Amikor a Bartók Béla út környékét bemutató korábbi cikkünk miatt betoppantunk a kávézóba, valahogy egyből tudtuk, hogy ide visszatérünk. Kezdjük a belső térnél. A tulajdonosok, Tibi és Henrik nem akartak a mindenhol tomboló indusztriál-dizájn sorba állni, az enteriőrt a melegséget árasztó fafelületek és a KanguLUM lámpái uralják - na meg egy bibliofil szívét megdobogtató könyvespolcok.
A kávézó onnan kapta a nevét, hogy míg a nyugatosok - többek közt Karinthy - az utca túloldalán található Hadikba jártak, így ez a "másik oldal", vagyis az egykori nyugatos törzshely játékos megfelelése a török kávékkal és a kissé pikáns keleti konyhával. Erre a távoli világra utal a bejárat melletti agyagkatona, a teraszokon és a nagyméretű ablakok mögött pedig egész délelőtt élvezhetjük a felkelő nap fényeit.
Egy másik érdekesség itt, hogy a falakon található mintegy 5000-6000 kötet szabadon elvihető, ha cserébe viszünk egy másikat. Lelki szemeink előtt persze megjelent
Róka az Üvegtigrisből, és annyira nem is tévedünk: az első egy-két hónapban voltak figurák, akik a keleti nyitás jegyében elindították a kávézó-antikvárium ingajáratot, de szerencsére már mindenki arra használja a rendszert, amire való, a kávésok pedig csak mosolyognak a korábbi történeteken. A könyvek közt tényleg érdemes böngészni, sok érdekességet lehet találni, és ha épp nincs nálunk cserekönyv, félre is teszik.
A kávékat a Casino Mocca szállítja: a három megszállott kávéssal nagyon jó a kapcsolatuk, a Kelet az első vásárlók között volt, ők ezt cserébe a baristák képzésével hálálják meg. Az eszpresszóalapú kávékon kívül mindenképpen érdemes kipróbálni a filterkávékat és a hely specialitásának számító török kávét is.
A konyha alapvetően a magyar gasztro- és boros szcénában igencsak otthonosan mozgó Tom műve: ha szeretnénk felülfogalmazni, azt is mondhatnánk, itt "holland a kreatív séf". Az előző alkalommal az ő inspirálására született, pikáns indonéz mogyoróvajjal, tojás curry masalával, illetve füstölt harcsával és korianderszósszal készült grillszendvicseket és a keleti tálat néztük meg; ezúttal egy kuszkusszal kezdünk, amelyet a koriander, a menta, a kapri és a feta dob fel.
Ezután egy, a cseh sörökhöz illő specialitás, a hermelin következik: a keleties pácban érlelt camembert citromlevéllel és olajjal érkezik, ami a kovászos kenyérhez egyben remek mártogatós is. A kuszkusz és a hermelin is kiváló választás, de a füstöltharcsa-saláta igazi ász: a hal kicsit diós-füstös ízei tökéletes harmóniában állnak a korianderes öntettel és a friss salátalevelekkel. Tényleg nehéz róla túlzások nélkül írni, ki kell próbálni.
A kávézó egyrészt hangulatos, másrészt bármit választunk, nem tudunk mellényúlni. A söröket két cseh kisüzem, a Klostermann és a Pernštejn, a sütiket Édes Sári és a dynamobake, a holland prémium kakaót és csokit Szántó Tibor szállítja, a Hétforrás tehenei pedig Máriahalmon legelésznek, hogy különösen krémes tejekkel ihassuk a kávét.
Tehenészekkel nem találkoztunk, de nagyon vicces volt, amikor egy fiatal hölgy beállított, lerakott a pult mellé egy mózeskosarat, percekre eltűnt, majd megjött egy csomó sütivel. Na, ő Édes Sári. Nem sokkal később pedig egy idősebb úr, mint megtudtuk, Szántó Tibor apukája jött meg, és kezdte el kipakolni a kis zacskókat. Ezeket a jeleneteket nézni olyan érzés volt, mint a "régi időkben": marketinges nyelven a termelők és a fogyasztók közvetlenül találkoznak, és ez a keresetlen őszinteség jellemzi az egész kávézót. Tényleg érdemes elmenni, nem fogjátok megbánni.
