Eltelt a nyár úgy, hogy mi is csak most jutottunk el Ferencváros „legújabb” parkjába, ami egyrészt egyáltalán nem új, másrészt egy stadionpark, viszont a rendezettsége, a Duna menti sétány, a plázs és a számtalan növény és virág miatt úgy éreztük ott magunkat, mintha a város egyik titkos helyén sétálgatnánk. A Nemzeti Atlétikai Központ az elhagyottan tengődő volt ferencvárosi ipari környezetben csak úgy épülhetett meg anno, ha a világbajnokság után nem egy elzárt és üres stadion marad belőle, hanem
az épületet és környezetét használhatják a városlakók.
Bár a Duna-parti terület rendezése és a panoráma-futókör is jó ideje készen van és várja a budapestieket, valahogy még sincs benne a köztudatban az, hogy ide bárki bármikor (jobban mondva nyitvatartási időben, 7 és 21 óra között) eljöhet, tehet egy nyugodt sétát a folyó mentén, üldögélhet a parton vagy a fűben, de ha ahhoz van kedve, akkor sportolhat is.
Tudjuk, hogy ott van, mégsem használjuk
Ez a dél-pesti terület nem volt mindig ideális szabadidős tevékenységekre, part menti sétákra, kerékpártúrákra, ahogy sportolásra sem. Eredetileg a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, ismertebb nevén a VITUKI telepe működött itt. Az intézetnek a rendszerváltásig volt komoly szerepe a tudományos hidrológia megszervezésében, végül 2012-ben felszámolták, és itt maradt kihasználatlanul a valamikori ipari terület. A Rákóczi híd, a csepeli HÉV vonala, a Csepel-sziget északi része és a Duna által határolt területen amellett, hogy felépült egy stadion,
a környék kapott egy rekreációs közparkot is.
Ottjártunkkor leginkább csak a panoráma-futókört és a vele egy szinten elhelyezett kültéri fitneszeszközöket használták a sportolni vágyók, az épület körülötti parkban (jobban mondva a Duna melletti plázson) csak 1-2 ember, illetve egy külföldi család lézengett, holott másutt egy hétköznap délután is sokan megfordulnak. A közpark viszonylagos ismeretlensége abból fakad(hat), hogy olyan csomópontnál van, ahonnan leginkább munkába vagy haza igyekeznek az emberek, és ezen az sem segít, hogy olyan területen van, ami távol esik a belvárostól és a frekventált helyektől.
Az alacsony látogatottságnak is megvan a maga pozitívuma:
szép, rendezett park vár ránk, ahol nincs szemét, nem találunk széthagyott palackokat, és kétes alakok sem mászkálnak a területén. Utóbbi persze azért is lehet, mert az egyes bejáratoknál őrök állnak.
Nyugodt és rendezett
A városból érkezve egyszerűen megközelíthető a HÉV melletti sétányon (itt kerékpárral is végigmehetünk), ami egyenesen bevisz minket a parkba. Persze itt még nehezen nevezhetjük parknak – legalábbis ha a fogalom számunkra a rengeteg zöldfelületet jelenti –, ezen a részen térkőből azért többet találunk, mint füves területből, de az tetszetős, hogy itt hatalmas kavicsokon (VPI Beton) ülhetünk, és nézhetjük a Dunát meg a szembeszomszéd Kopaszit, de elmerenghetünk a Rákóczi híd forgalmában is. Ugyanezt a tevékenységet a plázson is megtehetjük, csak itt beton napozóágyak állnak rendelkezésre – nyugodtan eldőlhetünk rajtuk, ugyanis tiszták.
Beljebb haladva választhatunk, hogy a folyóhoz közelebbi sétányon andalgunk, vagy eggyel feljebb, de a hangulat ugyanaz lesz, hiszen minden útvonalat rengeteg virág, növény vagy épp pampafű szegélyez.
Az atlétikai stadion mögötti, az új kerékpáros- és gyalogos-, vagyis a Robinson híd felőli oldalon zöldebb részt találunk. Ez talán eggyel nyugodtabb rész is, bár az egész területre jellemző a csend, de itt éreztük igazán a „távol a város zajától” érzést, amit erősített a több fa és a nagy füves terület is. Meg persze a közeli Osztósziget (ez nem látogatható) és a Csepel-sziget csücskében lévő galériaerdőből átszűrődő madárhangok.
Panoráma-futókör, boulderfal, fitneszpark
A stadion felső szintjén van a lényeg (ha a helyre kifejezetten a sport miatt érkezünk): a városra és a Dunára néző panoráma-futókör. Itt szigetekbe rendezett kültéri sporteszközök is várják az erősíteni vágyókat, de jógára alkalmas terület és kisgyerekek által használható eszközök is vannak.
Jó pont, hogy a fedett-nyitott tetőszerkezet miatt szabadtéren, mégis fedél alatt sportolhatunk.
A parkban találunk játszótereket, sakkasztalokat, több helyen fitneszeszközöket, két boulderfalat, az extrém sportot űzők pedig nyugodtan használhatják a BMX- és gördeszkapályát.
Bár a stadionpark a város egy kevésbé frekventált részén terül el, ahová inkább az jár, akinek eleve erre van dolga, ha soknak érezzük a nyüzsgést, és olyan helyet keresünk, ahol nincs tömeg, érdemes a Rákóczi hídon túli terület felé venni az irányt. Nekünk bejött az a nyugalom, ami itt várt ránk, hogy amint magunk mögött hagytuk a Müpa – Nemzeti Színház HÉV-megállót, megszűnt az autók konstans zaja, és csend vett körül minket.
Ahogy sétálgattunk a területen, néhol egészen úgy éreztük magunkat, mintha nem is az országban járnánk, hanem egy kicsit nyugatabbra lévő, külföldi nagyvárosban, ez persze lehet, hogy a MOL-torony és a BudaPart látványa miatt van. Egy kisebb kávézót még el tudnánk képzelni itt, mert egyelőre a büféként funkcionáló (vagy annak tervezett) konténerek üresen állnak. Reméljük, előbb-utóbb a város is felfedezi magának a helyet, ahogy azt is, hogy ez a rendezettség a jövőben is megmarad.
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
