Ahol a tér született
A VIII. kerületi Magdolnanegyedet – azt a részét is, ahol a Mátyás tér fekszik – egykor jórészt zsidó kisiparosok és kiskereskedők, vagyis zsidó kispolgárok népesítették be, akik mellé/közé muzsikus cigányok is betelepültek. Ez a helyzet egészen a második világháborúig állt fenn, amikor is a nácik térnyerését követően a zsidó lakosság szinte teljesen eltűnt a környékről. Akkor kezdett változni a helyzet, és újra benépesülni a városrész, amikor az 1960-as években az építőipar nekilendült, és szerte Budapesten elkezdődtek a lakótelep-építések. Ehhez munkaerőre volt szükség, amit a vidéki falvakból oldott meg a főváros, ezt az embertömeget viszont valahol el kellett szállásolni. Ugyanakkor azokkal is kezdeni kellett valamit, akiket kilakoltattak a szép új és modern bérházak helyén álló, lerobbant lakásokból. A két csoport – a nem túl tehetős vidéki munkások, a parasztok meg a fővárosi szegény cigányság – többek között a Mátyás téren költözött egymás szomszédságába, belőlük duzzadt fel a környék lakossága.
A Magdolnanegyed ma már parkos kialakítású, legnagyobb tere a II. János Pál pápa tér, amely egykor nagyobb piacok és vásárok helyszíne volt, és aminek köszönhetően a városnak e részét elárasztották az állataikkal és terményeikkel a fővárosba érkező kereskedők és termelők, akik szinte mind férfiak voltak. Miután a portékájuk elkelt, a megkeresett egy pénz részét helyben költötték el: italra meg persze utcalányokra. Így a környék hamar egy nem túl szofisztikált vigalmi negyeddé is vált, és ezt a tulajdonságát egészen sokáig megőrizte – szegényes külsejű prostituáltak lófráltak a környék utcáin, hogy le-leszólítsák az arra járókelőket.
A sokszínű és szocialista módon multikulti, lerobbant nyóckernek megvolt a maga hangulata, nem véletlenül kedvelte és ihlette meg a művészek egész sorát, akik közül Bereményi Gézát érdemes megemlíteni (az író gyerekkorában játszódó Eldorádó helyszíne a Teleki tér), illetve Mándy Ivánt. Utóbbi nemcsak élt pár évig a Mátyás téren, hogy aztán a Teleki közelébe költözzön át, de volt a negyedben egy saját, kedvelt Bermuda-háromszöge is (Mátyás tér, Teleki tér és a Tisza Kálmán tér, amiből Köztársaság tér lett, majd pedig II. János Pál pápa tér), ahol a megírt figuráit és történeteit találta meg.
Ahogy a tér született
A Mátyás teret először egy 1830-as térkép jelölte – Frühlingsfeld, azaz Tavaszmező néven (ennek emlékét egy utca őrzi) –, és ez pont 100 évvel azután történt, hogy az első házat felépítették a későbbi tér területén. Akkor még nagyon falusias volt a környék, nagy kertekkel, parasztházakkal, szőlőkkel. A térképen való felbukkanása után pár évvel, 1837-ben már Tavasz tér (Frühlings Platz) volt a neve, 1872-ben pedig már mint Mátyás térre hivatkoztak rá. A főváros egyesítése utáni városrendezési tervek szerint a térre nemcsak sétálóparkot terveztek, hanem gyerekszínházat is, de végül utóbbi nem valósult meg.
A térhez viszonylag kevés nevezetes esemény kötődik, valahogy távol esett a különféle történelmi-politikai események gyújtópontjától. Például az 1838-as nagy árvíz is épphogy elért ide: míg a tér egyik fele szárazon maradt, addig a másik felét részben elöntötte a víz. Ugyanakkor 1929-ben itt vetették be az első magyar gyártmányú autóbuszokat, összesen tíz darabot, amelyek 9-es jelzéssel szelték a várost, és a Mátyás tér volt az egyik végállomásuk.
Prímások, polgárok, prolik
A Mátyás tér muzsikus cigányai közül természetesen a prímásoknak volt mindig is a legnagyobb respektje. Aki zenészként kereste a kenyerét, vidékről jött a fővárosba, és prímáskarrierre vágyott, akkor az első útja a Mátyás térre vezetett, mert ott mutathatta meg a tudását, esetleg mesterére akadhatott.
A téren a kisiparosok, kiskereskedők, a muzsikusok és a munkások mellett értelmiségiek is gyökeret eresztettek: tanárok, jogászok, orvosok. Utóbbiakhoz köthető a Mátyás tér két fontos épülete, a 2. és 3. számú házak. Előbbibe, ami az 1870-es évek második felében épült fel, egy Filo János nevű patikus költözött be, aki 1882-ben megnyitotta Szent Keresztély nevű gyógyszertárát. Elég hamar szűkössé vált a hely, így költözni kényszerült. Ennek érdekében felépíttetett magának egy egyemeletes épületet, amelynek aljába került az új gyógyszertár. A régi házban pedig egy szobrász (Dunaiszky László) váltotta a patikust.
Filo 1890 végén megnyitott, új patikája kiegészült egy kötszergyártó üzemmel, ami a ház udvarában működött. A patikus 1914-es halála után a fia vitte tovább az üzletet, ami egészen 1948-ig működött, amikor is államosította a gyógyszertárat az új politikai rendszer. Az 1978-ig üzemelő gyógyszertár, ami muzeális értékű, védett ipari műemlék, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumhoz került, és 1985-ben nyitották meg a nagyközönség előtt. Látható a gyógyszertár eredeti berendezése, megvan Filo János irodája a díszesen faragott íróasztalával és egy őt ábrázoló, életnagyságú festménnyel. Hatalmas értéket képvisel három dombormű is, az egyik Szent Keresztélyt ábrázolja, a másik kettő pedig két mitológiai alakot, a gyógyítás isteneinek (Aesculapius és Hygienia) portréit.
A következő fontos ház a 4. szám alatti, ami a legmagasabb a téren, hatemeletes, de a legfelső szintjét utólag építették rá a házra. A Löffler testvérek által tervezett eredeti épület, ami a Magda-udvar nevet kapta 1912-ben, amikor elkészült, eggyel kevesebb emelettel rendelkezett. Bár az épületre ráférne egy felújítás, de még így is azonnal magára vonja az ember tekintetét, annyira különleges és egyedi. A pletykák szerint még Carlos, a Sakál néven elhíresült terrorista is lakott benne egyidőben, a magassága miatt pedig a környékbeli öngyilkosok is kedvelték. De vidám sztorik is kötődnek a házhoz, például azé a zsokéé, aki a II. világháború után költözött a házba, és mivel az akkori házmesternő lóversenyrajongó volt, azt is megengedte a zsokénak, hogy a lovát is magával vigye, az állat pedig az egyik földszinti lakásban lakott, miközben a gazdája az emeleten.
Rókatündér és kenguru
A Magda-udvar azért is fontos épület, mert a filmeseket is megihlette. Itt forgatta Ujj Mészáros Károly 2015-ös sikerfilmjét, a Liza, a rókatündért. De nem ő volt az egyetlen filmes, aki megjelent a környéken. 1975-ben Zsombolyai Jánost ihlette meg a Mátyás tér: részben itt forgatta első nagyjátékfilmje, A kenguru egyes jeleneteit. A film Gálffi László által alakított kamionos főszereplője egy stoppos lányt próbál megtalálni, így lyukad ki a téren, egy presszóban, ahol – ha már vigalmi negyedről van szó – összeütközésbe kerül egy stricivel, mert túl sokat kérdezősködik.
A Mátyás tér leghíresebb lakója a már említett Mándy Iván volt, aki 1938 és 1941 között élt a 14. szám alatt. Rajta kívül még a már érintett szobrászt kell említeni, illetve a 12. számú házat, amelyben Mikszáth Kálmán egyik fia, Albert lakott, valamint Koszkol Jenő festőművész. Bár a téren szobrot kapott a magát 1969 januárjában a Múzeumkertben, a cseh Jan Palach mintájára felgyújtó Bauer Sándor, ő nem itt lakott, ellenben egy másik ifjú mártír igen. Erdélyből származó családjával együtt a Magda-udvarban élt Somlai Pál bokszoló, aki fegyvert fogott az 1956-os forradalom idején, majd annak leverése után valaki feljelentette. A fiatalembert letartóztatták, börtönbe vetették, majd megvárták, hogy betöltse a 18. életévét, amikor is felakasztották.
