A Léműhely egy zsebkendőnyi kis üzlet a Bikás park állomás metrókijáratával szemben, ami majdnem olyan, mint egy kirakat. És tulajdonképpen így is funkcionál, a járókelők premier plánban nézhetik végig, ahogy a tulajdonos-lémester Molnár Róbert mossa, pucolja és facsarja a zöldségeket és gyümölcsöket. A kiszolgálótér tényleg kétemberes, de pont elég arra, hogy megtöltsék az üvegünket az aktuális lékínálattal. „A visszajáró vendégek kétharmada saját üveget hoz magával” – meséli Robi büszkén.
Mert a csomagolásmentesség nagyon fontos szegmense az üzletpolitikának, ez volt az egyik oka annak, hogy a Léműhely csak pár hónapja nyitott meg. A tulajdonos 2010-ben már elkezdett egy gyümölcslves vállalkozást, de akkor még csak házhoz szállítással, így nem tudta elkerülni az egyszer használatos műanyagokat.
Ez annyira zavarta, hogy elhatározta, átalakítja a modellt, és legközelebb csak akkor csapol leveket, ha meglesz hozzá a megfelelő üzlethelyiség, ahonnan nemcsak az elviteles palackok, de zöldség és gyümölcstakaró nejlon formájában is tilos az egyszer használatos műanyag. Hogy ezt tényleg be tudja tartani, Robi maga mossa és pucolja a levek alapanyagait: „A mosott és vágott gyümölcsöt csak fóliázva szállítják ki, és szerintem már pont elég műanyagot etettünk meg a bálnákkal.” – magyarázza.
A bolt megnyitása cseppet sem volt zökkenőmentes, a csomagolásmentes, hőkezelés nélküli levek árulása a legtöbb hatóságnál kiverte a biztosítékot, de Robi szerint megérte. A bolt körül igazi közösség épül: rendszeres visszajáró vendégei vannak, délutánonként a gyerekek alig várják, hogy jöhessenek narancslevet facsarni, a környék óvodásai pingálnak üvegeket a Facebook-oldalukon meghirdetett palackészpségversenyre, és mikor Robi apuka lett, az üzletre kiragasztott gratuláló gyermekrajzot a törzsvendégek egyesével aláírták.
A tulajdonos szerint az emberek egyre nyitottabbak a zöldséglevekre is – még a konzervatívabbak is bele-bele kóstolnak a répa vagy céklalébe, még ha eleinte keverik is almával vagy ananásszal. Azt mondja, az embereket nagyon nehéz lenevelni a narancsléről, bár ő próbálja őket rábeszélni az almára. Az nemcsak olcsóbb, de jóval kisebb a karbonlábnyoma is, nem beszélve arról, hogy nincs rajta viasz és tartósítószer, bár az utóbbiakat Robi egy speciális gyümölcsmosó szerrel a narancsokról is lepucolja. „Szerintem én vagyok az egyetlen az országban, aki tisztogatja a narancsot, mielőtt a narancsfacsaróba teszi” – mondja.
A lékészítés nem centifugával, hanem egy Robi által továbbfejlesztett borászati préssel történik, így ugyanis megmaradnak azok az értékes enzimek, amiket a centrifuga tönkretenne. Ennek köszönhető az is, hogy maga a lé tiszta és átlátszó, mint a must, nem zavaros, mint egy átlagos centrifugált alapdarabnál. A felhozatal változik, jelenleg választhatunk almát, narancsot, sárgarépát, céklát vagy ananászt, de nemsokára várható a feketeretek és tönkölybúzafű is. Az árak nagyon barátiak, az almaléből 2 dl-t 180 Ft-ért, 5-öt 360 Ft-ért ihatunk. A sárgarépa és a cékla egyaránt 350 Ft, ha két, 800 Ft, ha öt decit kérünk. A narancslé ára változik, 2 dl most 350 ft, de télen, ha olcsóbb a narancs, akkor Robi is kevesebbért méri.
A Léműhelybe érdemes saját üveggel érkezni, de ha véletlenül elfelejtjük, helyben üvegpalackot is vásárolhatunk.
