsejét japán fametszeteket idéző és színes növényekkel, madarakkal teli porceláncsempék borították.
Terror Háza Múzeum (Andrássy út 60.)
Terhelt múltú épület az Andrássy út 60., ma ismert nevén Terror Háza Múzeum, ugyanis 1937-től itt bérelt magának helyiséget a magyar nemzetiszocialista mozgalom Szálasi-féle szárnya. 1940-től az épület már a nyilaspárt székhelyeként volt ismert, amit Szálasi a Hűség Házának nevezett, begyűjtőhelyként és börtönként funkcionált, és már ekkor is kegyetlenül kínozták itt az ellenállókat. A népköztársaság idején pedig az ÁVH, vagyis az Államvédelmi Hatóság, a kommunista titkosrendőrség otthona. A pincében voltak a politikai foglyok cellái, akiket itt nem egyszerűen csak kihallgattak, de szadista módszerekkel vallatták és kínozták őket, és nem egy olyan eset volt, hogy ebbe a fogvatartott bele is halt. A ház 1880-ban polgári lakóháznak épült, és ugyanaz a Feszty Adolf tervezte, aki a Fonciére-palotát is, de akkor még senki sem sejtette, hogy évek múltán milyen kegyetlenségek történnek majd a falai között.
Andrássy-udvar (Andrássy út 87–89.)
Több történet is kapcsolódik az Andrássy-udvarhoz, például az egyik földszinti lakásban élt Kodály Zoltán, a második emeleten pedig Barcsay Jenő festőművész is, de a legérdekesebb sztori mindenképp az építéséhez kötődik. A Kauser József tervezte épületet Bukovics Gyula építtette, akinek két ikerfia a ház építésekor egy balesetben meghalt. Az évek során viszont számtalan beszámoló született arról, hogy az építtető gyerekei esténként kísértetként bolyonganak a házban. Hogy mi az igazság, arra nem derült fény, ám amikor évekkel később felújították az épületet, pár hónapos eltéréssel két építőmunkás is eltűnt. Mindkettőre eszméletlen állapotban találtak rá, az egyikre egy szekrényben, a másikra egy belülről bezárt szobában, és egyik sem emlékezett rá, hogy kerültek oda. A vizsgálatok során csak egy lepecsételt régi ládát találtak, amiben egy könyv volt, erre állítólag azonnal lecsapott a Nemzetbiztonsági Hivatal, az ember pedig, aki megtalálta a ládát, másnap vérmérgezéssel került kórházba.
Bulyovszky-villa (Andrássy út 124.)
Gyöngyszemnek is mondhatnánk ezt az Andrássy úti villát, ami Fellner Sándor építész egyik korai munkája, amit a kor ünnepelt színésznőjének, Bulyovszkyné Szilágyi Lillának tervezett. Elsőre meglepő lehet, hogy az Andrássyn a sok palota között megbújik egy villa is, de mivel ez már a Városligethez közeli rész, teljesen természetes, hogy a 19. században itt inkább a rekreációt szolgáló és a vidéki kastélyokat idéző nyaralókat építtettek. 1889. január 30-án az arra járók három dörrenésre lettek figyelmesek, amelyek bizony a színművésznő villájából szűrődtek ki, ezért mindenki valami borzalmas merényletre gyanakodott. Szerencsére nem történt semmi súlyos, ám a színésznőnek félelmetes élmény volt: a pénzszűkében lévő házmester pénzt követelt tőle, s eközben kétszer rá is lőtt. Szerencsére a golyó csak súrolta az arcán és a nyakán is, majd a támadó megpróbált végezni magával, ám csupán könnyebben sérült meg.
Felhasznált irodalom:
- Morcsányi Elza: Végig az Andrássy úton – A sugárút legendás történetei, Athenaeum, 2024
