Bár Magyarországon 1990 óta nincs érvényben a halálbüntetés, korábban akár politikai okok is állhattak amögött, ha valaki a legszigorúbb ítéletet kapta. Tudjuk, hogy egykor a Kozma utcai fegyházban vagy a Fővárosi Törvényszék Markó utcai udvarán halálos ítéleteket is végrehajtottak, ám a városban nem csak itt zajlottak kivégzések. Ki gondolná, hogy az elegáns Szabadság tér vagy a turistákkal zsúfolt Dísz tér is a legsúlyosabb büntetés elszenvedésének színhelye volt egykor? Cikkünkben összegyűjtöttünk néhány kedvelt városi helyszínt, ahol egykor nyakaztak, akasztottak, sőt négyeltek is.
Dísz tér
A Dísz tér, melynek történetéről korábban is írtunk, már jóval a törökök megérkezése előtt térként funkcionált. A Buda városának német negyedében álló területen kezdetben piacokat tartottak, később kapott kevésbé békés funkciót, és lett vesztőhely is egyben. Az egyik leghíresebb itteni nyakazás Hunyadi Lászlóé lett volna, ám V. László király – lázadástól tartva – végül valamivel arrébb hajtatta végre a kivégzést, ráadásul az esti órákban, hogy minél kevesebb legyen a nézelődő. A tér a mai nevét 1728-ban kapta, ekkor már katonai szemléknek adott helyet, a közeli Főőrség épületében elszállásolt katonák vonultak itt fel. Kivégzéseket még ekkor is tartottak, a Dísz téren négyelték fel az 1730-as években annak a felkelésnek a vezetőit, amit szerb ortodox hívők robbantottak ki, mert erőszakkal kívánták őket római katolikus hitre téríteni.
Vérmező
Neve alapján következtethetünk arra, hogy történetének kegyetlen oldala is van, bár korábbi cikkünkből kiderül, hogy egykor egy Logod nevű, békés kis falu volt a Vérmező helyén. A Vár közelsége miatt ebben az időszakban is rendeztek ünnepségeket, felvonulásokat a környéken, majd a török kiűzése után „glacis”, katonai védőövezet lett a Vérmező területén, ahol nem volt tanácsos építkezni. Az övezetet ezért békeidőben kaszálónak használták, hivatalos neve Generális rét volt, mikor 1795. május 20-án itt végezték ki a magyar jakobinusokat, Martinovics Ignácot, Sigray Jakabot, Hajnóczy Józsefet, Szentmarjay Ferencet és Laczkovics Jánost, majd néhány héttel később társaikat, Őz Pált és Szolártsik Sándort is. Erre az eseményre emlékeztet a Vérmező elnevezés.
Nyárs utca
Kevés békésebb hangulatú hely van a városban, mint a Naphegy, melynek csodás villáit korábban már bemutattuk. Ám a Gellérthegy bájos kis testvérére is gyilkos múlt árnya vetül. A területet korábban Nyárshegynek is hívták, utalva arra, hogy előszeretettel rendeztek itt karóba húzásokat. Ennek emlékét nevében a Nyárs utca őrzi. A leghíresebb bűnös, akit a környéken kivégeztek, Conrad Fink hadnagy volt, aki Buda visszavívásakor, 1686-ban a székesfehérvári pasának kémkedett, és megpróbálta a várost török kézre játszani. Tettéért 1687-ben halálbüntetésre ítélték, de nem egységesek a források, hogy az ítéletet felnégyeléssel vagy karóba húzással hajtották végre.
Rákóczi út 66.
A mai Rákóczi út 66.-nál kevés barátságtalanabb hely akad a városban. Jelenleg egy sosem befejezett szálloda betonszkeletonja éktelenkedik a telken, ami a XIX. században vesztőhelyként funkcionált. A területen álló épület korábban Eggendorf József mészárosmesteré volt, halála után özvegye bérbe adta a városnak. A földszintes, nagy udvaros házban a XIX. század második felétől börtön, toloncház, a fogvatartottak elemi iskolája, majd 1872-től állami fogház működött, az udvaron pedig bitófa állt. Bár Ferenc József 1868-ban betiltotta a nyilvános kivégzéseket, így az akasztásokon csak hivatalos okból vagy külön jeggyel lehetett részt venni, az épületen kívül rekedt tömeggel azért sokszor meggyűlt a hatóság baja. A Rákóczi út 66. leghíresebb kivégzettjei a korabeli bulvársajtóban is nagy visszhangot kapott Mailáth-gyilkosság elkövetői voltak. Mailáth György országbírót 1883. március 29-én a Várban lévő hivatali rezidenciájának hálószobájában fojtották meg. A tetteseket, Spanga Pált és Pitéli Mihályt a felbujtó, Berecz János, a politikus inasa engedte be az ajtón. Az esettel részletesen ebben a cikkünkben foglalkoztunk.
Széna tér / Széllkapu Park
Az aprócska Széna tér történetével külön podcastepizódban is foglalkoztunk, részletesen is feltártuk, hogyan kebelezte be a közlekedés az egykor szebb és rosszabb napokat is látott helyszínt. Működött itt pestiskórház, 1895-ben pedig felépült a tér szomszédságában a laktanya (nagyjából a Széllkapu Park Margit körút felőli oldalánál állt), amiből hamarosan fogház lett. A helyet aztán minden elnyomó rendszer előszeretettel használta kivégzésekre, a vörös- és a fehérterror hírhedt vesztőhelye volt, itt lőtték agyon Szenes Hannát is. A nyilas rémuralom itteni áldozatainak emléke miatt kapta a Margit körút a Mártírok útja elnevezést 1945-ben. A fogház 1944 végén ürült ki, az épület ezután más funkciót kapott, később pedig le is bontották.
Szabadság tér
A Szabadság tér elegáns és tágas helyszín, ám korábban egészen más képet mutatott. 1897-ig itt állt a rettegett Újépület, ami még 1782-ben, II. József utasítására készült el. A 48-as forradalom és szabadságharc bukását követően ide zárták a harcokban részt vett magyar hazafiakat, akik közül nem egyet az Újépület falánál végeztek ki. Itt lőtték agyon Batthyány Lajos grófot, az első független magyar kormány miniszterelnökét, akinek emlékét a helyszínen a Batthyány-örökmécses őrzi, de a jelenlegi Agrárminisztérium területének környékén is voltak kivégzések.
+1 Maglódi út 125.
Sokáig csak újhegyi kísértetházként emlegették azt a baljós ingatlant, amely eredetileg ugyan zárdának és gyermekotthonnak épült, ám 1945 után egyre vészterhesebb funkciókat kapott. Börtönként is működött, később pedig börtönőrkiképző intézmény lett. Az egyik tanuló visszaemlékezései szerint a három hónapig tartó oktatás gyakorlati részeként egy akasztást is végig kellett nézniük. A baljós kísértetházat végül 2015-ben bontották le.
További borzongáshoz ajánljuk a Vár rejtélyeit és a budapesti átjáróházakban zajló titkos életet bemutató cikkeinket.
(Borítókép: Szabó Gábor - We Love Budapest)
