Hosszú út a Ludovikáig
A Ludovika története nem keverendő össze a leventemozgalommal, ami csak jóval később, az 1921. évi testnevelési törvénnyel, vagyis az ún. leventetörvénnyel született meg, és ami a Honvédelmi Minisztérium irányításával a katonai előképzést szolgálta úgy, hogy minden 12 és 21 év közti fiatal számára kötelezővé tette a testnevelést – miközben némi ideológiai nevelésben is részesítette őket. A Ludovika ezzel szemben a legfőbb katonai (felső)oktatási intézmény volt 1808 és 1945 között, ami kétféle képzést nyújtott a diákoknak.
Egyfelől a hadköteles korba még nem lépett, 14–17 éves korú, önkéntesen jelentkező ifjakat képezték tényleges állományú tisztekké (4 évfolyamos tisztképzés), másfelől pedig a már szolgáló honvédtisztek számára nyújtott lehetőséget arra, hogy a hadi tudományok terén felsőfokú tanulmányokat végezhessenek (felsőfokú képzés). Az iskola 1897-ben kapta meg az akadémiai címet, ekkor vezették be az ennek megfelelő szintű oktatást is.
A XVIII–XIX. század fordulóján a Magyar Királyság, mely a Habsburg Birodalom része volt, nem rendelkezett önálló magyar hadsereggel. Voltak ugyan a birodalmi haderőn belül magyar ezredek, de ezek tisztjeit a bécsi és a bécsújhelyi katonai akadémiákon képezték német nyelven – elsősorban a császár meg a Habsburg Birodalom védelmére. A nemzeti öntudat erősödése és az egyre költségesebb háborúk miatt aztán az 1790–1791-es országgyűlésen a képviselők elfogadtak egy határozatot, mely egy nemzeti hadiiskola felállításáról döntött. A Habsburgok eleinte ellenálltak a tervnek, mert nem akartak egy különálló magyar hadsereget, de végül I. Ferenc császár 1808-ban szentesítette a törvényt, ami hozzájárult ahhoz, hogy „az országban nemzeti katonai akadémiát állítani és a hadi tudományokat fejleszteni lehessen”. Ezzel pedig megszületett a Ludovika.
Nehéz kezdetek
Bár a törvény megszületett, de ez nem jelentette azt, hogy azonnal kezdetét vette a hadi oktatás Magyarországon. Az eredetileg Vácra tervezett akadémiára a magyar nemesurak dobták össze a pénzt, illetve a császár felesége, Mária Ludovika, aki a legtöbbet adta, 30 ezer forintot – a gesztus előtti tiszteletadásként kapta aztán az iskola a Ludovika nevet. Ennek ellenére a birodalom csak hátráltatta a magyar hadügy fejlődését. Az újabb előrelépés pedig akkor történt, amikor a magyar reformellenzék az adományokból megvásárolta az Orczy-kertet, amihez Pest városa ingyen odaadta a szomszédos telket, Pollack Mihály pedig hozzáfoghatott az épület megtervezéséhez.
1831-ben József nádor tette le az alapkövet a területen, majd 5 évvel később, 1836-ban elkészült az akadémia klasszicista stílusú épületegyüttese. De ez még mindig nem jelentette azt, hogy el is kezdődik az oktatás. Az épület sokáig üresen állt, amíg arról folyt a vita, hogy mi legyen az oktatás nyelve. Közben lezajlott az 1838-as nagy árvíz, ami után a Nemzeti Múzeum raktára költözött az épületbe, illetve ideiglenesen azok a polgárok, akik elveszítették az otthonukat. Aztán kitört a forradalom, kirobbant a szabadságharc, aminek leverése lesöpörte a napirendről a Ludovika ügyét, az épületből pedig hadikórház lett. Ez az állapot pedig egészen a kiegyezés utánig állt fenn, amikor 1872. november 21-én végre megnyitott a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia.
Aranykor, háború, forradalmak, második aranykor és a vég
1872-től kezdve komoly építkezés folyt az akadémián. Az oktatói kar tisztekből és polgári tanárokból állt, akiknek nemcsak arra kellett gondot fordítaniuk, hogy kellőképpen kiokosított katonai vezetők hagyják el az intézményt, hanem arra is, hogy közben lefektessék a magyar katonai irodalom alapjait is, ami aztán a főszerepet játszotta „a hadi tudományok magyar nyelven való rendszeres művelésében”. Ebben az időszakban vált az akadémia komoly respekttel bíró katonai nevelőintézetté, ami a már akkoriban működő hadapródképző intézményekkel egyenrangú, középfokú iskola lett.
Mélyreható változás 1895. szeptember 1-jén kezdődött a Ludovika életében, amikor Csesznák Benő ezredes vette át az intézmény irányítását. Ő nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a növendékek ne csak katonai képzést kapjanak, hanem elsajátítsák a társasági élet és kapcsolatok normáit is. Komoly sportélet folyt az akadémia falain belül, rendeztek Ludovika-bálokat, és arra is odafigyeltek, hogy a növendékek a kultúrára is fogékonyak legyenek: irodalmi, nyelvgyakorló, hadtudományi, képző- és iparművészeti, fényképészeti, műszaki, repülő-, valamint ének-zene szakköröket indítottak. A Ludovikán így egyre magasabb szintű és sokoldalú oktató-nevelő munka folyt, miközben a haderő létszáma folyamatosan növekedett.
A fejlődésnek az I. világháború, majd a forradalmak vetettek véget. A Tanácsköztársaság idejére fel is oszlatták az akadémiát, ám a ludovikások nem hagyták magukat, és fegyveres ellenállást robbantottak ki. A Ludovika ostroma alatt többen is az életüket vesztették, ráadásul az épületet sem sikerült megvédeniük. A megtorlás azonban elmaradt: a tiszteket nem végezték ki, a növendékeket pedig átnevelő munkára küldték. A vörösök öröme azonban nem tartott sokáig, augusztus elején megbukott a Tanácsköztársaság, a Ludovika pedig szeptember végére újjászerveződött.
Horthy Miklós kitüntetett figyelmet szentelt az újjáalakult Ludovikának, így érthetően meglódult a fejlődése is. Az addig középiskolai szintűnek számító akadémia 1922-ben négy évfolyamú katonai főiskola lett, majd 1930-ban az addig uralkodó tanulmányi csoportokat megszüntették, a különböző fegyver- és csapatnemeket pedig három szakcsoportba osztották be: gyalogság, lovasság, vonat- és gépkocsizó csoport, tüzérségi és híradós-, illetve műszaki csoport. A 30-as években a képzés fejlesztése tovább folyt, a betetőzése pedig az 1939–1940-es tanév lett, amikor már nem csak a Ludovikán képezték ki a hivatásos katonákat. Itt a gyalogság, a lovasság és a tüzérség képzése folyt, a légierő és a műszakiak oktatása más akadémiákon folyt.
Amikor 1941. április 11-én beléptünk a II. világháborúba, azzal nemcsak az ország, de a Ludovika sorsa is megpecsételődött.
Amikor 1941. április 11-én beléptünk a II. világháborúba, azzal nemcsak az ország, de a Ludovika sorsa is megpecsételődött.
Az elhúzódó háború miatt a képzési idő egyre jobban lecsökkent. Az utolsó hivatalos tisztavatásra 1944. augusztus 20-án került sor, egy évvel később pedig már se háború nem volt, se akadémia. A Ludovika főépületébe az ELTE Természettudományi Tanszéke költözött, egykori lovardájába pedig az Alfa mozi. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (mint jogutód) 2012-ben költözött a Ludovika épületébe. Ők azonban nemcsak a jelennel és a jövővel foglalkoznak, hanem a múlttal is: nemrég nyitott meg itt a Ludovika történetét rengeteg tárgyi emléken keresztül feldolgozó interaktív kiállítás, így ha valaki jó mélyen szeretne elmerülni az újkori magyar hadtörténetben, az mindenképpen keresse fel. A tárlathoz ráadásul a Google Playből és az App Store-ból is letölthető a kimondottan ide fejlesztett, magyar és angol nyelvű, Ludovika Akadémia Múzeum nevű applikáció, ami tovább részletezi a látottakat.
