Talán a legizgalmasabb templomaink egyike a Budai Várnegyedben található Nagyboldogasszony-templom, legalábbis ami a történetét illeti. Ez az egyik legnagyobb történelmi múltra visszatekintő templomunk, a hagyomány szerint Szent István parancsára szentelték fel 1015-ben, bár erről hivatalos okirat nem maradt fenn, valójában IV. Béla építtette a 13. század közepén. Miután a tatárjárás egész Pestet elpusztította, a király úgy határozott, hogy egy védhető helyen építi újjá a várost, így a Duna menti hegyvidéken megalapította Budát. Az új szabad királyi városba zömében németek települtek be, akik az új területen egy templomra is igényt tartottak, így indult meg az 1250-es években a Nagyboldogasszony-templom építése, melynek első tulajdonosa a Domonkos-rend volt.
Mi maradt meg a középkori templomból?
Ma már viszonylag kevés olyan dolog van a templomban, ami még a 13. századból maradt itt, ráadásul nehéz is eldönteni, milyen lehetett eredeti formájában, ugyanis alig maradt meg róla ábrázolás vagy leírás. Ami biztos, hogy már akkor is itt állt, a Duna felé tájolták a szentélyt, ami egy 7 szögű, 14 lapú sokszög volt, valamint alapjait tekintve is megegyezett a mai méretével: 64 méter hosszú és 26 méter széles volt. De hogy a stílusa, a tornyai, a magassága és a belseje milyen lehetett, arról a mai napig nincsenek biztos forrásaink.
A török uralom, az átépítések és a háborúk sem könnyítették meg a középkori emlékek megőrzését, ráadásul a 19. századi felújításnál Stróbl Alajos előszeretettel lecsapott az érdekesebb, még épségben lévő domborművekre, szobrokra és kövekre, így ma az Epreskertben található a Mátyás-templom 13–14. századi délkeleti kapuzata és több eredeti köve. A kevésbé vagy egyáltalán nem érdekes, de épségben megmaradt köveket Schulek Frigyes beépíttette az épületbe, így azok (még ha láthatatlanul is, de) ott vannak ma is a templomban.
Amikor a 13. században megindult az építkezés, először IV. Béla unokatestvére, Prágai Szent Ágnes küldött egy építőcsapatot, akik tíz év alatt, román stílusban készítették el a kereszthajót és a szentélyt. Ezután egy északnémet és francia mesterekből álló csoport érkezett, amely már gótikus elemeket használva fejezte be a templom nyugati oldalát. A templomtérben sétálva megtalálhatók Budapest legrégebbi kőfaragványai is, egészen pontosan a Béla-torony aljában. Az 1260-as évekből fennmaradt faragványon két csuklyás alak mutat egy könyvre az egyik falpillér fejezetén.
Nagy Lajos idejében készült el a Mária-kapu, aminek különlegessége, hogy a domborművön a Szűzanya egy imazsámolynál látható, amint utolsó imáját mondja, lelke pedig koronás csecsemő képében érkezik Krisztushoz. Ennek eredetije és másolata is ott van a templomban, csak a turistahadaktól nem feltétlenül vesszük észre, és az is biztos, hogy a nagy forgatagban időnk sem lenne alaposan megnézni se a kaput, se a domborművet.
A kaput a domborművel Schulek Frigyes találta meg, amikor megindult a Mátyás-templom felújítása, és annyira rossz állapotban volt, hogy egy újat készített helyette.
A kaput a domborművel Schulek Frigyes találta meg, amikor megindult a Mátyás-templom felújítása, és annyira rossz állapotban volt, hogy egy újat készített helyette.
Az apostolokat lefejezték a török uralom alatt, a 4 evangélistából kettőt pedig elfalaztak, mivel ezek menthetetlenek voltak. A rekonstruált dombormű viszont az eredetei kapuzatban van, amin még látható, hogy valamikor színesek lehettek a bélletek, ugyanis itt-ott feldereng a piros, a kék és az arany színe, ahogy pedig átlépünk a templomtérbe, a fakapuba belevésve még a középkori építőcéhek jelei is felfedezhetők.
A budaiak kiátkozták a pápát, a Hunyadiak szobrait elrejtették az oszlopokon
Számtalan történet és legenda kapcsolódik a Mátyás-templomhoz, melyek közül elég sokat hallottunk az Imagine különleges, zárt ajtók mögötti túráján. Az egyik kedvenc történetünk a régi fogadalmi Madonna-szoborhoz köthető: Buda visszafoglalása idején, az ostrom alatt leomlott a templom egyik fala, és az éppen imádkozó muszlimok előtt így megjelent Szűz Mária szobra. A törökök morálja innentől kezdve teljesen szétesett, és még aznap sikerült a keresztényeknek visszafoglalniuk Budát.
Túravezetőnk elmesélte azt az érdekességet is, amikor az 1300-as években egy rövid ideig titokban temettek és eskettek a templomban, ugyanis a pápa kiátkozta a budaiakat az egyházból. Persze őket sem kellett félteni: a kiátkozás kölcsönös volt, mindez pedig a királyválasztásból fakadt, ugyanis német ajkú közösség lévén a budaiak a német gyökerű cseh Vencelt támogatták a pápa által favorizált Károly Róbert helyett. Meggyőzésükre egy követ is érkezett, aki a templomban tartott beszédében keményen odaszólt a híveknek, hogy amennyiben nem fizetnek meg minden dézsmát, egyházi adót, és nem támogatják a pápa jelöltjét, úgy a pokolra fognak jutni. Ennek eredményeként a követként küldött Boccasino bíborost a felbőszült tömeg nemcsak a templomból, de Budáról is elkergette, és megtörtént a kettős kiátkozás.
A templomtérben sétálgatva észrevettük, hogy az egyik oszlopon apró fejek láthatók, ezek a Hunyadiaknak állítanak emléket, ugyanis Hunyadi János, Hunyadi László és Hunyadi Mátyás ábrázolása látható rajtuk – ráadásul ezek még eredetiek is. Érdekesség, hogy van mellettük egy negyedik alak is, ez Zsigmond király, mert a korabeli legendák szerint János azért lépkedett ilyen gyorsan a ranglétrán, mert a király természetes fia volt – ezt a pletykát a mai napig nem bizonyította senki.
Koronázások és királyi esküvők otthona
Ahogy sétavezetőnk is említette, a templom tornyát nagy valószínűséggel Mátyás építtette vissza, erről tanúskodik a címer is, ami valójában egy másolat, ugyanis az eredetit belül, a templomtérben találjuk. Bár mindkét esküvőjét itt tartotta, az igazán emlékezetes a Beatrixszal való decemberi menyegzője volt: többfogásos lakoma várta a vendégeket, melynek végét lovagi torna zárta, a királyi pár tortáját olasz cukrászok készítették, és egy sakktáblát ábrázolt.
I. Ferenc József uralkodása idején indult meg a templom nagyszabású felújítása,
I. Ferenc József uralkodása idején indult meg a templom nagyszabású felújítása,
de amikor 1867-ben megkoronázták, az épület még borzalmas állapotban volt. Az udvar próbálta úgy feldíszíteni, hogy az vállalható legyen, drapériákat, virágokat hoztak, de még így is látszott, hogy nincs a legjobb állapotában az épület. A zenéről is a bécsi udvar határozott volna, ehhez kapcsolódik még egy történet, ugyanis mindenki Liszt Ferencet, a korszak sztárzenészét szerette volna, kivéve I. Ferenc Józsefet. Több problémája is akadt a zeneszerzővel, de leginkább az, hogy Liszt túlságosan is hangoztatta magyarságát. Bár a zenét végül ő szerezte, a koronázásra nem hívták meg, így inkognitóban volt jelen, és bár angolosan távozott volna, a Mátyás-templom előtt várakozó tömeg hatalmas üdvrivalgásban tört ki, amikor meglátta – a pletykák szerint nagyobb éljenzést kapott, mint a kapun kilépő királyi pár.
Az utolsó koronázás IV. Károly és felesége, Zita megkoronázása volt a templomban, ekkor a Szent Koronát és a koronázási ékszereket a Szent István-kápolnában őrizték egy napig. Emiatt az ajtót pecséttel zárták le, ennek nyomai a mai napig látszanak. A koronázási díszletet Lechner Jenő tervezte, akinek 1200 embert kellett elhelyeznie a térben – egy kicsit mi is meglepődtünk azon, mennyivel szűkebb a tér, mint ahogy eredetileg gondoltuk. Lechnerék a padokat és a gyóntatófülkéket kivitték, a bevonulási út mentén pedig tribünöket helyeztek el, míg az egész templom vörös színben pompázott.
Csak a tornyot akarták rendbe hozni, 25 évig tartó munka lett belőle
A 19. században indult meg a templom felújítása, I. Ferenc József pedig egy fiatal, a 30-as évei elején járó építészt bízott meg a munkával, aki lelkesen vágott neki a munkának. Schulek Frigyes azért is kaphatta meg a megbízást, mert Bécsben tanult, jó kapcsolatokat ápolt a bécsi építészekkel és műemlékesekkel, imádta a középkort, a régi épületeket, és rengeteget foglalkozott a budai várral. Noha csak a tornyot szerették volna rendbe hozni, végül egy 25 évig tartó rekonstrukció indult meg.
Az építész a legtöbbet szerette volna kihozni a megmaradt épületből, de amit ma látunk, az nagyrészt az ő fantáziája. A Mátyás-torony első két szintje alapján Schulek majdnem 80 méteresre emelte a tornyot, amiből ráadásul kettőt is szeretett volna, de a műemlékesek (és a pénzhiány) erre határozott nemet mondtak – így épült meg helyette a korai középkort idéző román torony. A két torony közötti rózsaablak eredetileg is megvolt, ám a timpanont már az építész tervezte ide, ahogy a Zsolnay tetőcserepek és a belső tér díszítése is teljes mértékben Schulek elképzelése.
A csarnoktérben sétálva mi is belevesztünk a tekergőző indákba, szőlőlevelekbe, szívekbe és a legkülönfélébb színekbe. Schulek a festéssel a templom szerkezetét szerette volna kiemelni, megfestette az íveket, a felfutó oszlopokat, mindezt pedig a geometrikus ősmagyar, középkori és szecessziós mintákkal díszítette.
Hosszasan lehetne még írni a Mátyás-templom történetéről, rengeteg érdekesség és történelmi tény kapcsolódik hozzá, azonban az olvasó is bele tud fáradni a hosszas szövegekbe. Éppen ezért javasoljuk mindenkinek az Imagine és az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye közös sétáját, az exkluzív Mátyás-templom túrát, ami bár 2 és fél óra, de felejthetetlen élményt nyújt.
