A Három nagymamám volt című animációs rövidfilm 2013-ban, a 11. Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon elnyerte a legjobb forgatókönyv és az Országos Diákzsűri díját. A humoros, valós cselekményeken alapuló 15 perces kisfilmet az M1 is műsorára tűzte. A mesélő egy kislány, aki abban a szerencsés helyzetben van, hogy egy válás következtében három nagymama jutott neki. A történet alapját az élet írta, a karakterekben Kati saját nagyijait jelenítette meg, nőként, anyaként, nagymamaként. Mókásan rajzolva, sok pici részletre figyelve, pörgősen, de mégis követhetően, Jordán Adél és Ónodi Eszter narrációjával, nagyon szórakoztatóan. A Három nagymamám volt-ot mind a szakma, mind a közönség imádta, Kati pedig saját bevallása szerint (és szerintünk is) egy „szózsák”, aki kifogyhatatlan a történetekből. Az a fajta nő, aki mindenre oda tud figyelni, raktározza a kis részleteket, történeteket, rezdüléseket, nekünk pedig szerencsénk van, mert mindezt a leghumorosabb formában tudja interpretálni. Ráadásul nem is csak sztorizás szintjén, hanem vizuálisan is megjelenítve.
A 2. Magyar Filmhéten debütált új projektje, a Magyar Média Mecenatúra által támogatott Városi legendák első három része. A sorozat pályázatnyertes, így sikerült egy összetartó, kreatív stábbal elkészíteni 13 darab, 3 perces kis epizódot. A stáb fele a MOME-n, egy hihetetlenül pici műhelyben dolgozik, míg a másik fél Kecskeméten bíbelődik a legendákkal. Rengeteg a munka, a metódus lényegében egy papírkivágásos technika. Kati sokat inspirálódott a Frakk meséből, ahol utólag belegondolva tényleg látunk árnyékokat Károly bácsi és Szerénke mögött, s a mozgás kicsit robotikus, de mégis jól működnek a gesztusok, átjönnek az üzenetek.A Városi legendák képi világa elképesztően részletgazdag, tipikusan olyan alkotásokról beszélünk, melyek hiába 3 percesek, többször, sokszor szeretnénk újranézni őket, hogy minden nüansznyi érdekességet észrevegyünk. Hogy a bácsik szakálla parkettából van, hogy a néni berakott haja tényleg olyan lilás, mint ahogy azon kiskorunkban mosolyogtunk, hogy az autóban egy valódi Wunderbaum himbálózik, és hogy a Hamupipőke üvegkoporsójában fekvő cápa arckifejezése ugyanolyan, mint a hercegnőé lenne.
AVárosi legendák minden epizódja másról szól, más karakterekkel, akik nem is ismétlődnek, minden rész egy kerek egészet alkot szereplőivel. Hivatalos besorolása 6+, de persze kisebbeknek is érdekes lehet akár a pattogós, akciódús főcím, aminek Kati 3 éves kisfia is imádja a zenéjét, és hiába hallotta már valószínűleg tízezerszer, még mindig nagyon szereti. Mi a 0-100 évesig besorolást tartanánk helyesnek, hiszen a humor univerzális, a sorozat vezérgondolata pedig éppen az, hogy a nézőket kiragadja a jelenből, legalább pár percre, és tudjunk kacagni az ismerős szituációkon. Ugyanis Kati a mindennapokból inspirálódik, a napi problémákat, örömöt, legendákat, történeteket öleli fel. Papírvilágban papírkodnak a szereplők, akik karikírozottak, de mégis igazinak tűnnek. És nem utolsósorban annyira magyarok – specifikus ez a világ, ahol ismerősek a lakások textíliái és legtöbbünk a homlokára csap egy-egy szituáció láttán: ilyen velem is megtörtént, vagy anyukám keresztapjának a kislányának a kutyája, na ő is pont így viselkedett egyszer.
Glaser Kati szerint: „a hülyeség megállíthatatlan” – és mennyire igaza van! Szerencsére tényleg az, és örülünk neki, hogy a papírfigurák olyan kezekbe kerültek, akik a legjobban tudják bemutatni mindazt, amin hamarosan a tévé előtt ülve mosolyoghatunk majd. Ugyanis a Duna TV sugározza majd a Városi legendákat, és megvan rá az esély, hogy az indifferens kisfiút, az örökzöld nagypapát, vagy a szerelemben balszerencsés Arankát olyan példaképp emlegetjük majd, mint Huffnágel Pistát, vagy Mekk Mestert.
