A Friedmann Endre néven született Capa szállóigévé csépelt mondatát – „Ha nem elég jók a képeid nem voltál elég közel” – többféle módon értelmezhetjük. Az elég közelt fizikai távolságként interpretálni kényelmes és logikus lépés lenne, ám Capánál a közelség komplex fogalom, amely egyaránt utal a fotós és az alany között tátongó fizikai és lelki távolságra. Capa az élet minden területén nagy játékos volt, így pontosan tudta, hogyan kell áthidalni ezt a távolságot – függetlenül attól, hogy éppen melyik szerepet játszotta a saját maga által írt akció-film noirban. A Nemzeti Múzeumban művészete és személyisége négy aspektusával ismerkedhetünk meg.

A négy teremre szabdalt kiállítás témáit – Capa játékszenvedélyére utalva – a francia kártya színei jelölik: az Emigráns a treff, a Fotóriporter a káró, a Játékos a pikk, a Hős pedig a kőr. Az első terem falait az izraeli bevándorlók letargikus vagy épp reménykeltő pillanatai mellett a háború utáni Budapest romos életképei népesítik be.

A következő helyiségben Capa a halállal pókerező fotóriporterré vedlik át, aki a Blietzkrieg utáni Londonban, Lipcsében és a normandiai partraszállásnál sem fél elég közel menni. Utóbbi fotósorozat nagy része egy kíváncsiságtól túlfűtött laborasszisztens miatt – bizonyos Larry Burrows, akiből szintén hadifotós lett- megsemmisült, és az épen maradt képek is elmosódtak.A fotótörténelmi katasztrófa ellenére a LIFE publikálta a tíz képből álló anyagot, amelyhez a slightly out of focus (enyhén életlen) kommentárt fűzték a szerkesztők.

Capa a magyarázkodó képaláíráson annyira felhúzta magát, hogy későbbi önéletrajzának is ezt a címet adta.Visszatérve a jelenbe és a kárós terembe, a második világháború momentumai mellett politikai témájú időszeleteket, megrendelések gyümölcseit (például az 1939-es Tour de France-on elkattintott képkockákat), valamint az Orosz Napló című, John Steinbeck és Capa szovjetunióbeli kalandozását dokumentáló fotófolyam legjobbjait vehetjük szemügyre.A pikkel jelölt ajtón belépve ízelítőt kapunk a film noir-macsósan nagyvilági Capa szerencsejáték-függőségéből, továbbá művészete légiesebb alkotóelemeiből.

Picasso Hannibal Lecter-maszkban mereszti a szemeit, Julianna holland királynő a kislányával hintázik, a spanyol polgárháború frontvonalai mögött katonák sakkoznak, a párizsi Galeries Lafayette tetején sztrájkolók kártyáznak nevetgélve. A színfalak mögé bepillantást engedő perspektíva ugyanúgy megmarad, de jóval könnyedebb formában, a távolban tomboló tragédiák árnyéka nélkül.Az utolsó terem Capa jelentőségét, hatását, kortársait, illetve munkásságának és legendájának életben tartóit taglalja. Terítékre kerül a leghíresebb szerető, Ingrid Bergman, a fotóalanyból ivócimborává és őszinte csodálóvá lett Ernest Hemingway, a végzetes indokínai megbízatás – és egyúttal Capa életének - utolsó képe, az ellentmondásos, világhírnév-indukáló
A milicista halála, valamint két háború-centrikus fotóesszé, az intim, ám félelemmel és reményvesztettséggel átitatott Közel, és végül a szimbolikától terhes Beszélő romok. A kiállítást releváns dokumentumfilmek, interaktív kiegészítők, és a vendégkönyvként szolgáló írógép teszi teljessé, míg a Robert Capáról bennünk élő, enyhén életlen képet a január elejéig a Nemzetiben kártyázgató játékos hozza elég közel ahhoz, hogy tisztábbnak tűnjön.Robert Capa / A játékos 2013. szeptember 18. - 2014. január 12.
Cím:
Magyar Nemzeti Múzeum, 1088 Budapest, Múzeum körút 14-16.
Jegyek:
teljes árú 2600 Ft, kedvezményes 1300 Ft.