Hobbitházak, boltívek és pasztellszínek – Az albertfalvai lakótelep

Legutóbb a józsefvárosi Jancsi-telep volt ránk hasonlóan bűbájos hatással, ahol úgy éreztük, hogy egy másik idősíkon lépkedünk, most viszont az 1930-as években épült albertfalvai OTI (Országos Társadalombiztosító Intézet), más néven tisztviselőtelep váltott ki belőlünk hasonló érzéseket. Albertfalván az 1910-es években indult meg az élet, ekkor vezették be a környéken a villanyvilágítást és kezdték el kiépíteni a vízvezetékrendszert is, ám a XX. század elejéig még csak egyetlen utcából és 20 hold szántóföldből állt az egész városrész. 

A Fegyvernek utca, Építész utca, Karcag utca és Vegyész utca által határolt területen a 20-as évek végén kezdték meg a telep építését, ám egy percig se gondolja senki, hogy a kedves hangulatú házak felhúzása zökkenőmentes lett volna. Volt itt sikkasztási ügy, öngyilkosság, baráti alvállalkozóknak kiajánlott munka, de még a Modern Építészet Nemzetközi Szervezete – a Le Corbusier „vezette” csoportosulásnak magyar tagjai is voltak – is talált némi kivetnivalót a lakások funkcionális elosztásában, sőt egy új tervet is készítettek, csak hogy megmutassák, hogyan lehetett volna megoldani a jobb elrendezést – ebből végül semmi nem valósult meg.

A Fővárosi Közmunkák Tanácsa sem volt elragadtatva attól az ötlettől, hogy a gyárak és a Duna közelében épüljön fel az OTI-telep, hiszen nemcsak a levegő minőségét találták rossznak, de jelentősen megemelte az építkezés – és később a lakbérek – költségeit, hogy be kellett vezetni a villanyt és meg kellett oldani a csatornázást is. És akkor a folyó közelsége miatti árvízveszélyt és a talajvízproblémákat még nem is említettük.

Az I. világháború utáni lakhatási válság kezelésébe és az állam szociális lakásépítésébe több nagyobb intézmény is beszállt mint építtető, így jött létre a Ganz–MÁVAG-kolónia, a MÁV-telepek és az OTI-telepek is – a XIII. kerületben az albertfalvai tisztviselőtelepnek van egy ikertestvére. Az Országos Társadalombiztosító Intézet által építtetett telep létrejöttében még az is közrejátszott, hogy a 20-as évek végén hoztak egy új rendeletet, mely szerint a biztosítóintézetek a tartalékalapjuk 30 százalékát építkezésekbe fektethetik.

Így hát kapóra jött az albertfalvai telep felépítése, ahol kezdetben az OTI dolgozói bérelhettek lakásokat, és meglehetősen zárt világot hoztak létre, hiszen ahogy más lakótelepekre is jellemző volt, úgy itt is egy helyen volt minden. A lakóknak el sem kellett hagyniuk a környéket, ha táncmulatságra, piacozásra, hétvégi teadélutánra, süteményre vagy kikapcsolódásra vágytak, hiszen volt itt cukrászda, hentes, piac, óvoda, kaszinó meg persze a Duna.

A telkeket egyébként Dréhr Imre választotta ki, aki Vass József népjóléti miniszter javaslatára lett politikai államtitkár és kezdett el a szociális lakásépítéssel foglalkozni, de valójában sokkal jobban érdekelték a jövőben felépíthető stadionok, lévén 1926 és 1930 között ő volt a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke. A telep épületeit Barát Béla és Novák Ede tervezte, akik a budapesti bérházépítészet terén akkoriban elég ismertnek és kedveltnek számítottak, az Astorián álló Georgia-bérház máig az egyik legismertebb épületük.

A tervezési és építési fázist folyamatosan bírálta az ellenzék, túl költségesnek találták az építkezést, és nem szimpatizáltak azzal sem, hogy mindenféle verseny nélkül került vállalkozókhoz, majd alvállalkozókhoz egy-egy munkafázis. Dréhr Imrét még sikkasztással is megvádolták, a gyanú be is igazolódott, az államtitkárt 3 és fél év fegyházbüntetésre ítélték, de az első fokú ítélet napján öngyilkosságot hajtott végre.

A környező utcákon sétálva nyomban feltűnik az egységes arculat, az alacsony, kertvárosias, sűrű beépítés, a földszintes házak boltíves bejárata, a zsalugáteres ablakok és a pasztellbe hajló színek. Ezt az egységet a mai napig rendelet őrzi, redőnyöket nem is szabadna használni, hiszen megtörik ezt a képet, de ma már inkább ebből találunk többet, és nem a zsalugáteres ablakokból, ahogy az is feltűnhet, hogy az apró előkertekbe olykor-olykor bizony beszuszakolják az autókat is, holott ez szintén tilos. Annak ellenére, hogy a felújításokkal, a modernizációval a lakók ma már valamennyire megváltoztatták a képet, azért az árnyas utcákon sétálgatva a telep őrzi még egykori hangulatát.