Idilli utcák, sötét közelmúlt
A települést 1002-ben alapították, a 13. század végéig a Rosd nemzetség birtokolta, első lakói németek voltak, akik az Árpád-korban települtek be. Nagymaros története elválaszthatatlan Visegrád fejlődésétől, ami az uralkodók kedvelt tartózkodási helye volt, a Maros-síkságon eközben többször rendeztek lovagi tornákat. Az Anjouk is szerették a környéket, a város határában található szelídgesztenyést állítólag még Károly Róbert idején ültették, aki 1324-ben Budával azonos kiváltságokat adott Nagymarosnak. Ezt a következő uralkodók is megerősítették. 1709-ben pestis tizedelte meg a török uralom alatt amúgy is megfogyatkozott lakosságot. Ezt követően érkeztek újabb német ajkú telepesek, főleg Frankföldről, Ausztriából és a sváb tartományokból. A kiváló szőlőművesek munkája, takaros otthonaik látványa ma is meghatározza Nagymaros, sőt az egész Dunakanyar képét. A virágzó közösséget azonban megtizedelte a II. világháború, nagy részüket kitelepítették, málenkij robotra hurcolták.
Nagymaros a 20. században nagyon sokat szenvedett. Nemcsak a svábok, németek elhurcolása, hanem az ide tervezett erőműkomplexum is környezeti károkat okozott. A bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer terve az 50-es években született meg, az építkezés viszont többszöri módosítás után csak a 80-as években indult el. A környék természeti értékeit, flóráját, faunáját teljesen átíró beruházás végül csak részben valósult meg, hála a helyiek és a természetvédők tiltakozásának. A pazar környezet átalakítására vonatkozó elképzelések azonban nem értek véget. A Telex írta meg a napokban, hogy szállodahajó-kikötő létesítését tervezik a városban, ami ellen a helyiek egyre szervezettebben tiltakoznak.
Autó helyett vonat vagy bringa
Nagymarosra sokféleképp érkezhetünk, a vasúttal kapcsolatos munkálatok Újpesten nemrég fejeződtek be, ismét járható a vonal. A Szobra közlekedő S70-es személyvonat új, emeletes szerelvényei pedig hangtalanul siklanak át az igen szép útvonalon, de biciklivel a környező települések felől is megközelíthető a környék. Ha hajóval megyünk, akkor Visegrádról kell átkompozni, ami nem különösebben bonyolult. Autóval is érkezhetünk, azonban egy-két napos kiránduláshoz furcsamód talán ez a legkényelmetlenebb választás.
Séta Nagymaroson
Amilyen kicsi, annyi érdekesség található Nagymaroson. Pár órás sétán mindezt megmutatjuk, itt pedig egy nagyon részletes, szinte házról házra haladó leírást olvashatunk. Indíthatjuk túránkat a Sólyom-sziget felől, amely már csak nevében sziget, valójában van kapcsolata a szárazfölddel, változatos történetéről, átalakulásáról és elnevezéseiről itt találunk több infót. Volt téglagyári iszapbánya, sőt érthetetlen erdőirtás helyszíne is. Bár már nem ismernénk rá, annak idején itt forogtak Az aranyember Senki-sziget-jelenetei, a díszletül szolgáló kunyhó és sír pedig még ezt követően is sokáig megmaradt.
Innen szép, vízparti út vezet vissza a városba, mi azonban kalandozzunk egy kicsit a Börzsöny felé. A Maros Yachtkikötő és Étterem közelében találjuk a Lukács István készítette árvízi emlékművet, amely egymásra halmozott homokzsákok ábrázolásával mutatja meg a helyiek összefogását, ami megmentette a várost a 2002-es árvíztől, amikor több mint 150 ezer homokzsákkal védték Nagymarost. A Duna nem mindig barátja a környékbelieknek, az 1838-as nagy árvíznek a Fő téren van emléktáblája, komoly küzdelem folyt akkor is.
A partról a Tégla és a Dézsma utcán át térjünk a Kittenberger Kálmán utca felé. Itt találjuk a névadó egykori házát, a Sylvia-lakot, a szép, fatornácos épületben 1920–58 között, haláláig élt a neves Afrika-kutató, aki utazásai alatt 50 új fajt fedezett fel. Bár néhány évvel ezelőtt az állam megvásárolta az épületet, hogy emlékházat nyissanak benne, ottjártunkkor nem találtuk annak jelét, hogy látogatható lenne az épület.
Térjünk vissza a Rákóczi Ferenc utcára, amelyet nemsokára metsz a Pállya Celesztin utca. A méltatlanul feledésbe merült genovai születésű festőművész Nagymaroson töltötte utolsó éveit. Pállya dolgozott a Feszty-körképen (ő festette az összes lovat), Lotz Károly és Benczúr Gyula tanítványa volt. Nagymarosra a II. világháború alatt költözött, itt hunyt el végül. Emlékét a Fő téren szobor is őrzi. A Pállya utcától járjuk körbe a Dézsma utca környékét, festői pincesor tanúskodik a terület szőlész-borász múltjáról, majd a Rákóczi Ferenc utcáról forduljunk a Király utcára, ahol beköszön a város múltjának szomorú fele. 1945. január 2-án innen indítottak 407 embert málenkij robotra, több mint egynegyedük oda is veszett. Folytassuk utunkat a Váci út felé. Bár forgalmas környék, érdemes egy kicsit sétálni, mert megmaradt néhány szép, fatornácos nyaraló. A Váci út 36.-ban élt Szász Endre, sajnos az épület átalakításai miatt éppen az eredeti verandából látszik már kevés.
Most kihagyjuk a kompkikötő és a Fő tér festői környezetét, hamarosan visszatérünk ide, ám egyelőre forduljunk le a Magyar utcán, ahol belefutunk a Kittenberger Kálmán Általános Iskola épületébe, ami szerintünk az egyik legszebb iskolaépület hazánkban. Tervezője dr. Sváb Gyula miniszteri tanácsos volt, aki a Vallás- és Közoktatási Minisztérium műszaki osztályának vezetőjeként egy építési program keretében 1908 és 14 között 139 vidéki iskola létrejötte felett bábáskodott, közülük sokat ő maga is tervezett. A nagymarosi iskola talán a legismertebb, szűrmintákat idéző majolikadíszeire és a finom kovácsoltvas részletekre mindenképpen érdemes egy pillantást vetni.
Innen a Fehérhegy és a Magyarvölgy utcán át érjük el a Kálvária-kápolnát, amely a keresztúttal együtt 1773-ban épült. A stációkat összekötő lépcsőket az 1920-as években építtették nagymarosi családok, neveiket a 167 fok oldalába vésve látjuk. Ezt követve érjük el a városka legszebb részét. Hatalmas, árnyas gesztenyefák, hársfák közé bújik a Szent Imre tér, ahol megtaláljuk a katolikus Szent Kereszt felmagasztalása templomot. Az eredetileg gótikus stílusú, ám barokk stílusban átépített templom belülről is igen szép. Már az 1324-es kiváltságlevél is beszámol róla, de valószínűleg régebbi ennél, a XIII. század végén épülhetett, de az északi falban még római kori kövek is vannak, illetve egy falrészlet fennmaradt a XIV. századból.
Előtte szép, árnyékos parkban láthatjuk Szent István király és boldog Gizella királyné szobrát. Királyunk az országalmát, felesége templomot tart a kezében, utóbbi a királyné elrendelte templomépíttetésekre utal. Hangulatos része a térnek az 1770-es években épült parókia az 1861-ben állított kereszttel. Azt pedig, hogy mindez megmaradhatott, Monsberger Ferenc helyi plébánosnak köszönhető, aki rábeszélte a németeket, hogy a II. világháború végén visszavonuláskor ne robbantsák fel a közeli vasúti hidat, ami valószínűleg a templomban is jelentős károkat okozott volna. Haladjunk tovább a kellemes környéken a Diófa utcán át a Szív utca és Pince utca felé. Kedves, romantikus helyszíneken járunk, borospincékkel. A Diófa utca végén működött Vaszary János festőiskolája, ám nem ez volt az egyetlen művésztelep Nagymaroson, Pap Gyula is szervezett itt festőiskolát, illetve Diener-Dénes Rudolf, Vörös Géza, Hermann Lipót és Gadányi Jenő is alapított később művésztelepet. A város egyébként is kedvelt a művészek körében, sokan költöztek és költöznek ide a szabadabb alkotás lehetősége miatt, kisebb galériákat, műtermeket is találhatunk séta közben.
A Német utcán és a Dózsa György úton át térjünk a Zöldfa utcára. A 2-es szám alatt egy nagyon szép villát találunk, amelynek klinkertégláin sokan megörökítették nevüket. Az utca végén már a Duna hullámzik, itt található a Dám (bizonyára a német gát szóból), vagyis a Széchenyi-pihenő, amely az 1838-as árvizet követően épült Széchenyi kezdeményezésére. Ha az ellenkező irányba sétálunk vagy biciklizünk, akkor elérkezünk a DMRV-közműalagúthoz, ami Visegrádig vezet. Az 550 méter hosszú, 3 méter széles alagútban futó csövek több ezer ember ivóvízellátását és a szennyvízkezelést biztosítják, így a terület az év nagy részében nem látogatható. Tartanak azonban néha nyílt napot, amikor a látogatók is átsétálhatnak a Duna alatt, ezekre itt lehet majd jelentkezni.
A Dámtól Nagymaros irányába a platánokkal árnyékolt Béla király sétányon haladhatunk. Keressük meg a Nepomuki Szent János-szobrot, ami eredetileg a Fő téren állt, majd a háború után a Bethlen család őrizte, ők adták vissza a városnak. A szobrot ezt követően felújították, és 1996-ban, amikor Nagymaros városi rangot kapott, felállították mostani helyén. A Duna-parton sétálva elérjük a révet. Zebegény felé 1890-ben indultak az első járatok, az első utas pedig nem volt más, mint Görgey Artúr. A rév közelében egy szerény, ám annál fontosabb emlékművet találunk. Egy Ulmer Schactel, vagyis ulmi skatulya mását. Ezekkel a hajókkal érkezett a német ajkú lakosság annak idején Nagymarosra is. Az eszköz jelentőségét ma már nehéz megérteni, ami az amerikai telepeseknek az ekhós szekér, az a magyar földre érkező sváboknak (svájciaknak, frankoknak stb.) a 18. században az ulmi skatulya volt.
A közeli Fő teret nagyjából 150 éve alakították ki, de már ezelőtt is ez volt a település központja. Itt találjuk a városi könyvtárat, ami előtt tavasszal rózsaszín virágú díszcseresznyesorban gyönyörködhetünk. Nagy Attila alkotása a Szent Márton-szobor, a város védőszentjét ábrázolja, de Kittenberger Kálmánnak és Pállya Celesztinnek is van itt szobra. A vasúti híd közelében áll a település legrégebbi kőkeresztje, a töltés falán pedig Nagymaros képét látjuk. Átsétálva a Szent Imre térre érkezünk, a sétát így akár rövidíthetjük is. Ha viszont a hosszabb utat választjuk, akkor a csodás Hunyadi sétányon át érkezhetünk vissza a Sólyom-sziget irányába. A vízparti élményekben nem lesz hiány, erre találjuk a szabadstrandot, hűsölhetünk a Dunában. A kicsiket játszótér várja, a csodás régi jegenyesorra viszont, amit még a nagymarosi erőmű építkezései miatt kellett kivágni, már csak a helyiek emlékeznek.
Kistermelők, helyi ízek
Ha Nagymarosra látogatunk, egészen biztosan nem fogunk éhen maradni. A szombatonként a Fő téren megrendezett piac az ország első termelői piaca, ahol kistermelők és a helyi művészek portékájával is találkozhatunk. Ha jó kávéra vágyunk, akkor érdemes megkeresni a rév közelében a Piaccino Cafét, két apró Piaggiót alakítottak át mozgó kávéstanddá, egy kis olasz életérzést hozva a környékre. A Hunyadi sétány környékén is több jó helyet találunk. A Piknik Manufaktúrában egy szőlőlugas alatt is falatozhatunk. A Maros Étterem és a valamivel távolabbi VITRIN Bistro csodás kilátásával hódít, a parti Halasnál pedig szuper a harcsatepertő.
A Sakura cukrászda az elegánsabb vonalat hozza, tavasszal, a cseresznyevirágzás idején különösen kellemes hozzájuk beülni, de Édeske Cukrász Műhelyét is választhatjuk, ez egy kicsit távolabb esik a központtól, viszont igazán mesebeli a hangulata. Az O’mami és Rozmaring a hagyományos konyhát és a sváb ízeket is megmutatja, helyi, kistermelői alapanyagokkal dolgoznak, alapvetően kortárs bisztrókonyhát visznek.
Ha viszont igazán laza, természetközeli hangulatra vágyunk, esetleg bringával érkezünk, akkor a város két Duna-parti szélén találunk jó kis helyeket. Az Ájj Grill Kert vagy az Irgumburger grillfogásokkal és burgerekkel vár. A Nomád Bár és a város másik végén található Tandem pedig a bringásoknak is nagy kedvence lesz, mindkét helyen sok a zöld, közel a Duna, lehet lazulni.
Varázslatos túrák és mindenféle sport
Nagymaros rengeteg remek sportolási lehetőséget kínál. A vízi sportok szerelmesei számára rendelkezésre áll a Duna-part és a szabadstrand, kajakot és kenut a BTZ-nél bérelhetünk, természetesen akkor, ha ehhez megfelelő gyakorlattal rendelkezünk. A Duna-parti bringaút egy csoda, kölcsönzött biciklivel is bejárhatjuk, és akkor is könnyen kaphatunk segítséget, ha valamit szerelni kell a kétkerekűn, több lehetőség is akad, mi az aCélKecskét ismerjük jobban.
A várost csodás erdők ölelik körbe, amelyekben mindenki talál a felkészültségének megfelelő túrát. Az egyik kedvencünk a Gesztenyés tanösvény, amire fokozottan kell vigyáznunk, ugyanis az utóbbi években ütötte fel a fejét egy betegség, amelynek kórokozói akár a legkisebb sérüléseken át is bejuthatnak a fákba, így tilos a termést leszedni, tépkedni a növényt. A szelídgesztenyést állítólag Károly Róbert királyunk idején ültették, mintegy 700 éve veszi körül Nagymarost. Kedvelt kirándulóhelyeket találunk a Köves-mező és a Hegyes-tető környékén, de a Julianus-kilátó és a Remete-barlang is kedvelt célpontnak számít, Törökmező környéke pedig minden évszakban csodás.
Fesztiválok színháztól csípősig
A város korábban piaca miatt volt a helyi közösség központja, most pedig több fesztiválnak ad otthont, amelyek miatt akár messzebbről is érdemes idelátogatni. A csípős-fanatikus szubkultúra éves eseménye a Nagymarosi Csípős Fesztivál pokolian erős chilikkel, helyi és az ország minden pontjáról érkező kistermelőkkel. A Dunacsúszás is kötetlenebb közösségi program, ahol a víz mellett a jókedvnek is jut szerep, a legszokatlanabb vízi alkalmatosságokkal lehet a folyón megtenni a Nagymaros és Verőce közötti szakaszt.
A kulturális vonalat pedig olyan események erősítik, mint a régi művésztelepes hangulatot erősítő Regejáró Misztrál Fesztivál, vagy a VéNégy Fesztivál és Színházi Találkozó, ahol a visegrádi országok kultúrája mutatkozik be. A látványos tűzshow-tól a koncerteken át a lengyel kortárs drámákig alternatív és szélesebb közönséget vonzó programokat is kínálnak. Sajnos idén már búcsúzott a fesztiválszezon, az eseményekre többnyire júliusban kerül sor, de azért szeptember legelején még élvezhetjük a Csípős Fesztivált.
(Borítókép: Bielik István – We Love Budapest)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
