A
Marduk
után nevet választó
Heaven Shall Burn
a
metalcore
és a
(dallamos) death

metal
metszéspontján állt: zeneiségét tekintve
egyre agresszívebbé
és
sokszínűbbé
vált, míg
üzenetét
tekintve
egyáltalán nem változott
.
A zenekar decemberben új anyagával, a
Veto
dalaival mutatkozik majd be első, rég várt hazai klubkoncertjén.
Tizenhét év
és
hét nagylemez
után látatlanul is biztosak lehetünk abban, hogy egy zenekar nemcsak megtalálta a saját hangját, hanem
tulajdon korlátainak ismeretében
azon is dolgozik, hogy mindig a
lehető legtöbbet
hozza ki magából.





Márpedig a német
Heaven Shall Burn
nem csupán Európa, hanem a nemzetközi
keményzenei élet egyik legmegbízhatóbb zenekarává
nőtte ki magát az utóbbi tíz évben, és ezért is örömteli, hogy december 3-án végre nemcsak fesztiválszínpadon, hanem
egy hazai klubkoncerten
is bizonyíthat itthoni rajongóinak a banda.






A Marduk után nevet választó zenekar egész pályafutása alatt a
metalcore és a (dallamos) death metal metszéspontján
állt: zeneiségét tekintve egyre
agresszívebbé és sokszínűbbé
vált – nem véletlen, hogy az
Antigone
albumon bedolgozó izlandi zongorista,
Ólafur Arnalds
ennyire népszerű lett ebben a rajongótáborban, vagy hogy a gitáros Alexander projektje, az
Erode
az elektronikus közjátékokat is meghonosította az anyazenekarban –, míg üzenetét tekintve egyáltalán nem változott.





A Heaven Shall Burn egyik
legnagyobb erőssége
ugyanis épp az, hogy a
dalszövegek társadalmi érzékenysége
minden albumon egy
historizáló, történelmi keretet
kap: legyen szó az ókori Görögországról, a kora-középkori Angliáról, a világháborúról, vagy épp napjaink felelősséghárító, transzcendens istenkereséséről, Marcus dalszövegei mindig a kisember oldalán állnak, és az igazságért szólalnak fel erélyes hangnemben.





Erre rímelt az a zenei út is, amit a
Caliban testvérzenekara
bejárhatott, hiszen így, hogy a dalszövegek a
hardcore/punk attitűdjét értelmezik újra
egy döntően
metalzenei keretben
, úgy az egyes megoldások is lemezről lemezre extrémebbé váltak. A határfeszegetés az előző évtizedben döntően határozta meg a Heaven Shall Burn arculatát, így az
alkalmi black metalos megoldások
tökéletesen megfértek a breakdownok, vagy épp a svédelt dallamos death metal témák mellett, hogy a masszív elektronikus, vagy épp komolyzenei aláfestésekről ne is beszéljünk.





A zenekar decemberben új anyagával, a
Veto
dalaival mutatkozik majd be első, rég várt hazai klubkoncertjén, amelynek koncepciója Lady Godiva legendáját értelmezi újra. A Century Media üdvöskéjét pedig nem más kíséri majd el, mint a zenekar egyik legkorábbi példaképe, a svéd
Hypocrisy
. A közel negyedszázados múltat a háta mögött tudó
death metal banda
Peter Tägtren dalszerző vénájának és erős produceri karakterének köszönhetően igen hamar a kontinens élmezőnyébe került, és a sokáig magyar származású dobossal kiálló banda a
földönkívüli lét keresésével
foglalkozik minden albumán – úgy, hogy zenei tekintetben nincs két egyforma Hypocrisy-nagylemez.