Habár ezt a 2016 nyarán nyílt Andrássy úti üzlet alapján könnyen hihetnénk, de a Hisztéria Cremeria egyáltalán nem új szereplő a fagyis színtéren. Az Ipacs család fagyis vállalkozásának indulásához a rendszerváltásig és Tápiószecsőig kell visszamennünk: itt, egy fabódéban indult el a kézművesfagyi-készítés, persze csak a szezonban. Azóta már túlvannak olaszországi képzéseken, kísérletezgetéseken, és három másik üzlet nyitásán is (Tápiószecsőn túl Gyömrőn, Budapesten pedig a WestEnd City Centerben és az Andrássy úton van egységük), vagyis a kis vidéki fagyizó mára komoly üzlethálózattá nőtte ki magát.
A minap visszatértünk, és amellett, hogy megejtettük a "kötelező" minőségellenőrző kóstolást, most a kulisszák mögé is bepillantottunk. Ezt egyébként aligha lehet kulisszának nevezni: minden helyben, szinte a vendégek szeme előtt készül (ami nem, az a gépek belsejében), a műhelyt a vendégtértől elválasztó üvegfalon át szabad a leskelődés.
Mi ez alkalommal Ipacs Balázs kíséretében túl is mentünk az üvegajtón, és ha már a holt tudtuk, most azt is megnéztük, hogyan készülnek a fagyialapok. Közben Balázstól egy gyorstalpalót is kaptunk, de a legnagyobb élmény mégiscsak az volt, amikor a frissen a tégelybe kerülő citromfagyiból kanalazhattunk egyet.
Innentől pedig már nem volt megállás: a 26-féle fagyiból legalább 8-at rögtön ki is pipáltunk – kóstoltunk egy kicsit a belga csokiból, a sós karamellából, a mangóból, a licsi-málnából és a pisztáciából is, az előzetes szemle után már azzal a tudattal, hogy a gyümölcsfagyik több mint 40%-a tényleg gyümölcs, a pisztáciából készülő paszta pedig önmagában is gasztronómiai érték.
Ha jártatok már a Hisztériában, tudjátok, hogy a fagyik itt nincsenek porondra állítva, hanem szokatlanabb módon, lezárt, süllyesztett körtégelyekben hűsölnek. Most az ügyben is kiokosodtunk, hogy ez miért jó: a tégelyeknek hála a 4-5 fokkal "melegebben" tudják tartani őket. Valószínűleg, nem sokan álltunk még neki megmérni a fagyink hőmérsékletét, de állítólag az így elért mínusz 8 fok hozza ki legjobban az ízeget és a krémes állagot. Kémikust ugyan nem vittünk magunkkal, hogy megerősítse a frissen beszerzett információt, de beértük annyival, hogy mi szerettük, amit tapasztaltunk.
Ami nagyon jó a rendszerben, hogy dekájával mérik a fagyit, így nem kötelező gombócokhoz ragaszkodni. Sőt, itt tulajdonképpen nincsenek is gombócok: kanál helyett lapáttal kenik a hűs és krémes finomságokat. Szintén klassz dolog, hogy a tölcsérünk aljában olvasztott belga csokit is kérhetünk (ét vagy fehér változatban), a fagyi tetejére pedig rákerül a signature ostya. A végeredmény tehát még mindig nagyon rendben van, és akár fagyi, akár sütemény vonalról beszélünk, nemcsak finom, de Instagram-barát kreációkkal találkozunk.