Már a múzeum épülete is számtalan történetet tudna mesélni: a macskaköves utcáról belépünk a kapualjba és azonnal látszik, hogy a budapesti elektromos ipar "szentélyéről" van szó. Az udvarban az elmúlt évtizedek neonreklámjai, körülöttünk "U" alakban pedig egy funkcionális Bauhaus épület magasodik: fél évszázadon keresztül innen látták el egyenárammal a pesti belvárost.
A múzeum maga a transzformátorházban kapott helyet. "Űrt tölt be ez a múzeum, igazi hiánypótló intézmény: az iskolákban nincs működő szertár, az órákon csak a könyv van és kész. Az itteni látványos bemutatókon meg tudjuk mutatni mindazt működés közben, amiről az órákon szó van." - mondja Szűcs László, az itt jóformán csak lelkesedésből dolgozó nyugdíjas fizikatanárok egyike. "Akadnak persze érdeklődő egyéni látogatók is, de a legtöbben ezeket a rendhagyó fizikaórákat látogatják. Igazi sikerélmény, hogy még a kezdetben nem túl lelkes diákokat is megragadják a látottak. "
A kiállításon számos érdekességről mesél nekünk vezetőnk, így megismerhetjük a Ganz-gyár történetét, a Kandó-féle mozdony technikai újszerűségét és akár a vasfüggöny működési elvét is az itt fölépített kis rekonstrukció segítségével.
A műszaki régiségek több termen keresztül mesélnek arról a hőskorrról, amikor még az elektromos kapucsengő is igazi luxus volt. A legszebb anyagok, a mahagóni-sárgaréz műszerek formái, a magyar innováció termékei minket is lenyűgöztek. "Manapság kinyitunk egy motorháztetőt vagy egy gépet és mit látunk? Egy nagy fekete dobozt. Ide formatervezők és gépészek jönnek, mert ezek még őszinte tárgyak, amelyeknek megismerhetjük a titkait."
"A fenti képet Edison magyarországi látogatásakor, a hátsó épület előtti udvarrészen készítette az alkalmi sajtófotós. A feltaláló, mint fiatal házas, európai körutat tett, amelynek eredeti végállomása Bécs lett volna" - meséli vezetőnk. "A látogatás híre természetesen eljutott a Monarchia másik felébe is.A hazai elektricizálás egyik vezetője, Fodor István (a kép bal szélén) azonnal vonatra pattant és Bécsbe sietett. Edison így már természetesen nem tudott nemet mondani a szíves invitálásra, hiszen nagyra tartotta Fodor Istvánt és Puskás Tivadart." A jeles esemény előtt később egyébként a Fonográf együttes tisztelget dalban.
Habár a legtöbb tárgyról magunktól jó eséllyel azt sem tudjuk, eszik vagy isszák, egy óra múlva - jól vagy rosszul - már olyan szavakkal dobálózunk, mint zománcozott Bergmann-dobozok,elektromos tekercsek és ívlámpák. A vezetésnek köszönhetően hamar visszajön a fizikaórák emléke: rendben, dolgozatot nem kell írni a kilépéshez, de a magyarázathoz pár év késéssel érkező illusztráció révén összeáll a fejünkben a kép és a pókhálós fogaskerekek az agyunkban működésbe lépnek, akárcsak az a centrifuga, amelyet több évtizeddel ezelőtt szereltek össze egy hajdúsági gyárban.
Bárhová is nézünk, csupa emlék, jobblétre szenderült, de mégis ismerős márkák, százéves, de hibátlanul működő eszközök. Igazi időutazás ez a múltban, ami nemcsak formatervező-hallgatóknak, gépőrülteknek és
Vasedény-eladóknak élmény, hanem mindenkinek.
