Az Opera sokak számára egy "furcsa" zenei műfaj, amit kedvel a nagymami, meg játszik a Bartók Rádió, de nagyjából ennyi. Mások meg elmennek egy előadásra és jó eséllyel beleszeretnek a műfajba. Ehhez viszont meg kell tenni az első lépést, az "utcáról" kevesen esnek be és válnak rajongóvá: csodás épület, fülbemászó dallamok, látványos tánc és díszletek. Az Operaház fölismerte, hogy ha új közönséget szeretnének megnyerni maguknak, ki kell lépni az intézmény falai közül. Mindezt nagyon tudatosan tették az elmúlt években, aminek eredménye a látványos imázsfilm és a cool plakátok.
Az Operaházról szóló háromrészes sorozatunk utolsó felvonásához érkezett: az első részben az Ybl-féle Andrássy úti épületről, a másodikban a kívülálló számára egzotikus, színfalak mögötti kis birodalomról olvashattatok, most pedig megmutatjuk nektek az igazgatói irodát, ahol az intézmény vezetője mesélt nekünk a kampányok eredményéről és a jövőbeli célokról.
Ókovács Szilveszter kedvesen fogad minket: az irodában mindenütt régi tárgyak és bútorok, visszafogottan elegáns elrendezésben. A szekrény az egykori cukrászdából származik, a tabló a legelső, vagyis 1884-1885-ös szezon társulatát örökíti meg, megtaláljuk itt a Bánk bán első előadásának plakátját, a hatalmas, kézzel festett váza pedig a Herendi Porcelánmanufaktúra szaktudását dicséri.
A párizsi és berlini intézmények is hatalmasak, de ha a repertoárt és a dolgozók számát nézzük, a budapesti opera valószínűleg a legnagyobb. "Minden balsejtelmű jóslat ellenére az opera népszerűbb, mint valaha, ami - talán patetikus, de igaz - az egész nemzetet képviseli." - mondja az intézmény főigazgatója. Fontos szempont volt, hogy a vidéki színházak bemutatkozási lehetőséget kapjanak a fővárosban és ők is szívesen mennek vidékre vagy a határon túlra.
Az Erkel felújítása ugyanakkor nagy feladatot jelentett, hiszen hét évig állt üresen, előtte is csak 50-60 százalékos kihasználtsággal működött a ház. Az újranyitás mégis jó döntésnek bizonyult: az épület színvonalas rekonstrukciója után
ismét felkerült a nemzetközi operaélet térképére, hiszen egy mozijegy áráért ugyanolyan színvonalú produkciókat kaphatunk, mint az Andrássy úti intézményben. A fő szempont a látogatottság, hiszen - mint Ókovács Szilveszter fogalmaz - "a drágán el nem adott ház nem sokat ér". Ez a filozófia bejött, mindkét intézmény nagyon magas kihasználtsággal üzemel.
A produkciók színvonala azonos, a két épület mégis más és más hangulatot áraszt. Ybl épülete sokat ad hozzá az operába járás élményéhez és az Andrássy úthoz egyaránt. Egy hatalmas mágnes, ami ugyanakkor mértéktartásra ösztönöz - az Erkel teljesen más, "ahová ünnepelni járnak, itt egyfajta fieszta-hangulat uralkodik."
Az Operaház célja folyamatosan az, hogy megújítsa a közönségét, hiszen általában idősebb korban válik az ember opera- és színházrajongóvá. "Mivel azonban manapság van egy közös nevező, vagyis hogy mindenki egy vizuális nyelvet beszél, ezért ezen a nyelven szólítjuk meg az embereket. Na jó, talán Új-Szamoán van olyan törzs, amely ezt nem beszéli." - mondja nevetve a főigazgató.
A kampányhoz tudatosan választották a filmplakátok nyelvezetét, amit a mostanában oly népszerű fantasy elemeivel kereszteztek. Ami egyébként valóban utal az operák világára, hiszen az egyik darabban keleti bazársorra, a másikban mondjuk a több száz évvel ezelőtti Rómába repülhetünk - estéről estére. Ezt tükrözi egyébként a találó szlogen is - Opera. Ahol kinyílik a világ.
A plakátok és az új kreatív sorozat végül alkalmas az évtizedeken keresztül elmaradt "sztárgyártás" hiánypótló feladatára is. Az operaénekesek és a balett-táncosok között Nyugat-Európában vagy Észak-Amerikában mindenhol megvannak a "sztárok", akiknek arcát ismeri a közönség.
Ókovács Szilvesztert végül a zongoráról kérdezzük, amin egy André Kertész-album és jó pár Beatles- és LGT-kotta is fekszik. "Ha elfáradok és kicsit ki akarok kapcsolódni, zongorázom kicsit. Az LGT-t még Önök is biztosan ismerik." - mondja kedvesen mosolyogva, majd a zongorához pattan az énekesnek is kiváló igazgató és eljátszik nekünk egy LGT-dalt. Sokáig hallgatnánk, még kifelé, a lépcsőházban is fülünkben cseng a dallam, a szemünk előtt pedig megelevenedik az a sok ruha, díszlet, kellék, hangszer és szín, amit az elmúlt néhány órában láttunk.
Iphigenia Tauriszban
Magyarországi bemutatóval zárja 2013/2014-es évadát a Magyar Állami Operaház. Az elsöprő sikerű Strauss150 Fesztivál után, még mindig straussi érintettséggel, Gluck egyik Richard Strauss által átdolgozott művét, az Íphigeneia Tauriszban című operát Alföldi Róbert viszi színre. Idén júniusban Christoph Willibald Gluck születésének 300. évfordulóján Vashegyi György barokkspecialista karmester vezényletével azt az operát adják elő, amely a lassan 130 éves Opera történetében csak egy alkalommal, mindösszesen egy felvonás erejéig hangzott fel, 1957-ben a dalszínház akkori stúdiósainak előadásában. A mitológiai alapra írott megvalósult rémálmok, szülő- és testvérgyilkosságok és a deus ex machina történetét ezúttal németül játsszák. A június 22-től három estén át látható mű címszerepét Wierdl Eszter alakítja, a további szerepekben Gál Gabi, Megyesi Zoltán, Haja Zsolt és Szegedi Csaba lép színpadra az Operában. További részletek itt.
