Irány a Liget!
Ha pár órára szeretnénk kikapcsolódni, és jó időben élvezni a várost, a Városliget környékénél tökéletesebb helyszínt aligha találhatunk. A park most igazán csodálatos, már sárgás-vöröses -barnás színben pompázik, de még épp csak elkezdtek lehullani a levelek. Emlékezzünk vissza, milyen jó móka is volt, amikor kisiskolásként ősszel technikaórára gesztenyéket vagy minél szebb színesebb leveleket kellett gyűjteni, hogy aztán lepréselhessük őket. Piknikezni, tollasozni, frizbizni, vagy csak sétálgatni is ideális, amíg tart a jó idő.
Ha a megkövült természet érdekel valakit, a Liget körül gyönyörű szecessziós villák is sorakoznak, akár a Városligeti fasor felé sétálunk, vagy a Hermina úton. És annak ellenére, hogy turistalátványosság, a Vajdahunyad várának vadszőlővel befuttatott udvara is különösen szép ősszel.
Ha pedig rosszra fordulna az idő, a Mezőgazdasági Múzeum 23-án is nyitva tart, ahol a télre készülődve sarkvidéki kalandokba is keveredhetünk. De a Műcsarnokban Sebastião Salgado Genesis fotókiállítása is még november közepéig várja a látogatókat: a több mint harminc utazás alkalmával készült képanyag a természetet, az állatvilágot és az őslakos népeket mutatja be.
Egy kis korzózás
Végigsétálni a pesti Duna-parton már száz éve is sikk volt. Amíg nem létezett a széles sugárút, az Andrássy, a hölgyek itt mutatták be a nagyközönségnek a szezon legújabb toalettjeit, vagy karjukra fűzött udvarlóikat. Mi most a magunk csodáltatása helyett inkább csodáljuk a várost innen.
Az ezerszínű Gellért- és Várhegy ebben a két hétben, október második felében ölti fel legszínesebb, leghivalkodóbb gúnyáját, hogy aztán egy erősebb novemberi szél el is söpörje az egészet. A Gellért-hegyről talán nem is gondolnánk, hogy volt idő, még az 1848/49-es szabadságharc korában, amikor a tetején nem egy városi erőd – a Citadella – magasodott, hanem egy csillagvizsgáló, sőt a babonák szerint boszorkányok is lakták akkoriban domboldalakat. De hogy ne csak a túlpartot csodáljuk, a Vigadó épülete mellett elsétálva vessünk egy-két pillantást Feszl Frigyes művére is. A kortársak csak "megkövült csárdásnak" csúfolták az épületet, korai kísérletező magyaros motívumai miatt. De később Liszt, Wagner, Brahms, Debussy, Dohnányi és Bartók is felléptek itt.
A város kedves vagy ikonikus kis szobrai közül is sok itt található a korzón, a Kiskirályány, a Kutyás lány vagy épp maga Shakespeare is szembejöhet, ha figyelünk. Ha van kedvünk, egészen a Kossuth térig elsétálhatunk, és ha már ott járunk, érdemes benézni a Néprajzi Múzeumba, mert talán ez az utolsó alkalom, hogy bejárhatjuk az épületet. Ráadásul a World Press Photo kiállítás is 23-án zár, még azt is épp elcsíphetjük ezen a hétvégén, ha rosszra fordulna az időjárás.
A Tabánból fel a Várba!
Ha már eleget csodáltuk a pesti oldalról Budát, itt is ajánlunk egy kellemes sétát. Kicsit egyetértünk Szerb Antallal, aki így ír a Tabánról: "Nem tudom, illik-e az idegenforgalmi illemkódex értelmében megmutatni valamit, ami nincs. Mert Ön, teljes joggal, csak sáros réteket lát, amint únottan csapkodják a Gellérthegy lábát. "
Persze ha szerencsénk van, még sárguló levelű parkot találtunk itt. De hogy mi volt itt egykor? Megint csak Szerb Antalhoz fordulunk: "Valamikor itt házak álltak, Uram, de milyen házak! és a házak közt utcák kanyarogtak, de milyen utcák! A házak földszintesek voltak, és a közepükön a szederfa mellett mosóteknő állt.(...) A Tabánt bármikor meglátogathatta, télen, nyáron, nappal, éjszaka, mindig csodálatos volt, mindig egyetlen, az ember mindig most kezdődő szerelmek derengését görgette végig lejtős utcáin, olyan szerelmekét, amelyek reggel szoktak az ember eszébe jutni, az ágyban, amikor még sötét van és akkor nincs fürdő és borotva, ami lemosná az ember lelkéről azt az édes és álmosító gyantát, ami a szerelem. Itt valamikor utcák voltak, Uram, itt volt az ifjúság."
Szombaton és vasárnap ha beborulna, nyitva a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, az Apród utcában is, akiket valami szokatlan tárlat érdekelne, de a Várkert bazár kiállítótermei is nyitva tartanak. Aki pedig nem ijed meg egy kis gyaloglástól, a Magyar Nemzeti Galériában megnézheti a Korniss Péter komplett életművét bemutató csodálatos kiállítást.
A sportos kedvűek végigjárhatják a Budai vár legszebb lépcsősorait is, erről egy válogatást írtunk éve, de az építészet és a történelem iránt rajongók sétálgathatnak a Várnegyedben is, ahol szinte minden háznak több száz éves története van. Egyik kedvencünk a Vörös Sün, a Táncsics Mihály utca elején, ez a város legrégebbi lakóháza, de az Úri utca is érdekes történeteket rejt, a magyar arisztokrácia múltjáról. A kissé eklektikus homlokzatokon jól olvasható az a sok évszázad és stílus, a gótikától a barokkig, amelyek meghatározták a környék arculatát.
Rögtön itt a hétvége, kapjuk fel a legkényelmesebb cipőnket és irány a város!
