„Most akkor hazamegyünk, és lefekszünk aludni” – mélységesen egyetértettünk azzal a nyugdíjas házaspárral, akikkel együtt ettük végig a Móricz Zsigmond körtér környékén elbújó henteseket. Nem mintha bármelyik hús megfeküdte volna a gyomrunkat, de a 30 fokos hőségben ennyi húst magunkba lapátolni kb. olyan volt, mint kánikulában több emelet magas máglyán égni, miközben a Zing Burger frissen sült húspogácsát tuszkol a szánkba. Egyszerre kínzóan és durván szaftos.
Fehérje IstenA Kosztolányi tér szomszédjában pihenő feneketlennek nevezett tónál kezdődik a húsmaraton, ami összesen négy igazi, szocreál henteskomplexumot iktat az útvonalba. A kultikus Ica Mamánál kezdünk, beugrunk a Fehérvári úti vásárcsarnokba, majd jön a Húspalota a Móriczon, végül pedig az egyetemisták mentsvára állandó jelzővel dolgozó egységnél fejezzük be a Karinthy Frigyes út és Budafoki út sarkán. Ha csak térképről ismerjük a környéket, akkor is nyilvánvaló, hogy sem Klein Dávidnak, sem Bear Grylls-nek nem kell lennünk ahhoz, hogy teljesítsük a távot, viszont a koleszterinszintünk várhatóan pontosan úgy indul el felfelé, mintha a Budavári Sikló húzná.
Mert minden hentest más terméke miatt kell szeretni: olyan nincs is nagyon Budapesten, hogy minden egyes áru megüsse a prémium szintet, cserébe minden helyen találunk legalább egy húst, amit biztosan megemlegetünk. Ica Mamánál például a grillcsirkét, a Budafoki úton pedig a májas hurkát. Pedig a hurka bizalmi kérdés, ezt már túravezetőnk Máté Dániel mondja, akinek nem csak azért kezdünk el hinni, mert gyakorlatilag bárkivel két perc alatt megtalálja a közös hangot, hanem mert tényleg a fejében van egy fővárosi hentes toplista, és bármikor megmondja, hol kell rántott csirkét, oldalast enni, és milyen helyeket érdemes inkább messziről elkerülni.
Az ő hentesekkel való kapcsolata talán még Jack Nicholson nőügyeinél is régebbre nyúlik vissza. Tapasztalatait a kor kihívásait követve nem könyvben, vagy újságban összegezte, hanem – az elején még állami támogatásból – egy Hentesnél evők baráti köre névre hallgató Facebook csoportban.
A hentes az ember legjobb barátjaEz a csoport amellett, hogy veszélyesen nyálcsorgató képeket oszt meg rendszeresen, olyan tanácsokat is ad, hogy merre induljunk, ha jó hentesbe akarunk botlani. Dániel szerint, ha nem száműzzük az állati eredetű fehérjéket az asztalról, érdemes választani egy húsárukat ajánló helyet, ahova hetente legalább egyszer betérünk.
Persze a bizalom mindig kritikus pont, és csak idővel alakul ki, de a túravezetőnk elmondott vagy fél tucat szempontot, hogy mire érdemes figyelni. Mi most ebből elárulunk hármat, a többit pedig érdemes inkább tőle megkérdezni.
- A hús színe alapesetben fehér vagy vörös, minden ettől eltérő árnyalat már a fapados Columbók figyelmét is fel kell, hogy keltse
- A rendes húsnak száraznak kell lennie, ha nedves, ott gond van, ha nyálkás, azt inkább vigye az ÁNTSZ
- Ha friss és ízletes a savanyúság, akkor valószínűleg jó helyen járunk
De akkor mi van a hamburgerrel?Dánielt nem hozta kifejezetten lázba az elmúlt évek hamburger őrülete: „Egyszer ettem egyet kacsahúsból, az egy nagyon jól sikerült darab volt, de inkább maradok a sült kolbásznál”. Viszont elárulta, hogy a fia imádja a gyrost, ezért azzal jóval gyakrabban találkozik. Szerinte annak ellenére, hogy nehéz megállapítani milyen hús kerül a pita vagy tortilla közé, nem kell nagyon tartani tőle, de azért a kisebb kapualjakban árult gyanúsan olcsó gyros valószínűleg nem a legjobb választás. A bolti felvágottakról szóló előadását is érdemes meghallgatni, pláne ha bedobjátok neki a Kométa és a gyár jeligéket.
Csak egyetlen baj van ezzel a túrávalRengeteg húsos-szaftos kérdést fel lehet Dánielnek tenni, amire jó eséllyel tud válaszolni, így a végén a pácra is másként néz az ember, de hogy a három kóstolóhely (a piacon csak körbenézés van) után megtelik fehérjével, az biztos. Viszont nyáron már nem érdemes keresni a túrát a Hosszúlépés honlapján, mert valószínűleg csak ősszel indítják el újra, de jó hír, hogy Dánielnek más útvonal ötletei is vannak, így később sem kizárt egy újabb adag koleszterinsokk.