1/5
Valahol Franciaországban – 1944 nyara (Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ)
Korábban írtunk már a Robert Capa színes felvételeiből összeállított tárlatról. A világ egyik legjelentősebb haditudósítójának képein egyáltalán nem csak háborús képek láthatóak. A kiállítás alatt egy jóval kisebb méretű, de szintén értékes anyag látható az épületben. Capa barátja és szerkesztője, John G. Morris 1944 nyarán úgy érezte, eljött az idő, hogy ő is a fronton fényképezzen. Kölcsönkért egy Rolleiflexet, és végigfotózta Normandiát a D-napi partraszállás napjait követően. Mivel a jelenleg 98 éves Morris nem megrendelésre készítette felvételeit, évtizedekre eltette őket asztalfiókjába, és egészen 2014-ig nem is publikálta. A négyzetes felvételeken megelevenednek a megszállt vidék hétköznapjai és a felszabadulás öröme.
2/5
Tanulmányi kirándulás (Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ)
Martin Kollar szlovák fotográfus megszakításokkal összesen egy évet töltött Izraelben. Az ország szociális és kulturális jelenét feltáró képei zavarba ejtőek: az erőszaknak legfeljebb csak a közvetett nyomait láthatjuk – például a gyakorlatozó harckocsikat és helikoptereket vagy a páncélozott terepjárót ábrázoló képeken –, mégis, nyomasztóan üres képeinek többségén tapintható a feszültség. Az anyag ingyenesen megtekinthető a Capa Központ különtermében.
3/5
Elsodort világ. Plakát-álmok 1910–1920 (Magyar Nemzeti Múzeum)
A mintegy tíz év történetét bemutató tárlat úgy mesél a „boldog békeidők” végéről, a „nagy háborúról” és az azt követő zavaros időszakról, hogy a plakátok világán kívül szinte semmit nem látunk, mégis az az érzésünk, hogy teljes képet kapunk a korszakról. Az első, installációkkal hangsúlyozottan álomszerűvé tett terem a világváros Budapest naiv és bizakodó világát tükrözi. A hirdetések színesek, ötletesek, a plakátművészet pedig még valóban művészet. A háborús plakátokból sem hiányzik ugyan a művészi igény, de sokkal egyszerűbb üzeneteket közvetítenek, általában sokkal egyszerűbb módon. Ezután a gyász, a mementó tere következik, amelynek főhelyén három régi, be nem olvasztott harang áll. Végül a politikai propaganda színpadias plakátjai következnek a korszak végéről.
4/5
Zala György – A közterek klasszikusa (Műcsarnok)
Zala György, akiről Elek Artúr azt írta, hogy „nagy tehetség, csak nem jó korban született”, mindenben a klasszikust, az időtlent, a változatlant, az örök érvényűt kereste. Számos jelentős megbízást kapott, így ő például az aradi Szabadság-szobor, a budavári Honvéd-szobor és a Millenniumi emlékmű megalkotója. A szobrászművész – az építész Schikedanz Alberttel együtt – a Hősök tere koncepciójának megálmodója. A kiállítás Zala festményein, portrészobrokon, az emlékmű ma már nem látható szobrain, tervvázlatokon keresztül igyekszik képet alkotni a művészről.
5/5
Jože Plečnik – A karszti ember (Műcsarnok)
A kiállítás a 20. század legjelentősebb szlovén és – egyben az egyik legfontosabb európai – építészének állít emléket fotók, tervrajzok és magyarázó szövegek felvonultatásával. Egyetemes jelentőségű tevékenysége eltérő kulturális hatások, építészeti hagyományok összekapcsolásán alapul. A fiatal Plečnik Bécsben, az ekkor már jól ismert Otto Wagner mesteriskolájában szerzett komoly tapasztalatot, majd innen Prágába vezetett az útja, ahol évekig dolgozott. Végül hazatérve a szlovén főváros, Ljubljana városképén hagyta ott a keze nyomát, máig tartó hatással.
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
