WLB:
Mennyi időt töltöttél el Budapesten? Volt időd a munka mellett feltérképezni a várost?
Michelle
Lukes:
3 hónapig voltam Budapesten a Strike Back forgatása előtt. Elég sűrű időbeosztásunk volt, mivel 28 óránként kellett leforgatnunk 2 epizódot, így a szabadidő elég ritka volt. De ennek ellenére azt gondolom, hogy a munkán kívül eltöltött idő létfontosságú, ezért mindent megtettem, hogy új emberekkel találkozhassam, és felfedezhessem a várost.
WLB:
A forgatás volt az első alkalom, hogy nálunk jártál?
Michelle
Lukes:
Nem ez volt az első utam Budapestre, mivel az első évad kapcsán 2011-ben is voltunk már itt forgatni. Vicces volt, hogy a magyar filmes csapatból rengetegen jöttek megint velünk dolgozni, és ezért egy kicsit úgy éreztem, mintha hazajöttem volna.
WLB:
Van olyan emlékezetes történeted a forgatás kapcsán, amit szívesen megosztanál velünk?
Michelle
Lukes:
Minden évben egyre erősebb a műsor, ezáltal pedig rengeteg emlékezetes történet is lesz belőle. Amikor kilógunk a helikopter oldalán egy mesterlövészpuskával, vagy amikor éppen kiugrunk egy mozgó repülőből, azok mind a legemlékezetesebb történeteim közé tartoznak. Persze emellett sokat nevetünk is a forgatásokon, de valószínűleg ezek a történetek inkább csak számunkra viccesek.
WLB:
Hogyan készültök fel a forgatásokra?
Michelle
Lukes:
A felkészülés legnagyobb része fizikai. Mindannyian különleges alakulat katonáinak a szerepét játsszuk, ezért azt gondolom, hogy mindenki nevében beszélek, amikor azt mondom: a hitelesség nagyon fontos számunkra. Úgy kell kinéznünk, mint a katonák, úgy kell mozognunk, mint a katonák, és az időnk nagyon nagy része azzal megy el, hogy elérjük ezt az átalakulást. Van egy személyi edzőnk, egy hadászati tanácsadónk és egy fegyverszakértőnk, mellettük pedig egy briliáns kaszkadőrcsapat, akik az egész forgatás alatt segítik a munkánkat.
WLB:
Mit vártál Budapesttől, mielőtt idejöttél?
Michelle
Lukes:
Azt kell mondanom, hogy abszolút elvárások nélkül érkeztem ide. Az egyetlen dolog, amit hallottam, hogy a felnőtt-szórakoztatás prosperáló üzletág errefelé, de örömmel kijelenthetem, hogy Budapest ennél jóval több.
WLB:
Általánosságban hogy tetszett az itt eltöltött idő?
Michelle
Lukes:
Nagyon megszerettem ezt a várost, ami szerintem teljes mértékben kiderül abból a rövid cikkből, amit egyszer írtam róla. Egy kivételesen gyönyörű helynek tartom Budapestet, és mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy idejöjjön és megtapasztalja mindezt.
WLB:
Változtatnál valamin, ha szuperképességeid lennének?
Michelle
Lukes:
A szuperhős képességeimet arra használnám, hogy egy jó chai lattét szerezzek. Rengeteg helyen próbáltam, de sajnos azt kell mondanom, hogy ilyesmi nem létezik nálatok.
WLB:
Ha Budapest ember lenne, ki lenne?
Michelle
Lukes:
Budapest nekem egy elegáns, idős hölgy, aki egyszerre bölcs és méltóságteljes.
WLB:
Tervezed, hogy visszatérsz?
Michelle
Lukes:
Teljes mértékben. Nagyon hozzánőttem a városhoz, és művészként szeretnék annyiszor visszalátogatni, amennyiszer csak lehetséges.
WLB:
Mit írtál Budapestről?
Michelle
Lukes:
Sokat gondolkoztam azon, hogy hogyan tudom kifejezni magam a színészkedésen túl. Mindig is imádtam például írni, de soha nem jutottam túl néhány spontán gondolaton. De egy nap ültem a Dunánál, és azt gondoltam, hogy most bizony írni fogok. Ekkor elkezdtem papírra vetni mindazt, ami Budapest és köztem van: először csak magamnak szántam, de aztán hirtelen egy olyan dolog lett belőle, amit szerettem volna megosztani másokkal is.
(A Michelle által írt eredeti szöveg a cikk végén olvasható.)
WLB: Üzensz valamit a budapestieknek?
Michelle
Lukes:
Találkoztam egy csapat vadidegennel az első este, amikor itt voltam, és elkezdődött velük egy nagyszerű Budapest-kaland. Azt üzenem nekik, hogy „köszönöm”. És köszönöm ennek a városnak, hogy ennyire kedves és befogadó a külföldiekkel. Köszönöm, hogy felfedezhettem a várost azokkal, akik itt élnek, és ezek az emberek azok, akik miatt igazán jól éreztem nálatok magam.
MIchelle cikke:
My Budapest
I've worked in the film industry for several years and during that time have found myself in Budapest twice. Travel for actors is often an attractive part of the package (location dependent), and this nomadic lifestyle has gifted me with a life of adventure and privilege. I often wrestle with my desire to revisit a place that's stolen my heart, but curiosity prevails and the undiscovered beckons.
Budapest however is one of the few places to entice me back with the promise of new adventures, and I return here time and time again only now, on my terms. As a visitor to the city my perspective is undoubtedly different, but I felt it important to share my experience and how it's influenced my life as an actress.
For me, Budapest is a city full of contradictions where innovation is born from an elegant yet faded beauty. Time stands still here in the suspicious faces of a generation still marked by Communist rule. Bullet holes ridicule the facades of story book architecture and yet, the majestic Danube still dominates this city and with it's flow comes the current of change. Budapest is far from static and anyone with a curious and pioneering spirit need only ask "which way to the rabbit hole?" In the heart of Budapest is a sub culture nurturing the bravest artists and inspiring critical change. It's a safe house for new thinkers to ask questions and challenge mediocrity. It's International, it's political, it's experimental, it's eccentric, it's dramatic and it's fun. It's a new dawn, it's a new day, and at the helm of this ship are the bold souls who aren't afraid to fail.
I was introduced to maverick musician Javor Delov and his world of Random Trip. His brand of music shouts exactly this message that 'anything is possible', and every Tuesday night you can find yourself privy to a musical adventure, destination unknown. What is guaranteed is an International collective of world class musicians. There's no rehearsal and the outcome is a product of whoever chooses to play. It's musical Russian roulette and it's about the journey rather than the product that defines the experience for both the artists and the audience. I've learnt that with freedom comes growth and with risk (sometimes) comes magic. Applying this to my own work is an ongoing challenge but working courageously is what I believe is important.
So where in Budapest would I find the similarly inspired? Well, I was fortunate enough to stumble upon Brody Studios on my first night in the city and this was my 'rabbit hole'. A gateway to a meeting of like minded people, passionate about their missions and open to sharing life's experiences along the way. Aside from the club rooms, Brody is home to six artist's studios including Hungarian graphic designer Zsofi Fenyvesi. Co founder of the achingly cool Faun project and attracting International contracts for her work in animation and brand design, this is a Hungarian artist with a finger in every pie. She is living proof that the creative process is limitless, it's diverse and that we are never really defined by just one thing. Inspiration indeed for me dipping a toe into the writing arena.
What Will and Peter have created at the Studios, is a visual feast peppered with the ironic and finished (in it's unfinished way) with it's own brand of quietly confident class. The mood is inclusive and fun is inevitable. Once nestled in the Brody bosom you find yourself trusting that the night will take you somewhere unexpected and infinitely more enjoyable than the place you checked at the door. The programme is as diverse as the punters and whether you want to indulge in the Arts or simply play parlour games with a fascinating new friend, Brody ticks all the boxes. This is a business built on love. A love of architecture, a love of history, a love of design, a love of story telling, a love of community and a love of fun. Always surprising, my time in Budapest was certainly enriched by this lucky find, and whenever I return to the city I look forward to whatever they might have up their sleeve for me.
It was on one of these nights that I met an intelligent and wickedly funny man with a personal style that seemed effortless and quite modern against the conservative Hungarian pallet I had experienced thus far. He told me his story with such enthusiasm that I had to find out what all the fuss was about. The night ended with a fashion drive by and this was time well spent as my love affair with Nanushka was born. Nanushka is the creation of gifted young Hungarian designer Sandra Sandor. The guy? Director and co-owner of this fashion forward oasis. The brand which hosts it's flagship store on Deak Ferenc St crosses the boundary between fashion and art. What I love about her clothes is that many of them are reminiscent of vintage designs which she mocks by frivolously playing with modern patterns and textiles. Nanushka is clearly a dreamer and her clothes all tell a story with a palpable wit and sense of fun in each tale. The shop itself could easily be confused with gallery space and the girls always ensure that your experience is 'luxury' at it's most intimate. This tiny store deserves a detour and is a perfect example of Hungarian design at it's richest. It's not just a clothes shop and Nanushka's bold refusal to conform is a vital step into a new era of expression.
Coming from London I'm no stranger to diversity and reinvention but what Budapest offers which is unique, particularly to visiting artists, is freedom and support side by side. A place to play without being judged, an ever changing environment inspired by what has existed for years. With this in mind I believe Budapest is quietly becoming a cultural epicentre. A pit stop for writers, musicians, actors, artists, designers and their fans. Everyone loves an underdog and I believe this town is definitely one to watch. And where better to watch it than from the city itself.
