Az elmúlt időszakban felértékelődött a séta műfaja, ami nemcsak az egyre szaporodó, különböző tematikákra épülő városi sétákat jelenti, hanem az egyéni városfelfedezést is. A folyamatos távolságtartás, a nyüzsgés elkerülése és a bezárások idején sajnos szűkül az a halmaz, amelyben mozoghatunk, legyen szó területről, időről vagy intézményekről, ráadásul most a szervezett városi sétákat is nélkülöznünk kell. A folyamatos bezártságban kifejezetten jól jön, ha egyedül indulunk útnak és fedezzük fel a környéket vagy a város kevésbé ismert helyeit, miközben rengeteg apró részletet megfigyelhetünk a házakon, tereken, utcákon, amik a troli utáni rohanásban eddig elkerülték a figyelmünket.
A Városligeti fasor nagyszerű terep: az Andrássy út népszerűsége miatt valahogy mindig háttérbe szorul, holott egymást váltják a szebbnél szebb épületek – legyen szó szecessziós villáról vagy templomról. Érdemes magunkkal vinni egy fényképezőgépet – vagy egyszerűen csak kiszabadulni a bezártságból – és elindulni a fasoron, hiszen az állat- és virágmotívumokban gazdag homlokzatok, a Zsolnay csempék, az ívek, az indák vagy épp a színes ablakok hosszú időre letáboroztatnak bennünket egy-egy épület előtt. A 47–49. szám alatti villa kifejezetten ilyen: évek óta figyelem hol az út túloldaláról, hol a kovácsoltvas kerítésen át leselkedve ezt a habos-babos csodát.
A
szecessziós Kőrössy-villa a fasor egyik legkorábban – 1899-ben – felépült háza,
amit Kőrössy Albert Kálmán eredetileg nyaralónak szánt, de az emeleten
kialakította saját építészműtermét is. Nevét talán kevesen ismerik, holott a
szecesszió nem áll meg Lechner Ödön és Róth Miksa nevénél, noha ezt a villát is
az utóbbi üvegablakai színesítik.
Kőrössy Albert Kálmán Lechner-tanítvány volt,
az ő hatása (vagyis a magyaros szecesszió) keveredik épületein a francia art nouveau és a német Jugendstil jegyeivel,
így a burjánzó ornamentika, a hullámzó és geometrikus motívumok sajátos elegyét
látjuk. A Városligeti fasoron álló egyemeletes villa leginkább a dús francia
mintákat hozza, amitől egy kicsit olyan ez az épület, mint egy sütemény –
persze teljesen jó értelemben véve.
A századfordulón nagypolgárosodó, az arisztokrácia fényűző nyaralóival és villáival megtelő negyed egyik telkét, ezt a hatszáz négyszögölnyi területet 1899. április végén vásárolta meg az építész 43 800 koronáért – ahogy Baldavári Eszter kutatásában is olvasható. Erre a hosszú telekre 3 épület került: az építész családjának szánt, reprezentatív terekkel és cselédszobával ellátott villa, egy istálló és a legvégére egy iroda, melyet kezdetben alkotótársával, Sebestyén Artúrral használtak.
Az épület vakolatarchitektúrája csupa megfejtésre váró szimbólummal van tele, növény- és állatalakok, valamint az érzelmek széles tárházát felvonultató szobrok mindenütt. Világfa, napraforgó, írisz, pávák, gyümölcsök és mákgubó, a szecesszió elmaradhatatlan motívumait fedezhetjük fel a ház előtt álldogálva – a mákgubó és a Nap egyébként a kerítés mintázatában is megjelenik. És ne higgyük, hogy mindez pusztán véletlen: itt minden formának jelentése van, legyen szó az isteni szféráról, a termékenységről vagy a művészetről.
És ha már ennyit beszélünk a megfejtésre váró motívumokról, a bennünk élő Sherlock leginkább az oromzat domborműve iránt fog lelkesülni, ahol a Szobrászat, a Festészet és az Építészet allegorikus alakjai láthatók. Sőt! Ha tovább vizsgáljuk ezt a képet, akkor észrevesszük, hogy az Építészetet megformáló alak éppen egy makettet vizsgál, ami valójában a fasoron álló villa kicsinyített mása, így nem nehéz rájönni arra sem, hogy az alak az építész, Kőrössy Albert Kálmán maga.
A háború alatt bombatalálat érte a házat, így a stukkók, a szobrok, a vakolat, de legfőként az oromzat megsérült, ezt lebontották, ám a helyreállítás során már nem törekedtek arra, hogy restaurálják is. Az épület így egészen sokáig, 1996-ig díszeitől megfosztva állt a villák között. Ezek az egyszerű, egyformaságra törekvő helyreállítások jellemzőek voltak az 1945 utáni időkre, ahogy erről a budapesti épületek eltűnt kupolái kapcsán is írtunk.
Az impozáns előcsarnok napraforgókkal és íriszekkel benőtt hatalmas ólomüveg ablaka – mint már említettük – Róth Miksa műhelyében készült, és a legenda szerint úgy élte túl a háborút, hogy elemeit kiszedték és egyesével elcsomagolták. A virágmotívum a díszes kőlépcső márványbetétes, kovácsoltvas korlátján is megjelenik, és ahogy az előcsarnok üvegablaka, a földszinti helyiségek mennyezetének gipszstukkói és az ajtókilincsek, úgy ez is eredeti.
A századelő polgári évtizedeinek pompája 1998-ban tért vissza a villába, ugyanis a jelenlegi tulajdonos alapos kutatások után az eredeti állapotok szerint, saját forrást biztosítva kezdte meg a restaurációs munkálatokat – Csabai Flóra építésszel. Az első ütemben helyreállított oromzat alapjául egy levéltári kutatás során előkerült fekete-fehér fotó szolgált.
Míg az első ütemben a homlokzat eredeti megjelenésének helyreállítása került előtérbe, addig a második, 2016-os felújítás során a beltér átalakítása és egy kulturális tér megteremtése volt a cél. Az így kialakult belső enteriőr Yaakobi Avraham belsőépítész munkáját dicséri. Az épület földszintjén ma már az irodák helyett a Kőrössy Szalon működik, ahol edukációs célzattal rendszeresen tartanak közösségi és kulturális eseményeket.
