Az itthon kevésbé ismert konyhákkal kicsit mindig nehezebb ismerkedni, mint ha egy új pholevesezőt próbálnánk ki. Ha viszont valaki a Lónyay utcában jár, akkor a Watan afgán étterembe nyugodtan bemehet, olyan lesz, mintha egy jó baráthoz érkezne látogatóba.
Az afgán konyha még nekünk is új – bár nem is olyan régen mutattunk be egy pici kifőzdét a Népszínház utcában –, hiszen viszonylag kevés képviselője van Budapesten, amit eddig láttunk, az alapján minden esély megvan, hogy legalább annyian megszeressék, mint a városszerte fellelhető indiai vagy pakisztáni éttermeket. A Lónyay utcában nemrég nyílt Watan afgán étterem tulajdonosai tulajdonképpen ezt a célt tűzték ki maguk elé, mikor megnyitották az éttermet, bár a konyha népszerűsítése mellé befért egy adag kulturális misszió is.
A Habibi család három éve él Budapesten. Korábban nem vendéglátással foglalkoztak, de amikor úgy döntöttek, hogy afgán éttermet nyitnak, az autentikus fogásokon túl a hangulatot is el akarták hozni. Mint mondják, Afganisztánról mindenkinek a háború és a diktatúra jut eszébe, pedig rengeteg irányból meg lehetne ismerni az ottani kultúrát – a vendéglátás és a konyha pedig nagyon fontos része ennek. A konyhában egy Afganisztánból érkezett szakács készíti az ételeket, de Hanna, a nagyobbik lányuk és az édesanyja is besegítenek.
Szigorúan minden helyben készül, az italoktól kezdve a tésztákon át a különböző currys szószokig.
Az étlap nem hosszú, de szépen bemutatja az afgán konyha színe-javát. Hanna szerint az afgán konyha gerince a vendégszeretet és a közösségi étkezés, illetve a hús. Mint mondja, főleg birkából és bárányból főznek, a bárány azonban egyértelműen egyfajta kötelező fogás, ha vendég is van a háznál, hiszen az ára miatt mutatja, hogy mennyire megbecsülik azt, aki ideiglenesen az asztalukhoz ül. Ha nagyon meg kéne határozni, az afgán konyha a pakisztánihoz áll legközelebb, csak több hússal, kevésbé intenzív és friss fűszerekkel, aki szereti a közép-ázsiai konyhát, az fog találni magának valót a Watanban, ami egyébként ′hazát′ jelent a pastu mellett még jó pár közép-ázsiai nyelven.
Az étlapon előételek, rizses és szószos ételek vannak, és persze desszertek is. Hanna szerint az afgán konyhában nincsenek elválasztva a fogások, egyszerre érkezik minden, és az emberek közösen eszik meg őket, a felosztás inkább az európai embereknek szól.
Az első fogásunk szerintünk előétel, Hanna szerint főételként is fogyasztják – a mantu egy házi tésztából készült, fűszeres darált hússal töltött batyu, lencsével és mentás joghurttal. A kis batyuk a gyozára emlékeztetnek, de érezni rajtuk a házi tésztának köszönhető frissességet. Szintén ebbe a kategóriába esik a borani banjan, ami egy hasonló, mentás-joghurtos szószban lévő sült padlizsán különleges, fűszeres paradicsommártással.
Kedvenc főételünk a báránykarahi volt, egy omlós, csontos bárányhúsból és frissen készült, gyömbéres-paradicsomos szószból álló, enyhén csípős fogás. Hanna beavatott minket, hogy a karahi szószossága attól függ, hogy milyen köret érkezik mellé. Rizs estén kicsit lazább, vizesebb állagot lő be a séf, míg naan vagy más lepénykenyér esetén sűrűbbre főzik, hogy könnyen lehessen kenyérfélével kanalazni. A hihetelenül ízes, enyhén tüzes étel szaftját csak a friss paradicsom, illetve a hús adja. Hanna szerint az afgán konyha egyik legjellegzetesebb alapanyaga a bárányzsír, ami önmagában is egy nagyon speciális, karakteres, finom ízt ad az ételnek. Bár az afgán konyha nem tobzódik a vega fogásokban, ők azért tettek jó párat az étlapra, melyek természetesen növényi olajokkal készülnek.
Hanna azt mondja, azért is ragaszkodnak ehhez a tradicionális alapanyaghoz, mert tényleg az a céljuk, hogy autentikus ízeket mutassanak, na meg az, hogy mivel főz egy nép, nagyon is sokat elárul egy adott kultúráról.
A bárányzsír és -hús a másik főfogásnál, a kabuli pulaónál is főszerepet játszik – ez egyfajta helyi rizottó karamellizált hagymával, mazsolával és persze puha bárányhússal. A rizottóság túlzás, de a rizst bárányalaplében főzik készre, így ő is megkapja azt a nagyon kedves, nagyon házias ízt, ami annyira jellemző a Watan többi fogására is. Nem mondhatjuk, hogy különleges szakértői vagyunk az afgán konyhának, az odafigyelés és a törődés azonban minden falaton átjön – ha lenne egy afgán nagyink, biztos ilyet főzne.
Az ételek után szinte kötelező egy csésze zöld teát inni – az afgán zöld tea elég híres –, a gyomrunknak ugyanis jót tesz a húsdömping után egy kis pihenő. Ugyanerre szolgál egyébként a fogások előtt és között kortyolható shlombe, ami egy hideg, szénsavas, joghurtos, sós ital mentával és uborkával, mely szintén csodálatos a gyomor megnyugtatására.
A Watanba nyugodtan menjünk el, ha egy olyan egzotikus konyhát szeretnénk kicsit közelebbről megismerni, ahol nemcsak a konyha, de a kiszolgálás és a hozzáállás is autentikus.
ELÉRHETŐSÉGEK
Watan afgán étterem
