A budapesti közösségi közlekedés biztosan nem arról volt híres, hogy könnyű lenne jegyhez jutni, az utasok és az ellenőrök megpróbáltatásai pedig még a filmipart is megihlették. Az utóbbi években ritkább volt a működő jegyautomata, mint Gault et Milliau-sapkás kifőzde a Csepeli Szabadkikötőben - a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) háromszáz új, érintőképernyős automatája ezen változtathat.
A világon mindenütt vicces vagy meglepő jegyautomaták jelentek meg az elmúlt években: Kínában villamosjegyet kapunk a bedobott üres műanyag palackokért cserébe, az alábbi, kifejezetten a szocsi olimpiára készült megoldás pedig sportolásra késztette az ellustult orosz honpolgárokat. A budapesti automaták is különlegesek, de a guggoltatás helyett a "helybenkínlódás" szakágban szereztek aranyérmet.
A Szent Gellért téren például legfeljebb tizenöt percet kellett várni, hogy a szállodából kilépő turistának elmagyarázzuk, hogy ez az automata működik, de mégsem, mert a bedobott pénze hamarosan kannásborrá transzformálódik, a közeli boltokban szintén nincs jegy, a villamosvezetőnél meg sose volt. Így hamarosan két főbb megoldás közül választhatott: taxival vagy gyalog teszi meg az utat, vagy pedig - az összekacsintós magyar vagányság jegyében - lógva közlekedik. Ennek egy előnye mindenképp volt: a szerencsésebb történelmi fejlődésű országból érkezett turista azonnal érzékenyebbé vált a magyar valóságra.
Ennek hamarosan vége: a BKK a meglévők sufnitunningja helyett háromszáz új, mindenre (turistákra és vandálokra, "narancssárga" és elektronikus jegyre, készpénzre, bankkártyára és paypassra) fölkészült poliglottdzsungelharcos automatát állít üzembe, amelyek a város legforgalmasabb csomópontjain lesznek fölállítva. Szintén jó hír, hogy tavasztól éjjel-nappal kaphatunk jegyet olyan helyeken is, ahol eddig még a látszat kedvéért sem volt jegykiadó automata vagy pénztárosnéni.
