Vermes Áron és Kártyás Mihály mindketten éltek külföldön pár évet, mindketten a vendéglátásban dolgoztak, és mindketten mediterrán országban – Áron Barcelonában, Mihály pedig Cipruson. A felsoroltakon kívül még két dolog köti össze őket: ugyanúgy rajongtak az adott országok konyháiért, és hazatérve úgy döntöttek, meghonosítanak valamit Budapesten is ezeknek az nemzeteknek az étkezési kultúrájából.
Arra jutottak, hogy bár a jelenlegi food trendeknek megfelelően éppen a spanyol falatkák, a tapasok reneszánszát éljük, az olasz és a többi mediterrán konyha is bővelkedik azokban a fogásokban, amikből csak 2-3 falat jut egy tányérra, amelyekből egyszerre 4-5-félét is végigehetünk, és amit közösségben igazán jó elfogyasztani.
Így aztán, mikor a Hercegprímás utcai Tapassio koncepcióját összerakták, úgy döntöttek, hogy nem maradnak meg pusztán a spanyol tapasoknál, a mediterrán konyha egyéb mezzéit és antipastijait is beveszik a buliba.
A Tapassio helyén lévő korábbi olasz éttermet teljesen átalakították – az egyébként nem feltétlenül világos helyiség falai részben napsárga, részben nyersbeton színeket kaptak, így kifejezetten meleg, otthonos, ugyanakkor modern hatású lett a belső.
Tapas bár lévén az italoknál természetesen a boron van a fő hangsúly – spanyol, olasz és magyar borok egyaránt megtalálhatóak a kínálatban – az egyszerűbbektől kezdve a különlegesebb, drágább ritkaságokig. Természetesen találunk söröket, üdítőket, párlatokat, pezsgőket is az itallapon, sőt, egyedi koktélokból is bőven szemezgethetünk.
Az étlap kifejezetten széles, hiszen nemcsak a jól ismert spanyoltapas fajták kaptak rajta helyet – bár megtalálhatóak rajta olyan örök darabok, mint a spanyol sonkás krokett, azaz a croquetas vagy a sült padron – hanem olasz, sőt tipikus magyar fogások is.
Ez kifejezetten hasznos akkor, ha valaki külföldi vendégeknek szeretné megmutatni a magyar konyha lényegét – 7-8-féle jól ismert hazai klasszikusuk van tapas méretben, olyanok, mint a hortobágyi húsos palacsinta (950 Ft), a magyar vegyes hideg ízelítő tál (2850 Ft) vagy a vörösboros marhapofa (1650 Ft). Sőt egy magyar ételsort is kirendelhetünk – 5500 Ft-ért 7 tapas méretű magyar fogást kapunk.
A legismertebb spanyol tapasok közül a croquetas de jamon (1200 Ft) egy nagyon jól sikerült darab. Az alapvetően besamel és serrano sonka felhasználásával készült kroketteket sok helyen főtt krumplival ütik fel, itt viszont érezni, hogy tényleg csak a sűrű tejmártás és a spanyol sonka van benne.
Apropó, sonka – a Tapassio egyik különlegessége a világ legjobbjának megválasztott Joselito (8750 Ft) is ott van az étlapon. Bár az egyik legborsosabb árú tapas, tényleg ritka különlegesség, és a jóval barátibb árú Iberico sonka válogatásban (3950 Ft) is találunk belőle pár szeletet.
A halas, tenger gyümölcseis szekció is izgalmasabbra sikerült: ennek valószínűleg az az oka, hogy az olasz-spanyol-magyar konyhai stáb nemcsak ismert fogásokat, de saját kreációkat is tett az étlapra: a tokaszalonnába göngyölt királyrák (1950 Ft) egy tökéletes példa erre.
A mediterrán konyhában gyakran keverik a laza tengeri halakat, rákokat erős ízű zsíros alapanyagokkal, és ez esetben az olasz guanciale például tökéletes társa a királyráknak. És ha már a rusztikusabb ízeknél tartunk: aki kedveli az olaszos pacalt, az nagyon fog örülni a parmezános pacal (1150 Ft) néven futó kis adag olasz fogásnak.
Az ételek árazása korrekt, a magasabb kategóriás ételek, mint a Joselito vagy a Szent Jakab-kagyló természtesen borsosabb ártartományba tartoznak, de egyszerű és mégis különleges tapasokat is találunk már 1000-1200 Ft-ért is. Hét közben ebédmentüt is kapunk, 3-féle tapas, 1 kávé és pékáru 2950 Ft-ba került 12 és 17 óra között. Aki pedig kísérletező kedvű, annak bátran ajánljuk a „Bízom a séfben” kombinációt, amelynek keretében a konyha által összerakott tapassort kóstolhatjuk végig fejenként 7500 Ft-ért.
A desszertek közül a megunhatatlan katalánkrémmel(1200 Ft) itt sem lőhetünk mellé, de érdemes megkóstolni a klasszikus tiramisùt (1200 Ft) vagy a kókuszos panna cottát áfonyaöntettel (1200 Ft) is.
