Hogy a Római-part egészen pontosan melyik részét jelenti az óbudai Duna-partnak, arról mást állít a hivatalos álláspont, vagyis a térkép, és mást a közvélemény. Előbbi szerint a Római-part az Aranyhegyi-patak torkolatától a Losonc utcáig tart, mindössze bő egy kilométeres szakasz. A nép szerint viszont Óbuda Duna felőli részének teljes északi fele a Római-part, ami az Újpesti vasúti hídtól Budapest határáig ér. Az elnevezés tekintetében már egészen könnyű a helyzet: a Római-part az óbudai Rómaifürdő városrész Duna menti sétánya, és mindkettő nevében a római jelző az ókorra utal vissza, merthogy az itt élt rómaiak is előszeretettel mártóztak meg a folyó vizében.
A magyarországi evezősport Széchenyi Istvánnak és Wesselényi Miklósnak köszönhetően indult fejlődésnek. A XIX. század elejétől sorra alakultak az evezősklubok, többek közt a Római-parton is, bár az első hivatalos evezősversenyt nem itt, hanem a Margit-sziget és a Vigadó tér (akkor még a Redoute állt ott) között rendezték meg, a győztes pedig a lánchidas-alagutas Clark Ádám volt. A dunai vízi sport hatalmas léptekkel fejlődött, egyik központja a Római-part volt. A XIX. század végén már huszonhárom csónakház állt a parton, de három strand is működött itt. A vendéglátás is ebben az időben kezdett gyökeret ereszteni a területen: több csárda is működött ekkor már a Rómain. A legnépszerűbb az 1798-ban felépült Bivalyos vendéglő volt, ami arról kapta a nevét, hogy a szomszédjában bivalykereskedők csereberélték az állati portékáikat.
A Római fejlődése az 1970-es évekig töretlen volt. Egyre jobban kiépült és benépesült a teljes partszakasz, ami Budapest vízi sportjának központjává vált. A csónakházak mellett kinőttek a földből a magánkézben lévő nyaralók és villák, egyre több lett vendéglátóhelyből is, majd a II. világháború után, a szocializmus éveiben megjelentek a vállalati és az egyesületi üdülők, a szabadidős épületek is. Aztán a 70-es években nemcsak a vízisport-élet kezdett hanyatlani, de a víz minősége is leromlott. A strandokat bezárták, a fürdést megtiltották, az egyre inkább lecsoffadó Római-part pedig átállt túlélő üzemmódba.
Bár a rendszerváltást követően több helyet is privatizáltak a parton, sok változás ezen túlmenően nem történt. A Római-part burjánzott tovább a maga természetességében, amit hol vadregényesnek, hol lerobbantnak látott a kilátogató ember. De aztán szép lassan mégis fejlődni kezdett ismét, és lassan, de biztosan közkedvelt kiránduló- és pihenőhellyé vált. A 2000-es évekre már újra népszerű pontja lett a városnak, visszaszerezte régi fényét, és ez a tendencia napjainkban is folytatódik.
Csónakházak ugyan vannak még most is, az evezés is népszerű, de a város lakossága elsősorban a gombamód elszaporodott vendéglátóhelyek miatt megy ki, melyek között éppúgy vannak klasszikus halas helyek, mint éttermek, kifőzdék vagy alteros-romkocsmás meg kommersz, fancy helyek is. És néhány éve újra üzemelstrand is a parton, ami talán azt is jelzi, hogy a békebeli régi szép idők végre visszatértek a Római-partra.
Bár látni a képeken a változást is, a Római-part mégis magán visel valami állandóságot, változatlanságot is, elsősorban a víz miatt. Így a lényeg, az evezés, a fürdés meg a vízparton levés örökös fő tevékenységek itt, ezeket pedig nagyjából ugyanúgy csináltuk 100 éve is, mint most.
A múlt képei után nézzük, hogyan fest napjainkban a Római-part!
