Budán lakni világnézet – vallotta Márai Sándor. A Rózsadomb pedig a budapesti konyhanyelvben nem is egy környék elnevezése, hanem inkább egy életstílus, a luxus szinonimája lett. Sokáig a legdrágább, legnagyobb presztizsű városrésznek tartott villanegyedbe csak a kiváltságosok építkezhettek, és ez nem változott a második világháború után sem. Az akkor „Káderdűlőként” ismertté vált környék végig a pártelit kedvelt lakhelye volt. És hogy miért télen kerekedjünk fel, ha látni szeretnénk a rózsadombi villákat? Mert ez az egyetlen évszak, amikor a magas kerítések mögött, a buja növényzet hiányában van esélyünk teljes pompájukban megcsodálni az elmúlt évszázad villáit, a klasszikustól a szecesszióson át a gyönyörű modern, bauhausos beütésűig.
Csodás Svábhegyi kalandozásaink és az Ó-Mátyásföldi szecessziós nyaralótelep után a talán leghíresebb villanegyebe indultunk, a Rózsadombra. Ha nagyon szigorúan vesszük, akkor a földrajzi értelemben vett Rózsadomb területéről ugyan el-elkalandoztunk, de a hangulatában és jellegében viszonylag egységes környékbeli hegyvidéken nem igazán tűnt fel, hogy már rég a Szemlőhegyen vagy a Rézmálon sétálgatunk. Érdekesség, hogy az egzotikus hangzású II. kerületi városrész nevéből a mi 21. századi fülünk már csak a réz szót hallja ki, pedig a fémhez vajmi kevés köze van a területnek. Budapest teljes utcanévlexikona szerint amit mi már réznek hallunk, az a rózsa régies elnevezése volt, a 'mál' pedig a mellel azonos finnugor tőről származó szó, ami jelenthette a nyaktól lefelé az alhasig a testrészt, és ezekből a domborulatokból és oldalból áttételesen a hegyoldalt is. Szóval a Rézmál valójában Rózsadomb, ki hitte volna.
És hogy került ide a sok rózsa? A legendák szerint a török uralom alatt telepítették be a domboldalakat Gül baba rózsáival. Később aztán inkább a praktikus hasznosítás került előtérbe, az 1880-as évekig szőlőhegy volt itt, ekkoriban indultak meg az első elegáns villaépítkezések. Eleinte főként nyaralóknak, később fokozatosan költözött ki a zöldbe a korabeli elit: gyártulajdonosok, gazdag vállakozók, kereskedők. A második világháború után a kommunista rendszerben az eredeti tulajdonosoktól elkobozták az elegáns villákat, és a saját pártfunkcionáriusaiknak, a jó kádereknek osztották ki, innen ered a pesti népnyelvben az ötletes, gúnyos „Káderdűlő” elnevezés.
Szépvölgyi út 88/B / Zentai vagy Hoffmann-villa
A Fischer József tervezte gyönyörű villa a legkülönlegesebb rózsadombi villák egyike, a hazai modern építészet kiemelkedő példája.
A Bauhaus befolyása tagadhatatlan, maga Fischer vallotta be, hogy nagy hatással volt rá az iskola és stílusa, ismerte Gropiust is, de hasonlóképp mélyen hatott rá az építészet szociális elköteleződését megtestesítő, korabeli bécsi építkezések is. A modernista építészet hazai szószólója volt, Breuer Marcellal és Molnár Farkassal együtt hozta létre a Modern Építészet Nemzetközi Kongresszusa, a CIAM 1928-as megalapítása után a szervezet magyar szekcióját. Az 1933-34-ben építettvillán Fischer feleségével, Pécsi Eszterrel együtt dolgozott, aki az első hazai diplomás mérnöknő volt, a megrendelő dr. Hoffmann Dezső ügyvéd vot.
A kétszintes villaépület nagy nemzetközi visszhangot is kapott, amikor az angol Architectural Review a hónap házaként publikálta. A közelmúltban szerencsére felújították, megszabadítva a 20. századi sufnituning minden ráépítésétől, így szinte az eredeti fenségét kapta vissza az épület.
Baba utca 14. / Járitz-villa
A szintén Fischer József és Pécsi Eszter által tervezett modern luxusvilla történetét a Kép-tér Blog dolgozta fel hihetetlen mélységben, az egykori építtető Járitz István fiával készült interjú keretében. A villa 1943-ra készült el, másfél évre rá már a lángok martaléka lett – Budapest második világháború ostroma alatt bombatalálat érte és kiégett. A család még újjépítette, de öt év múlva már költözhettek is, az államosításkor elvették tőlük a villát.
Az épület nagy átalakítása, a hozzáépítés és a tetőterasz lefedése akkor történt, amikor az 50-es évek elején tomboló poliovírus, azaz járványos gyermekbénulás alatt kórházzá alakították át. Ma a János Kórház Légzésrehabilitációs Osztálya működik benne, légzésbénult betegek laknak itt.
Mindkét villa korabeli fotókkal, részletes alaprajzzal és leírással megtalálható Ferkai AndrásBuda építészete a két világháború között című – az Akadémia honlapjáról ingyenesen letölthető – munkájában, és reméljük, az idei, a (sokszor lebauhausozott) magyar modern építészetet a zászlajára tűző Budapest100-on is sokat hallunk majd róluk.
Áfonya utca 3.
Ha a környéken sétálunk, a Vérhalom tér szomszédségában álló modern villa is megér egy-két pillantást. Persze érthető, ha valaki nem rajong (elsőre) a korszak építészetéért, hiszen lehet azt mondani, mennyivel izgalmasabbak vagy szebbek a várnegyed középkori-barokk keverék házai, vagy a Szabadság tér szecessziós bérházai.
De ez csak az avatatlan szem számára tűnhet így, a két világháború között épült modern épületek igazi csodája tényleg nem a hű de régi történetükben, vagy a gazdag díszítésükben van, hanem a részletek forradalmi újításaiban. Az anyaghasználatban, hogy a mai napig használható, minőségi mestermunkát végeztek, abban, hogy mennyivel emberbarátibb, humánusabb életteret teremtettek a nagyvárosi ember számára. Az igazi luxus amit nyújtottak a napfény, a teraszok, a praktikus konyha és fűtés, a tágas gyerekszoba vagy fürdőszobák voltak.
Az Áfonya utcai kétszintes, lapostetős, szintenként egy lakással megépülő villát 1935-36-ban tervezte feltehetően id. Janáky István, akinek a margitszigeti Palatinus Strandot is köszönhetjük. A hivatalos papírokon ugyan Pogány Móric neve szerepel, de Janáky ebben az időben mint az ő irodavezetője dolgozott.
Áfonya utca 7/A
Szintén Pogány Móric irodájában készültek a tervei 1934-ben. Kettővel odébbi szomszédjához képest itt lágyabb ívek törik meg a homlokzatot. A villában összesen két lakás kapott helyet, egy földszinti, és egy kétszintes emeleti. A kert felé nagy ablakok és lépcsőzetes teraszok uralják az épület arculatát, jól kihasználva a hegyvidék nyújtotta előnyöket.
Orgona utca 8.
A frissen felújított, szecessziós jegyeket viselő villaépület 1904-ben készült el, Gabinyi Sámuel tervei szerint.
Az épület jelenleg helyi védettség alatt áll. Homlokzati jegyeiben, a szétfutó téglaszalagokkal megidézi, igaz sokkal szerényebb keretek között az azonos időben épült, Baumgarten Sándor és Herczegh Zsigmond tervezte Vakok Iskoláját a Hermina úton. Ha szeretnénk szecessziós villákat nézegetni, például a Városliget környékén rengeteget találunk, kezdésként elég, ha végigsétálunk a Városligeti fasoron. Az új stílus, az Art Nouveau, vagy ahogy itthon nevezik, a szecesszió a századfordulón jelent meg itthon is, és az iparművészet után az építészetre is jelentős hatással volt. Legismertebb hazai zsenije Lechner Ödön, akinek amúgy Baumgartenék is a követői közé tartoztak.
Az egykori építtetőről vagy a villa történetéről a Műemlékem.hu sem tud többet, de ott is kiemelik az igencsak jól sikerült felújítást.
Szemlőhegyi út 8.
Szomorúbb sors jutott a még felújítatlanul álló Szemlőhegyi úti klasszikusabb villaépületnek. Még ha kinézetre nem is olyan feltűnő, mint az eddig látott modern vagy szecessziós épületek, stílusában ez idézi meg a környék korai nyaralóépítészetét a leginkább. Érdekessége még egykori lakója, Ungár Imre, aki a leghíresebb magyar vak zongorista volt.
Aranka utca 10.
A soktornyos, sárga villa a környék mesebeli várkastélyaként magasodik a többi épület fölé. A kívülről még inkább eklektikus jegyeket mutató villát belül már szép, szecessziós részletek díszítik, a csempétől a színes üvegablakokig.
A tervező és építtető Gerstenberger Ágost Emil építész volt, aki nemcsak saját irodáját költöztette ide, de egész családjával itt is lakott. Úgy tűnik, nem hiába volt a várkastélyszerű külső, egy királyi hercegnek, József Ferencnek is megtetszett a villa. Egy-két vargabetű után – mivel a szokásjog szerint főhercegként nem vásárolhatott egy mezei polgártól, így előbb egy Erdődy gróf kezébe került épület,és onnan a főúrhoz – aki be is költözhetett 1924-ben, újdonsült feleségével, III. Frigyes szász fejedelem lányával, Anna Monikával, akivel 18 éven keresztül éltek itt.
A második világháború után egy ideig a Statisztikai Hivatal költözött be, majd a 1949-től 1964-ig az épület Hóvirág Gyermekotthon néven 120 állami gondozott óvodás otthona volt, később Hetes Otthonként a három műszakban dolgozó szülők gyerekei lakhattak itt hétközben. Jelenleg pedig gyermekvédelmi feladatokat ellátó kollégiumként működik Tapolcsányi Általános Iskolai és Középiskolai Kollégium néven.
Marczibányi tér 6.
A polgári lövöldék régen hozzátartoztak a város mindennapjaihoz, és még ahhoz a nagyon régi hagyományhoz nyúltak vissza, amikor a polgárjoggal rendelkező lakóknak is feladata és kötelessége volt a város megvédése támadás esetén. A 19. században persze már úri passziónak és presztízsnek számított a fegyvergyakorlás.
A Budapesti Polgári Lövészegylet által építtetett lövőcsarnok és gyakorlóterep mellett közösségi helyeket – mint díszterem, játékterem és étterem – is kialakítottak, amiket gyakran látogatott a felső tízezer és a jómódú polgárság is.
Nyúl utca 6.
Hosszú séta után le is értünk a Városmajor mellé. A Nyúl utcai 1909-es Gyenes-villa legszebb része a gazdagon faragott, erdélyi népművészeti hatásokat mutató erkély. A tervező, Ágoston Emil nevéhez számos budapesti bérház is kötődik, kedvelte az észak-német építészet jellegzetességeit, a meredek manzárdtetőket, fa oromzatokat és díszes részletmegoldásokat.
