Késő délután van, viszonylag kevesen értek ide az irodából csuklójukon a főnöktől kapott hónap dolgozója díjjal egyenértékű VIP-karszalaggal. Az előző esti, vagy a mai napi fellépők sem tespednek még a fotelekben vagy a hintán (merthogy ilyen is van) az elmúlt évekhez képest óriási méretűvé nőtt, tiszta, igényes és nyugalmat árasztó placcon. A hatalmas fák hűs árnyékot adnak, nincs por. Se wifi. Pedig az előzetes információk alapján ingyen Facebookozással csábított a porfelhőben oázisként tündöklő zöld terület.Ismert emberek helyett családok iszogatnak, sehol egy Kedves milliárdos. Mivel semmi nem történik, muszáj felpörgetni az eseményeket. Kezdjük a nyár slágeritalával: a hosszúlépés 600 forint, egy százassal drágább itt, mint kint, a valódi Szigetvilágban. A Nagyszínpadot láttatni engedő teraszra viszont csak színes karszalaggal lehet kilépni - közli a mosolygós, egyenruhás hostesslányok egyike - így sajnos az egyedülálló látvány igénybe vétele jogosultság hiányában elmarad.
A legtöbb fekete karszalagos azért örül az átlagtól eltérő megkülönböztetésnek, mert a VIP-negyedben jóval kulturáltabb a mosdó. És tényleg.
Ráadásul sorban állni sem kell.
Estefelé térünk vissza, és ahogyan várható volt, az egy négyzetméterre jutó kivételezettek száma jelentősen megnőtt. Az összes, raklapból ácsolt kényelmes ülőhely foglalt; a hintás chilloutos szekcióban pedig mintha ugyanazok az arcok pihengetnének, akik délután. Nem hiába, az a VIP rész VIP-ja, aki egyszer letette ide a fenekét, fel nem áll többé.
Több kört kell menni, míg felszabadul legalább egy kis szabad terület, hogy ülve pihenhessünk. Egy tartóoszlop alján sikerül egy darab helyet levadászni, de legalább pont az egyik, a Nagyszínpad műsorát közvetítő LED-fal előtt. Néhány méterrel odébb Bródy János várja békésen cigizgetve a Florence + The Machine-t, az est fő fellépőjét, míg Lévai Balázs sörért indul, miközben a háttérben diszkrét dob meg basszus zakatol a füleinkben. És itt be is zárul mára a Híres Emberek a VIP-ban fejezet.A bent lévők jelentős részéről elmondható, hogy az itt tartózkodásuk oka ránézésre ismeretlen. Vannak jégkockás rozéfröccsöt kortyolgató tinilányok (a kép biztos az Instán landolt), nagymama korú idős hölgyek, emósnak öltözött csajok, és persze pár kopasz, kimunkált testű egyed.
Közben elkezdődik Florence Welch nagyszínpadi műsora. Két lány, vélhetően rajongók, együtt énekelnek az angol sztárral – felmerül a kérdés, miért nem a színpad előtt? Még fel sem ocsúdunk, mert egy lánytársaság úgy megörül egymás látványának, és akkorákat sikítanak, mint amikor Rachel megmutatta a jegygyűrűjét a barátnőinek. A hazamenős all in-t végül nem ez, hanem néhány huszonéves fa körüli fogócskázása jelenti. Másnap azért mindenképp visszatérünk, mert állítólag többen látták a környéken Lagzi Lajcsit.
Szerdán nem sokkal az Alt-J fellépése előtt kukkantunk be az elszeparált világba. A helyzet hasonló a tegnapihoz, a legtöbb hely foglalt, megint körözgetni kell. Kihasználva az alkalmat, hirtelen ötlettől vezérelve közvélemény-kutatásba kezdünk, melynek témája: te milyen alapon jutottál be ide? A legmeglepőbb válasz mindjárt az elsőként megkérdezett, street foodot majszoló két huszonéves lánytól érkezik: ők az egyik vasárnapi (külföldi) fő fellépő vendégei. Többet nem hajlandóak elárulni. Ketten az egyik szponzorhoz köthető ismerős, valaki más pedig szintén egy bennfentes haver jóvoltából érezheti magát kiváltságosnak. A végére marad egy nagyjából 15.2 év átlagéletkorú háromfős lánybrigád, ők bizony VETTÉK! Vagyis, vélhetően inkább a szülők pénztárcája érezheti rosszabbul magát.
Ülőhely megint a jól bejáratott tegnapi oszlop tövében jut. Ott némi meglepetésre, a magyaron kívül más szót is hallani; öt teniszpólós, narancssárga miniszoknyás(!) holland srác gondolja úgy, hogy ebben a szerkóban könnyebb nőket felszedni.
Kicsit csalódottan hagyjuk el a helyszínt 22 óra körül, Lagzi Lajcsit nem láttuk és sajnos Palvin Barbarát sem sikerült elkapni egy szelfire.
