WLB:
Te alapvetően nem budapesti vagy, mit gondoltál a városról, mielőtt ideköltöztél?
Wolfie:
Miskolcon születtem, de egyéves koromban Pécsre költöztem, szóval pécsinek tartom magam. Összesen három éve élek Budapesten, előtte Pécsen laktam, illetve kicsit Angliában is voltam, ahol a vendéglátásban próbáltam szerencsét. Abból majdnem állampolgárság és ottragadás lett, de amint az látható, mégsem lett, és most itt vagyok. Amikor hazajöttem, akkor indult be a Punnany Massif, és arra gondoltam, hogy talán jobban tudnunk érvényesülni a fővárosban. Mielőtt idejöttünk, azt gondoltam, hogy Budapest piszkos, hogy az emberek felszínesek és tönkre fogok menni, mert majd kocsmáról kocsmára járok és beszippant a nagyváros. Szerencsére nem így lett, a II. kerületben lakom egy szuper környéken, és imádok itt lenni.
WLB:
Melyik város neked az otthon?
Wolfie:
Az otthon az, ahol az ember konstans jól érzi magát. A “haza” mindig az emberben van, attól függően, hogy mennyire tudja komfortosan érezni magát. Engem a szívem mindig visszahúz egy kicsit Pécsre, mert ugyan a fővárosban hatékonyabban lehet lapátolni a GDP-t, de a vidéki emberek szerintem sokkal őszintébbek. Itt nagyon sok ismerősöm lett, akikről azt gondoltam, hogy ez egy életreszóló barátság, de nem – arra voltam jó nekik, hogy a kapcsolati tőkéjüket fejlesszék. Az a baj, hogy akkor hívnak általában, ha valami kell, egyébként ha meg bent vagy a mocsárban, feléd sem néznek.
WLB:
Min kellene változtatni, hogy még jobb legyen a város?
Wolfie:
Az autóforgalommal kellene valamit csinálni, mert az botrányos, a tömegközlekedést viszont nagyon szeretem, mert gyors és bárhová el lehet vele jutni. Minden negatívum ellenére úgy látom, hogy alapvetően jó irányba tart a város, ami nagy részben a szórakozóhelyeknek és a fesztiváloknak köszönhető. Már csak az egység hiányzik, ami kár, mert tök jó művészeink, előadóink vannak, és nagyon jó gondolkodónak tartom az itteni embereket.
WLB:
Említetted, hogy nem jársz kocsmázni, viszont a színpadról egy egészen más szögből látod az éjszakát. Mit gondolsz róla?
Wolfie:
Érdekes egy világ. Vannak bizonyos helyek Budapesten, amelyek a különböző társadalmi rétegeket összefogják: ha valaki sokat lóg nyáron a Fröccsteraszon, akkor az valószínűleg tetovált, van baseballsapkája, celeb ismerősei és a médiában dolgozik. A Romkocsmáról meg a mai napig a böcsészek és a hippik jutnak eszembe, meg az, amikor a rasztahajú csaj kér egy hosszú cigipapírt. Én anno az Ötkertben például sokat lógtam, de csak a barátok miatt. De ma már más: mivel sokat fellépünk, ezért már nem igénylem annyira az éjszakában pörgést, meg nem szeretnék nagyon emberekkel sem találkozni, mert olyankor mindenkinek van egy “jó tanácsa”, egy észrevétele, egy “jó” ötlete, vagy egyszerűen csak beszól valamiért.
WLB:
Van azért emlékezetes sztorid, amit szívesen elmesélsz?
Wolfie:
Hát, ha én úgy tényleg, igazán “bebulizok”, akkor nem ismerem a határokat. A legjobb mulatságot mindig fesztiválélményekkel tudom összekapcsolni, és ezek néha annyira jól sikerültek, hogy nem is emlékszem rájuk, éppen ezért nem tudnék kiemelni egyet sem. A lényeg mindig a társaság, és akkor az ember bárhol jól tudja érezni magát. Tudom, ez jó nagy klisé, de attól még ezt gondolom.
WLB:
Mit csinálsz, ha nem fellépsz és nem zenét csinálsz?
Wolfie:
Megpróbálok gyűjtögetni arra, hogy évente 1-2 alkalommal el tudjunk utazni. Barcelonát például nagyon szeretjük. Aztán néha el akarom vinni a barátnőmet vacsorázni, és olyankor felmegyek a We Love Budapestre, és megnézem, hogy hova érdemes beülni. Mostanában rászoktunk egyébként a vasárnapi bruncholásra, de járunk tapasozni is, mert a spanyol életérzést nagyon bírom.
WLB:
És hogy áll a zenélés?
Wolfie:
Jól, köszönöm. Nemrég elkezdtem mentorkodni, menedzserkedni, ami nagyon izgalmas, de a zenekar portáján is vannak újdonságok: idén kevesebb koncertünk lesz, mert készül az új lemez, és szeretnénk azzal foglalkozni. Emellett van egy másik formáció is, ahol bakeliteket pörgetek trombitakísérettel, de Random Tripeken és a Pilvakeren is megfordulok. Ami a fellépéseket illeti: leszünk idén a Parkban négyszer, a Szigeten, meg lesz pár külföldi fellépésünk. Az év vége felé egy MÜPA akusztikuskoncert van tervben egy turné keretein belül, amit nagyon várok. A Parkról egyébként még annyit, hogy szerintem az egyik legjobb hely a városban, imádok ott zenélni, hihetetlen a hangulata, és szeretem azt látni, hogy több ezer ember csak miattunk jön ki. A zenélésen túl van egy más jellegű tervem is: szeretném gatyába rázni a hiphop.hu oldalt. Erre lenne itthon igény, sokakat érdekel és sok az előadó, de nincsen még platform, ahol ez hitelesen meg tud jelenni.
