A legendás hun király, akinek még a halála is legendás
Mi a közös Attilában, a hunok királyában, Mátyás királyban, akire sokan úgy tekintettek, mint az új Attilára, valamint Petőfi Sándorban? Az, hogy egyikről sem tudni pontosan, hogy hol nyugszik, hova temették el. Maradva Attilánál, ő az egyetemes történelem egyik legnagyobb legendája, és ebben szerepet játszik az is, hogy nagyon kevés írásos emlék maradt fenn róla és birodalmáról, és hogy amit tudunk, azt nagyrészt a kreatív fantázia alkotta meg elegendő forrás híján.
Azt például nem tudjuk biztosan, hogy melyik évben született, csak azt, hogy mikor halt meg, viszont hogy pontosan hova temették, arról csupán elméletek vannak, a régészek még nem bukkantak a nyomára. Bár többször is belengették, hogy megtalálták, de mindig kiderült, hogy mégsem.
Amit szinte biztosan tudunk, hogy Attila valamikor a 400-as évek elején született és 453 tavaszán (váratlanul) hunyt el, miközben hazafelé tartott az itáliai hadjáratáról. Halálának okáról több verzió is létezik, és egyik sem hitelt érdemlőbb a másiknál. Az egyik változat szerint egy éjszakai orrvérzés okozta a halálát, a saját vérébe fulladt bele. Más feltételezések szerint olyan keményen ivott, hogy májzsugora lett, melynek szövődményébe, a nyelőcső visszérbetegségébe halt bele: belső vérzése volt. És persze nincs uralkodói halál ármány nélkül: a harmadik verzió szerint germán felesége, Ildikó ölte meg, úgy, hogy a fülébe mérget cseppentett. Egyszer talán kiderül, mi történt valójában.
Kevés tudás, sok elmélet
Az nem vita tárgya, hogy a hunok Attilája mitikus alak, személyének köszönhetően a népe mitikus nép, a birodalma pedig mitikus birodalom. Mindazt, amit róla, a hunokról és az uralkodásáról tudunk, elsősorban a régészek által feltárt, nem túl sok tárgyból, valamint a kései keletrómai császárság diplomatájától és történetírójától, Priszkosz rétortól tudjuk, aki 448–449 körül egy követség tagjaként Attila udvarában tartózkodott és élményeit lejegyezte.
Ám hogy ne legyen a dolog ennyire egyszerű, Priszkosz művei nem maradtak fenn, csak az arra való hivatkozások, idézetek később élt emberek írásaiban, vagyis másod- és harmadkézből értesülhetünk arról, mit tapasztalt a hunoknál Priszkosz. Úgyhogy már csak ez alapján is érthető, hogy Attila titokzatos személye és birodalma mindig is izgatta az utókort, és mivel kevés a bizonyosság, ezért szinte szakmányban lehet gyártani róla az elméleteket, melyek egy része minden alapot, vagyis bizonyítékot nélkülöző összeesküvés-elmélet.
Kis túlzással már az uralkodó halálának másnapján épülni kezdett az Attila-kultusz, ami a mai napig tart. Két szélsőséges vélemény él vele kapcsolatban. Az egyik szerint egy zseniális, bölcs, párját ritkítóan kiemelkedő uralkodó volt, akit nem véletlenül tartottak a kortársai közül sokan isteni eredetűnek (lásd: Attila, Isten ostora). A másik vélemény ennek pont az ellentéte: kegyetlen gyilkos és gátlástalan rabló volt, egy vad barbár. Utóbbiban benne van az is, hogy Attila és népe nem volt keresztény, miközben a keresztény Európában hódítottak. Ezért a hunok a jelképeivé váltak minden olyan népnek, mely Keletről érkezett, nem volt keresztény, hanem barbár, és vagy erőszakkal vett el értékeket mint hódító, vagy letelepedett valahol Európában, és szorgalmának köszönhetően vagyonra tett szert.
A középkori antiszemiták például egyenlőségjelet tettek a zsidóság és a hunok közé, hogy aztán pár évszázaddal később, a 20. századi nagy háborúk idején ez az egyenlőségjel az Európát behódoltatni igyekvő nagyhatalmak, például a vallásellenes, vagyis hitetlen nácik meg a hunok közé kerüljön.
Egy kultusz és emlékei
Az elméletek gyártásából mi, Keletről érkezett, hátrafelé nyilazó magyarok sem maradtunk ki. Már a középkorban úgy hivatkozott Kézai Simon krónikás Árpádra és a honfoglaló magyarokra, mint Attila és a hunok leszármazottaira. Később ez a narratíva újra érvényre jutott Mátyás király kapcsán, akit az új Attila névvel is illettek. Aztán ott vannak a székelyek, akiktől szintén nem áll távol az az elmélet, hogy ők valójában hunok, és ugyanezt gondolják magukról a törökök is. Ezekre a véleményekre ugyanakkor – mert ezek maximum azok – nincs semmi kézzelfogható bizonyíték, miközben nem kevesen meg készpénznek veszik, tényként, igazságként hirdetik ezeket a gondolatokat. Persze azt sem zárhatjuk ki, hogy ne lenne igaz, de hitelt érdemlően még senki nem bizonyította be egyik elméletet sem.
A Magyar Nemzeti Múzeum új kiállításán, ami január végén nyitott meg és július 12-ig látható, elsősorban az Attila személyét övező mítoszt vizsgálja. Épp ezért nem is a régészek által feltárt és 13 ország 64 múzeumából kölcsönzött értékes hun emlékek (köztük hétköznapi tárgyak, ruhák és fegyverek, valamint koponyák) vannak többségben, hanem a középkorban kezdődött és a mai napig elevenen élő Attila-kultusz tárgyai. Ezek között van mindenféle: képzőművészeti alkotások (festmények, szobrok, grafikák), könyvek, filmrészletek, képregények, világháborús propagandaplakátok, és a sor még hosszan folytatható lenne. És pont ebben a vonásában ragadható meg az Attila című kiállítás lényege, különlegessége és érdekessége: bár tudtuk mindig is, hogy Attila személye sokakat izgat, de hogy
ennyire mélyen gyökerező, sokfelé ágazó és ÉVszázadok óta töretlenül tartó kultusza VAN, azt nem gondoltuk.
Attila-kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban
Program adatai
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
