Klisé, de igaz: a város tele van építészeti kuriózumokkal, amiket budapestiként is érdemes felfedeznünk. Ilyen a Szűz utcában álló szecessziós bérház is, ami magyaros népművészeti motívumvilágán és burjánzó indáin túl a falak mögött még egy olyan titkot is rejt, ami csak a lakók vagy a házba besurranó fotósok számára volt ismert. Eddig. A belső udvar falai alulról nézve egy hatalmas pillangót formáznak.
Lágy vonalak, könnyed ívek, kecses virágok, kacskaringós indák és repdeső pillangók mindenütt – ez a bájos forma- és motívumvilág sokunk kedvelt stílusirányzatává teszi a szecessziót. Az irányzat a 20. század elején az egész világon végigsöpört, bár elnevezései, stílusjegyei országonként különböztek: míg a francia art nouveau inkább burjánzó természeti formákat, a bécsi szecesszió a geometriát kedvelte, addig itthon népművészeti elemek társultak az alapvető formák mellé.
A szecesszió jegyei itthon először az 1890-es években bukkantak fel, de a kedves és gömbölyded formák hamar behálózták az egész országot. Noha története az első világháborúval lezárult, épített környezetünk máig őrzi emlékét – néhol szépen helyrehozott példákat (Iparművészeti Múzeum, Magyar Szecesszió Háza, Szent László-templom), míg másutt elhanyagolt örökséget látunk.
A Szűz utca 5–7. szám alatt álló épület Józsefváros egyik apró zsákutcájában áll, kiváncsi szempároktól rejtve, pedig az Óbudai Egyetem vagy a Nem Adom Fel kávézó közelsége és a környék pár évvel ezelőtti megújítása során a kerület népszerű látnivalói közé is felkerülhetne.
Gyalog a Blahához is közel van, bár a zajos József körút helyett mi a belső utcák felől ajánljuk megközelítését. Ha sikerül eltévednünk, akkor jó úton járunk, így kapunk igazi képet a Nagykörúton kívül eső világból: a felújított múlt, az elfeledett életek és a divatos újépítések édesen keserű keveréke. A VIII. kerület egykori kertvárosi jellegét még őrzi itt 1-2 ház, ahogy az iparosodás és az 1800-as évek építési kedvének örökségét, a két világháború és 1956 nyomait is.
A Szűz utca felé haladva egymást érik a pár emeletes klasszicista, eklektikus vagy éppen szecessziós bérházak és középületek. Van itt luxus és szegénység, míg az egyik sarkon egy újabb irodát vagy társasházat húznak fel, addig a másikon omladózó vakolatot, rozsdás korlátot és olyan erkélyeket látunk, melyek biztonságossága erősen megkérdőjelezhető.
Az ifj. Nagy István által tervezett Szűz utca 5–7. Józsefváros egyik rejtett szecessziós kincse, ahogy a különleges, pici szigetként létező, sétálóutcába belefutó Szűz utca is. Elég csak bekukucskálnunk az utcába, azonnal észrevesszük a homlokzatok közül hullámzó pártázatával, magyaros hímzéses vakolatdíszítésével kiemelkedő épületet.
Az előcsarnok díszítésén, a gangok és a csigaként tekeredő főlépcső kovácsoltvas korlátain virágcsokrok, szívecskék, lényegében a matyó hímzés elevenedik meg. Az építész le sem tagadhatta volna, hogy nagy hatással volt rá a szecesszió nagymestere, Lechner Ödön. Korai munkáin, így ezen a házon is, a lechneri girlandok, virágok detektálhatók, azonban a majolika helyett ő a kevésbé tehetős befektetőknek is elérhető vakolatból készítette díszítéseit.
Ez a ház egyébként a Thököly úti Szenes-ház kistestvére, míg az telis-tele van pillangóformákkal, a Rákosi Jenő színigazgatónak, írónak tulajdonított, 1907-ben épült bérház már alaprajzában hordozza azt. Remek Insta-spot a belsőudvar közepe, ahonnan feltekintve egy hatalmas kék pillangó rajzolódik ki előttünk.
Az épület homlokzatát, előterét és lépcsőházát pár éve felújították, felfrissítették az olajzöld nyílászárókat is, a lakóközösség igyekszik mindent megtenni azért, hogy az épület egykori báját visszaállítsák, ami az idők során és az elhanyagoltság következtében erodálódott. Bár jelen esetben a törődés hiánya ritka pozitívum: mivel szegényebb környéken van, kevesen nyúltak hozzá, senki nem rontotta el giccses vagy sufnituning felújításokkal. Ma már változott a lakóközösség: számukra fontos épített környezetünk tudatos fejlesztése, örökségeink méltó felújítása.
