A Láng Gépgyárat 1868-ban Láng László alapította és tette jelentős vállalkozássá. Fia, Gusztáv folytatta apja előremutató és építő tevékenységét, megtoldva ezt azzal, hogy a dolgozók szociális és kulturális ellátására még nagyobb figyelmet fordított, mint az édesapja. Láng Gusztáv idejében, az 1930-as évek legvégén ennek a folyamatnak volt a betetőzése az akkor elindult Láng Kultúrház, a későbbi művelődési otthon elődje.
Egy vállalkozás születése
A XIII. kerület 1938. június 15-e óta létezik, de a környéken természetesen már korábban is élénk élet folyt. A kerület főutcája, a Váci út a középkorban az egyike volt a Pestről kivezető négy országútnak. Az északi városkaputól (ahol ma a Vörösmarty teret találjuk) indult és Vác felé tartott, az út mentén pedig – ott, ahol napjainkban Angyalföld húzódik – kisebb települések (például Új-Bécs, Jenő) voltak. Ezek aztán szép lassan külvárosokká alakultak, amikor Pest városa Vác felé kezdett terjeszkedni a XVIII. század folyamán: 1777-ben megszületett Terézváros, majd 1790-ben Lipótváros is.
1846-ban megnyitották az első vasútvonalat Pest és Vác között, aminek az lett az egyik következménye, hogy az említett külvárosok népessége megugrott, a másik pedig, hogy az ipari tevékenység is elindult a területen. Ekkoriban alapították meg a Höcker Antal Gőzkazán és Gépgyárat, a Ganz Hajógyárat, 1868-ban pedig – még nem ezen a részén a városnak – megalakult a Láng is.
A kultúra (majdnem) mindenkié!
Láng László első körben még csak egy pár embert foglalkoztató műhelyt nyitott meg, ami azonban pár év alatt felfutott. 1873-ban költözött a Váci útra, és ekkor már 60-an dolgoztak nála a kezdeti 8 fővel szemben. 1890-re pedig már az egész ország gőzgépszükségletét a Láng látta el. Később már sokkal több mindent – élelmiszer- és vegyipari berendezéseket, szivattyúkat, ipari centrifugákat, gőzturbinákat, dízel- és gázmotorokat, bányaüzemi szállítógépeket, légsűrítőket, dugattyús és vákuumszivattyúkat, centrifugákat meg nyomdagépeket is – gyártottak.
A Láng Gépgyár nemzetközileg is jól csengő nevű cég volt, ami az 1900-as párizsi világkiállításon nagydíjat nyert az általa gyártott gőzgéppel. Ekkor már (1892 óta) Láng László a fiával, Gusztávval irányította a céget, ami 1911-től részvénytársaságként működött. Láng Gusztáv vezetésével a gépgyár abban is az élen járt, hogy odafigyelt a dolgozóira: biztosította számukra a kultúrához való hozzáférést, támogatta a tanulást, és a szociális ellátásra is gondot fordított.
Persze ne legyünk igazságtalanok, mert már az alapító, Láng László sem vette félvállról a dolgozóit, nagyban támogatta például a sporttevékenységeket. Ez lépett szintet a fia irányítása alatt, az 1930-as években. Az akkorra már élénk sportélet hívta életre 1939 áprilisában a Láng Kultúrházat, ami összefogta a különféle sportszakkörök tevékenységét. Volt csónak-, tenisz-, torna-, evezős-, teke-, biliárd- és turistaszakosztály, amihez társult a fotó-, a bridzs- és a műkedvelőszakosztály. Azt persze gyorsan tegyük hozzá, hogy ezek a lehetőségek a fizikai munkások előtt nem álltak nyitva, ők egyedül a még 1929-ben megalapított és a kultúrházban végre otthonra talált Tisztviselői Dalkörben vehettek részt.
Láng Gusztáv nemcsak hogy folytatta apja ebbéli tevékenységét, de ki is tágította – na nem az elérés szempontjából elsősorban, hanem abban, hogy még több forrást biztosított a kultúrház számára. Az 1940-es években alakult meg a Láng szimfonikus zenekara, és megnyitott a Műszaki Könyvtár is. Ekkorra a hangsúly a sportról a tényleges kultúrára tevődött át, a házban folyó tevékenység gerincét a kórus, a szimfonikus zenekar és a színjátszókör jelentette. Egyre gyakrabban rendeztek bálokat és tartottak színházi előadásokat, koncerteket.
Ismeretterjesztést a népnek!
A háború után jelentős változások történtek az intézmény életében. 1945-től fokozatosan átvette a Láng Kultúrház irányítását a Sportköri Elnökségtől a szakszervezet, ami a kétkezi munkások lehetőségeit is megteremtette a kulturálódás tekintetében. 1948-ban a gyárat államosították, Láng Gusztáv nyugdíjba vonult, egy évvel később, 1949. augusztus 20-án pedig a Láng Kultúrház besorolása is módosult: művelődési otthon lett belőle. Az ezt követő 20 év a fejlődés időszaka lett. A már meglévő amatőr művészeti csoportok mellett újak is alakultak: fúvószenekar, valamint néptánc- és bábcsoport. Közben persze – a sötét 50-es években – voltak megszűnő csoportok is, például feloszlatták a tekintélyes múltra visszatekintő dalárdát, méghozzá repertoárproblémák miatt. Olyan darabok is szerepeltek a műsoron, amiket a pártvezetés nem nézett jó szemmel.
Az 1960-as években új kulcsfogalom bukkant fel a Láng életében: az ismeretterjesztés. Ez volt az a fontos gondolat, ami köré megszervezték a művelődési otthon fő tevékenységét. Ez egyfelől az általános műveltség terjesztését jelentette a dolgozók körében, másfelől pedig a szakszervezeti oktatást, a káderképzést. Megszervezték a Dolgozók Általános Iskoláját, valamint indultak szakmai továbbképző tanfolyamok is. 1967-ben megalakult a szocialista brigádok irodalmi klubja, egyre több író-olvasó találkozót rendeztek, aminek eredményeként az Irodalmi Munkásakadémia-sorozatot is megszervezték. Az évtized végén, 1969-ben még egy fontos szervezet alakult, a női dolgozók részére elindult a Nők Akadémiája előadás-sorozat, ami a nők szerepével, helyzetével, problémáival foglalkozott.
Új ház, új korszak
Ekkorra már olyan szélesen kiterjedt volt a ház tevékenységi köre, hogy új épületre volt szükség, mert a régi egyre szűkösebbnek bizonyult. 1968-ban fogadták el Tokár György Ybl-díjas építész tervét, melynek alapján 1970 elejére elkészült a ma is a XIII. kerületi Rozsnyay utca 3. szám alatt álló, egészen különleges formájú téglaépület. Az addig csak a gépgyár dolgozóit kiszolgáló művelődési otthon kapuja innentől kezdve már a kerület lakói, sőt bárki előtt nyitva állt. A közönséget elsősorban a filmklubok, a színházi előadások meg a könyvtár és hírlapolvasó vonzotta be. A ház vasútmodellező klubja országos hírnévig jutott.
A Láng lett a székhelye a magyar eszperantistáknak, és lehetőséget biztosított rock- meg beatzenekarok számára is. Klubot vezetett vagy csak koncertezett a házban többek között a Hungária, az M7, a Gemini, a Metro, a Beatrice, a Hobo Blues Band, a Pokolgép, a Locomotív GT, a Mini, a P. Mobil, a P. Box, a Syrius, és rendszeresen fellépett itt Cseh Tamás, valamint Sándor György humorista. A legmeghatározóbb esemény ebben az időszakban az volt a Láng életében, amikor évekig innen közvetítették a lottósorsolásokat, és a Rádiókabaré is gyakran tartott a Lángban rádiófelvételeket.
A 80-as évek második felében válságos évek következtek, és az egyre rosszabbul muzsikáló gépgyár úgy döntött, túlad az épületen, ami aztán 10 éven keresztül senkinek nem kellett. Jobb híján civil szervezetek és magánszemélyek használták a művelődési ház irodáit és tereit, akik 1993 decemberében megalapították az Angyalföldi Láng Művelődési Központ Közművelődési Egyesületet, röviden Láng Művelődési Központot, ami az épület működtetője a mai napig. 1997-ben a Fővárosi és a XIII. kerületi Önkormányzat közösen megvette az épületet, aminek pár hónappal később az utóbbi lett a kizárólagos tulajdonosa. 2017-ben az épületet felújították, ami már nagyon ráfért, ekkor nyerte el jelenlegi külsejét.
A Láng működtetője a már említett egyesület, ami így kerületi közművelődési feladatokat is ellát. De emellett továbbra is fontos célkitűzés az intézmény falain belül az, ami a kezdetek óta jellemzi: az amatőr művészek számára lehetőséget biztosítani. A Lángban továbbra is működik férfikar, több kórus, a Hevesi Sándor Színtársulat, valamint tánccsoportok és fúvószenekar is, a legutóbbi fejlesztés pedig az, hogy kiállításokat szerveznek amatőr képzőművészek, elsősorban festők számára. A színháztermet a művelődési házban működő csoportok fellépései mellett külsős rendezvényekre is bérbe adják, és ide szervezi nagyzenekaros hangfelvételeit a Tom Tom Stúdió is. Az oktatás sem tűnt el teljesen az épületből: a közeli Forrai Metodista Gimnázium és Művészeti Technikum tart órákat az épületben. Rockzenei koncerteket már rég nem tartanak a házban, ahogy a lottósorsolást is máshol tartják. Viszont az akkori totó- és lottószimbólumok még mindig az előcsarnok falát díszítik, a régi idők mementójaként.
